Nyomtatás
szombat, 14 november 2015 11:22

Római vakáció

Értékelés:
(37 szavazat)

Kinek kell itt Gregory Peck ?

(Belvárosi Színház/Orlai Produkció - Római vakáció - 2015. november 14.-i előadás)

A nap, amikor kiderült, hogy Fekete Ernő nemcsak a jambikus verssorok tolmácsolásában tökéletes, de zenés műfajban sem utolsó. A nap, amikor kiderül, hogy egy színészegyéniség - ha odateszi magát - képes elvakítani egy legendát, s fapadosban is feledtetni egy kultfilmet.

Vannak színházi események, amiről az ember úgy gondolja, hogy eleve kudarcra ítéltek. Aztán jön a meglepetés. Ilyen rácsodálkozás lett az Orlai Produkció Római vakáció című előadása, Pelsőczy Réka rendezésében.

Húsz év fölött talán nincs ember, aki ne látta volna William Wyler film klasszikusát, ahol Audrey Hepburn és Gregory Peck motorozgat Róma belvárosában. A storyra itt most nem is térek ki. A darab a film forgatásán játszódik, Hepburn szerepében Tenki Réka, Peckében Fekete Ernő. Kicsit mások, mint a film szereplői, Fekete színpadi karaktere gyűröttebb és életszagúbb, Tenki Réka pedig másképpen kedves, mint Hepburn.

A zene Cole Porter, ami eleve majdnem mindent visz, Fejes Kitty dinamikus koreográfiájával kiegészülve. A díszlet (Kalmár Bence) kissé zsúfolt, hiszen egy nem túl nagy színpadon, majdnem átrendezés nélkül, nyílt színi változással kell bemutatni a Cinecitta stúdióit, luxus szállodai szobát, szerkesztőséget, éjszakai bárt. Puskás Péter élő zongorakísérete további lüktetést adott a színrevitelnek.   

Ami az előadás legfőbb erénye volt az a hihetetlen könnyedség, a szereplőkből sugárzó játékkedv és életöröm. Óhatatlanul átragadt a nézőkre az érzés, ami a színpadról áradt, hogy nem kell megfeszülni, mindig mindent véresen komolyan venni. Igen, ők is élvezték, amit csináltak és ez mindent felülírt erre a délutánra.

Szikszai Rémusz, Nagy Dániel Viktor, Fekete Ernő "sajtós hármasa" valahogy megidézte az olasz film 60-as évekbeli korszakát, furcsa, de a zenés kavalkád ellenére olyan antonionis, fellinis  feelingje volt színre lépésüknek. Mindhárman remekül énekeltek, táncoltak. Fekete Ernőt így látni, maga volt a "nagy találkozás". Ivanov, Mizantróp, Hjalmar Ekdal, amint dudorászva áttáncikál a színpadon! És igen, Fekete Ernő énekelni és táncolni is tud, legalább olyan szinten, mint ahogy Weöres Sándort, vagy Moliéret szaval. Lehet nem volt olyan elegáns, mint Gregory Peck, de valósabb római újságírónak tűnt, mint az adoniszi külsejű filmsztár.

Tenki Réka finom színpadi jelenség, nem az a klasszikus - egyszer csak a sofőr lányából Sabrinává váló - hercegnő, de bájos, s jó színpadi partnere Fekete Ernő újságírójának. Remek volt Tenki váltása a naiv, kötöttségektől szabadult lány figurája után a felelősségteljes trónörökösébe, amikor azt érezte elárulták. Ketten együtt jó párost alkottak.

Márton András és Cseh Judit belesimult a darabba, a történetbe, kellemes színpadi karaktereket hoztak, mint filmrendező és a nagy szerepre váró, bennfentes színésznőcske.

A nagy truváj Hernádi Judit hercegnői nevelőnője lett volna. Tihanyi Ildikó jelmeztervező azonban őt öltöztette hercegnőnek. Nem mondom, hogy Hernádi nem bírta el tökéletesen a hol combtőig sliccelt, vagy szinte köldökig dekoltált estélyiket, de ez a sokadik szerepe, ahol a bomba érett nőt alakítja, búgó hanggal és szemrehányó szemforgatással. Semmi olyat nem mutatott a színpadon, amit eddig ne láttunk volna tőle, eltekintve egy egész kicsi villanástól, ahol a nevelőnőből feltört a szerelmesek iránti cinkosság.

Lehet, hogy ez bulvár volt, de a Hat hét, hat tánc féléből való, minőségi. Kifelé a színházból nemcsak a Porter-dalok, de színészi játék is megmaradt, mert fajsúlyos előadók álltak a színpadon.

(A felvétel Tiszaker Dániel fotója.)

Megjelent: 1569 alkalommal
Cseh Andrea Izabella

Legfrissebbek a szerzőtől: Cseh Andrea Izabella