Iza színházban járt - A Testőr
2016. február 11., csütörtök 22:39

A Testőr

Értékelés:
(44 szavazat)

Molnár Ferenc elárulása

(Pesti Színház - Molnár Ferenc: A Testőr - 2016. február 11.-i előadás)

1910, Vígszínház, Csortos-Varsányi-Haraszti-Szerémi, diadalútjára indul Molnár Ferenc Testőre. 2016 Pesti Színház, a Testőr súlyos sebet kap, persze nem halálosat. Ha Molnár írói tehetsége, szelleme, finom iróniája, dramaturgiája kibírt 100 évet, talán ezt a feldolgozást is túléli.
 

Szeretem és álszerénység nélkül kijelentem, ismerem Molnár polgári színházának világát. Éppen ezért merem állítani, a Pesti Színház előadásának ehhez az ég egy adta világon semmi köze nincs.

A Testőr című darabban, annak színész főhőse kihűlő házasságát mentené. A színész testőrjelmezt öltve, snájdig, titokzatos katona képében udvarol szintén színésznő feleségének. A színész elcsábítja saját nejét, majd leleplezi magát, a színésznő persze tagad, tudta ő ezt az első perctől fogva, csak játszott. A darab eldöntetlenül hagyja, hogy a színésznő igazat mond-e, vagy sem, csalt-e, vagy csak színészkedett. A mű zsenialitása, hogy "az igazságot nem tudjuk, nem is tudhatjuk meg soha, ravaszkodó férfiak, mert nem bennünk van, hanem a természetben, és abban, aki egészen egy vele, a nőben" (Kosztolányi Dezső).

A Pesti Színházban megtudtuk az igazságot, nem volt titok. Jóformán senki és semmi nem volt a helyén. Nézzék meg az 1968-as vígszínházi felvételt, Ruttkai Évát és Darvas Ivánt. Ez a fekete-fehér kép, ha figyelmesen megszemléljük, többet mond, többet nyújt Molnár Ferenc darabjáról, mint a három óra a színházban.



Valló Péter rendező a Testőr színrevitelével, csak tisztes szakipari munkát végzett. Igaz, ebben aktívan támogatták alkotótársai. A színpadkép, a díszlet szinte vicc. 80 év stílusa, kellékei bezsúfolva a színpadra úgy, hogy lépni sem lehet a színészeknek tőle. Volt ott minden, automata lemezjátszó, kakukkos óra, artdeco, bidermeier, rokokó bútorok, lakberendezési tárgyak, IKEA-design, színházi zsöllye, tonet szék. (A díszletet Cseh Renátó készítette.) De nem járt jobban a rendező a jelmeztervező, Pusztai Judit segítségével sem. Kínai papucs, farmer, cicanadrág, Michal Negrin design, múlt századi díszegyenruha, selyem estélyi, velúr tűsarkú. Képtelenség eldönteni hol és hányban vagyunk. Ráadásul a rendező nem aktualizált, színre vitte a Molnár-darabot, ahogy azt Molnár megírta.

A Színésznő szerepében Eszenyi Enikő. Kedvelem és elismerem őt. De valahol elveszteni látszik azt a képességét, hogy kívülről lássa önmagát. Eszenyi nagyon-nagyon jó színésznő, annyira jó, hogy azt is el tudná játszani, hogy gyönyörű. De Molnár Helénje nem ő, mert nem a nagybetűs nő "mézzel és méreggel". Ezen az estén szinte csitriként vergődött, kiabált, alig-alig volt őszinte pillanata. Talán az egyik nagy monológban, az "Én színésznő vagyok…". Az pedig kifejezetten bántó volt, hogy méltatlan megoldásokkal operált a színen. El tudnak képzelni egy ünnepelt nagyvilági színésznőt, amint alsójában kotorászik percekig, mások előtt, amint úgy hempereg rendre, ágyon, széken, asztalon, hogy nyakába csúszik minden alsó ruházata? Mit jelképezett vajon amikor az első felvonás végén a Színésznő heverőre lökte házicseléd ál-anyját, hogy aztán ráhasaljon? A színen lévő Színésznő (nem Eszenyi!) képtelen volt viselni a magas sarkú cipőket, Donald Kacsa módjára billegett bennük. (Az nem lehet színészi alakítás része, hogy az est folyamán egy színész ötvenszer lerúg, majd belebújik egy topánba.) Michal Negrin design minijétől eltekintve, egy ruha nincs, ami passzolt volna a színésznő egyéniségéhez. Eszenyi által megformált Színésznő nem volt sejtelmes, nem volt benne titokzatosság, csak túlfűtöttség. Haja kócos volt, sminkje elfolyt. Egyetlen percre sem hagyott kételyt, ő bizony úgy csalná meg az urát unalomból, ahogy kell, szó nincs itt játékról. Nem beszélve arról, hogy a harmadik felvonásban a házi baráttal való néma játéka ezt el is árulta. (A barát meghajlik előtte, mert elismeri, hogy az asszonynak sikerült kapitális marhát csinálni urából hazugságával, a színésznő pedig dívaként fogadja csalfa alakítása elismerését.) Vagyis ezen az estén annyi lett a molnári polgári idillnek, nem volt kedves báj.

A Színész Stohl András. Én megértem, hogy minden szerepet nem adhat vissza, hiszen ennek a társulatnak a tagja. Nem az ő hibája, hogy a színházvezetés a huszonéves Sötétruhás fiú, vagy a 180 centis, franciás charme-al bíró testőrtiszt szerepét osztja rá. Nem volt hiteles az alakítása annak a színésznek, aki képes - illúziókeltően - még gyönyörű nő is lenni a színpadon! Becsületére legyen mondva, oroszlánként küzdött. Ha nem volt partnernőjével testközelben, voltak is hiteles, szép pillanatai, különösen férji, férfiúi vívódásai. A színész tekintetében okos önirónia, abszolút fonáklátás, szólóban a helyén volt, de nem tehetett sokat, amikor "vágya titokzatos tárgya" rácsimpaszkodott, meglovagolta, nyakában lógott. Stohl látszólag le is bénult ezekben a jelenetekben. A színész sem kívül, sem belül nem "A Testőr". Az ő testőre ugyan molnári, de olyan Liliomos.

Kern András a "jó házi bútor", a Kritikus szerepében volt színen, végszavazott. Még csak nem is "színészkedett", ott volt, felmondta a szöveget, ahol kellett jött blazírt arccal a poén, mint a levehető ajtajú turmixgépes kabaréjelenetben. Esküszöm nem lett volna meglepő, ha felolvasott volna az újságjából egy elcsípett levelet, mert az alakítás semmiben nem különbözött a Heti hetesben való fellépéstől. (Kíváncsian várom, mit kezd pár hét múlva Shylock szerepével, azt már mégsem lehet rutinból lenyomni. Remélem, már csak miatta is, meglep.)

Kellemes élmény volt, hogy az epizodisták nagyon is a helyükön voltak. Gilicze Márta tökéletes, a ház urába fülig szerelmes kis cseléd. Kerekes József a színházi behajtók gyöngye, hiába tudjuk, hogy ő Shrek szamarának a magyar hangja, hiteles alakítást kaptunk tőle, elég volt neki  ehhez 3 perc is. Demjén Gyöngyvérnek még ennyi sem jutott a Páholyosnő szerepében, mégis emlékezni fogunk a szemében megcsillanó hálára, amikor a Színésznő meglátja és emberszámba veszi.

És végül az én szívfájdalmam, Vári Éva a Mama szerepében, egy polgári színház, polgári darabjában, idegenként állva a színen és végig idegennek is maradva. Nem azért mert nem tudta eljátszani a szerepet. Tökéletesen hozta a számító "színházi mamát". Ő egyszerűen csak koránál fogva játszhatna anyaszerepet, kisugárzásában egy igazi dáma. Hiába adott rá a jelmeztervező bohócmaskarát, attól a "váriévás feeling" nem veszett el. Ez a szerep genetikusan nem az övé. Nem tudom mi járhatott az alkotók fejében, amikor kínai, hamis Crocs-papucsot, rózsaszín rózsás nylon zoknit, virágos cicanadrágot, párducmintás fejkendőt és egyetlen századelős darabként, lenvászon házi kötényruhát adtak rá. Tényleg úgy gondolták, hogy Vári Éva színészi eszközökkel nem képes megmutatni a közönségességet, rafináltságot, kell neki a külsőség mankója? (Na jó, a második felvonásban sötétkék csipke estélyiben a színésznő valós önmagát hozhatta, ő képviselte az eleganciát, mert Eszenyi Enikő félrecsúszott selyem masnis estélyiében, le fel rohangálva a páholyból, minden volt, csak nem a végzett asszonya.) Dühös voltam a fórumozókra, amikor hosszasan vitatkoztak arról, hogy miért nem "házi színésznő" játssza a Mamát, miért kell ide Vári Éva. Belátom, igazuk volt, túl jó ehhez a produkcióhoz. Szörnyű pazarlás színészi energiáit itt elfecsérelni, még ha ő azon kevesek egyike volt a színen, aki igazán beszélt "molnárul". Jelenléte reménytelenül sziget volt az óceánban. Túl elegáns volt ahhoz, hogy ennek a félrecsúszott előadásnak a részese lehessen.

Mi sem mutatja ezt jobban, mint ahogy a tapsnál önkéntelenül is félrehúzódott a színpad szélére, szinte odasimult Kerekes József mellé, aki hosszú éveken át partnere volt a Budapesti Kamaraszínházban. Nem volt helye a vígszínházi "sztárok" között, kívülálló volt, "nézőként" szemlélte, ahogy Eszenyi Enikő két lovagjával, Kernnel és Stohllal az oldalán ünnepeltette magát. Még ha Molnár Ferenc megcsalásáért meg is bocsátok, ezért a tapsjelenetért mindig is nehéz szívvel fogok gondolni erre az előadásra.

(A fotó Toldy Miklós felvétele.)

Megjelent: 736 alkalommal
Tovább a kategóriában: « Vihar Oszlopos Simeon »