Iza színházban járt - Elemek megjelenítése címkék szerint: Vígszínház
hétfő, 09 szeptember 2019 00:08

A nagy Gatsby (Vígszínház)

A nagy Gatsby, de Gatsby nélkül – avagy a Víg Filmszínház egy újabb darabja  

  „B.O.S.S, #SEX
a sztori, mivel holnap henceghetsz
néha talán ihatnál keveset
a nőid szépek,
mint egy diszkóbaleset
sukárság, rajság, fainság
VIP vagyok, ne is nézd a listát
nem tárcát hordok, talicskát
itt van a kártyám, lazíccsá'
a számlát meg se kérdezem
két koktél negyvenhétezer
a hetem fele csapatás
de sima ügy, mint a herevasalás”
(Karácson Tamás)

Iza: „Pödrött bajszú kurvaélet.” Ezzel a szép mondattal köszön be Jay Gatsby a Vígszínházban. Ez az előadás remek rezüméje. Úgy emlékszem Hofi: „Nem mindegy, hogy otthon a fedő esik a fejedre, vagy egy Ady kötet!” Ez a produkció, de lassan a Vígszínház is a „fedősöké”. Álérzések, álbölcsességek, álművészet. De ott van még a színpadon Hegedűs D. Géza, s az ember azt mondja, áll még az ősz Peterdi háza. Ő még egy revüben is hiteles. 
Éva: Elmúlt már több nagy vígszínházi korszak, most van az útközben. Revün túli, drámán inneni hibrid született, hívjuk tán produkciónak az új terméket. Éreztem percről-percre azonban, hogy megvesz engem ez a dolog: van benne látás, erő, koncepció és 99% fiatal színész, aki úgy odateszi magát, ahogyan csak lehet. Fitzgerald már nincs benne ennyi. Hiányoltam az amerikai mitológia vitán felüli nagy regényének szimbolikáját, a végzet egyik új arcának megmutatását. De nem ez volt a cél. A nagy elődök meg maradnak színvonalas olajfestmények az előtérben.

Kategória: 2019 szeptember
hétfő, 10 június 2019 01:00

John Cassavetes: Premier (Vígszínház)

Filmszínházunk bemutatja

(Vígszínház – John Cassavetes. Premier (Opening Night) – 2019. június 4.-i előadás)
   
Éva: Sikert akarsz? Tolj fel egy „színházat a színházban”-t a színpadra. Eszenyi nagy színésznő, itt is azt csinál, amit akar, és most sikert akart. Ne mondjon le rólam, én látni akarom nagy alakításban, nagy rendezésben, az se baj, ha nem siker. 
Iza: Eszenyi Enikő, a Vígszínház színész-igazgatónője a színpadról rábírta közönsége úgy 80 %-át, hogy ütemes taps mellett vele skandálja: ”Hé bébi, szól a zene, szarjunk bele”. Ez volt az előadás tetőpontja, mondhatni a katarzis. Az én fejemben meg Szindbád szavai dübörögtek: „Megőrültem, az ördög elvitte az eszemet…Én nem szeretem ezt a világot, azt mondják átmeneti idők…..” Amúgy hálával tartozom a Vígnek, ráébresztett, ha nem akarom úgy végezni, mint a tapsoló 80 %, gyorsan elbúcsúzunk egymástól, az okostelefonom meg én.

Kategória: 2019 június
szombat, 16 február 2019 14:52

Molnár Ferenc: Liliom (Vígszínház)

Az Eszenyi!  

(Vígszínház – Molnár Ferenc: Liliom - 2019. február 11.-i előadás)

Ifj Vidnyánszky Attila nem úgy olvassa, érti Molnár Ferencet, ahogy én. Nem állítanám, hogy teljességében megértettem vízióját a műről. De egy dolgot nagyon elkapott, azt az érzést, hogy az élet kegyetlen, s a földi átutazók többségének alapból semmi remény. Erősen kívántam azt is már, hogy Eszenyi Enikőről újra higgyem, nagyszerű, nemcsak ügyes. Emlékezzek milyen volt Claire (Fekete Péter), Nóra és Blanche szerepében, és milyen is volt Kleist: Heilbronni Katica rendezése. 

Kategória: 2019 február

És megtudtam, hogy nem lehet hallgatni….   

(Vígszínház – Márai Sándor: Hallgatni akartam – 2019. január 23.-i előadás)

Azt hiszem, mindenkinek írnia kéne a saját „Korom Naplójá”-t. Sajna Márai, Ady vagy Heltai szintjén keveseknek megy majd, de mégis jó lenne, ha a jövő emberei minél több szemszögből megismernék azokat a kis mindennapi történéseket, amelyek az ő életüket is befolyásolják, akár 100 év múlva. Azokat a vezetőket, akik ma a magyar nemzet sorsáért felelnek. Meg azt is, hogyan lehet igazi (gonosz) rossz vagy ártatlannak látszó, de mégis (gonosz) rossz döntésekkel emberi, nemzeti tragédiákat előidézni. Valahogy így lehetett ez 1938-ban és 1941-ben is. „Megszólított az idő”, mert Hegedűs D. Géza azt akarta, hogy megszólítson.

Kategória: 2019 január

Látogatóközpont

(Vígszínház/ Házi Színpad – Kornis Mihály: Kádárné balladája – 2019. február 11.-i előadás)

Éva: Kádárné történetét látva rájöttem, hogy Magyarország történelme egy ízléstelen látogatóközponti tematikus kiállítás. Az a kicsike szabadság azért, amit felidézett az előadás utolsó pár perce, mocsok jól esett. Kútvölgyi Erzsébet megpróbálja a lehetetlent, Kádár Jánosnét megidézni.
Iza: Kádár Jánosné 40 fölött kortársunk, nem történelem. Kicsi, egyszerű asszony, aki háta mögött tartja két kézzel a ridiküljét, szolid mosollyal a szája sarkában. Sokat tudunk róla, mert sokat olvashatunk férjéről. Gyurkó László, Kopátsy Sándor, Huszár Tibor írásait. Az én fejemben más ő, mint most a Víg Házi Színpadán. Ez nem baj. A baj az, hogy az előadás nem mutatja meg őt. Ezt nem Kútvölgyi Erzsébet terhére rovom. Számos sebből vérzik a produkció. 

Kategória: 2019 február
vasárnap, 18 november 2018 22:28

A diktátor (Vígszínház)

Gumimortadella, tejszínhab, humanizmus

(Vígszínház – Charlie Chaplin: A diktátor - 2018. november 12.-i előadás)

Éva: Hatvanéves nénik mogyorószőke dauerban nevetni jöttek, nincs mese. Ehhez igazítottan jómunkás látványszínházat kaptunk egy csodálatos alakítással: ifj. Vidnyánszky Attila borbélya-diktátora felejthetetlen. A második felvonás alatti tejszínhabkenés és mortadella-dobálás alatt azért szeretettel gondoltam a hajdan volt Vígszínházra és néztem magam elé.
Iza: Jó előadás a Vígszínház produkciója, attól a kis semmiségtől eltekintve, hogy teljesen érdektelen. Mindez annak ellenére, hogy ifj Vidnyánszky Attila színészi teljesítménye bravúros, ahogy a szereplőgárda is abszolút profin teszi a dolgát. Leginkább az zavart, az alkotók úgy gondolták, egy hívószó - akár Pavlov kutyájából - reakciót válthat ki a nézőkből. Hát nem. Ahhoz üzenetet hordozó, valós gondolatok kellenek. Igaz, a közönségük többségének mégis elég volt. Egy patinás polgári színházban elhangzik minden kontextus nélkül, hogy „stadion” és tapsolnak, kacarásznak, mintha cinkos módon egy hatalmas titokba avatták volna be őket.          

Kategória: 2018 november

Ez valami modern? (Tolsztoj röviden és homályosan)       

(Vígszínház – Lev Tolsztoj: Háború és béke - 2018. május 14.-i előadás)

Mikor lett a Háború és béke szinte eposzból zenés bohózat? Lehet nem Lev Tolsztoj írta, hanem Georges Feydeau, azért kergetőznek annyit a nők és férfiak a színen? Erősen kétlem, hogy Bonaparte Napóleon, aki megteremtette a modern Franciaország alapjait (a polgári törvénykönyvet, az igazságszolgáltatási, pénzügyi és közigazgatási rendszert) és mellette tönkreverte fél Európát, egy nevetséges paprikajancsi lett volna, vagy valaha is így kellene tekintenünk rá. (Ja, és nem vagyok bonapartista!) Ráadásként azt sem hiszem, hogy zenés álló-és mozgóképek hosszú láncolata, még ha néha oly szépek is, valaha is kiváltják a színjátszást. 

Kategória: 2018 május
hétfő, 02 október 2017 10:42

Shakespeare: Hamlet (Vígszínház)

Valami Hamlet, valami bohózat?     

(Vígszínház – Shakespeare: Hamlet - 2017. szeptember 29.-i előadás)

Éva: Erős az én hitem, hogy minden Hamlet előadás új Hamletet hoz. Most is így történt. Kaptunk egy csupa játék, filigrán Soós Imre-figurát, akinek minden szavában ott a gyerekes báj és süt róla a halálraszántság. Áldozat. Ez nem a wittenbergai okos, atlétikus felsőtestű filozóf szőke, hanem a kisfiunk. Nagy a színház, üt a látvány és néha bizony vitte a szárazjég, a vérpatron, és az intelligens fólia a show-t, és sajnos a színészi energiát is, de bizakodom: átüt a lélek, meg Shakespeare, meg a színészi talentum ezen a szimbólumokat imitáló, de következetlen és a második felvonás közepére kifáradó rendezésen. 
Iza: Nem mondhatnám, hogy felzaklató előadást láttam, a fejem meg zsongna a sok-sok felvetett kérdésre adott válaszkereséstől. Pedig, ha valaminek, a dán királyfi történetének több rétege van, mint „Peer Gynt hagymájának”. Szokatlannak ugyan szokatlan a színrevitel, de csak füst ez az előadás, láng nélkül. Még akkor is, ha szép, átgondolt színészi teljesítményeket is láttam és ifj. Vidnyánszky Attila remek Hamlet lehetne, egy másik előadásban. A produkció nem igazán érintett meg, és sajnálom azokat, akik majd azt hiszik, ilyennek írta meg Shakespeare ezt a történetet. Persze, az is benne van a pakliban, ostoba vagyok ahhoz, hogy megértsem Eszenyi Enikő szimbólumrendszerét, rendezői üzenetét. 

Kategória: 2017 szeptember

A Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozta már saját jelöltjei-listáját, mi, mezei nézők - akárcsak tavaly -, idén is összeálltunk egy szavazás erejéig, a díjkiosztás, eredményhirdetés előtt egy hónappal. A színikritikusok tavaly 21-en szavaztak, idén mi is kicsit kevesebben vagyunk, csak 29-en szavaztunk, mert sok lusta színházimádónak egy nyár nem volt elég az elmélkedésre. A 90 előadás/évadot mindenki megugrotta.

Tavalyi évadban, idén is vannak fenntartásaink az eredménnyel, "ítélettel”. Talán nem véletlen, hogy a Tony-díjról 700 ítész dönt minden évben. Tavaly úgy állt fel az „év előadása”, hogy összesen 5 kritikus szavazott rá egyáltalán, 16-nál nem is szerepelt az értékeltek között. „Szétszavaz” a Céh. Persze tudjuk, remek és igazságos matematikai módszerük van, minden szabályzat szerint, és „de gustibus non est disputandum” (ízlésről nem lehet vitatkozni.) De mégis 5 ember dönti el, hogy egy évadban mi a csúcs, a feltétlen jó?

Az életműdíjról sem vitatkozhatunk, de mégis. Maximálisan elismerjük az idén Kossuth-díjas Radnóti Zsuzsa érdemeit, munkásságát, pl. éppen A Pál utcai fiúkért is. De kétévenként adnak színésznőnek életműdíjat. Tényleg, hogy Törőcsik Marin és Molnár Piroskán kívül nincs erre érdemes, zeniten lévő színésznőnk? Egy olyan kategóriában, ami ebben a Céhben nem is díjazott, mert dramaturg kategória nincs, ráadásként a dramaturgoknak saját, külön szakmai Céhe van. Mi az idén 90 éves Máthé Erzsinek adnánk ezt a díjat, de ha Pogány Judit, vagy Vári Éva polcát díszítené, akkor sem lennénk szomorúak!  

Kategória: 2017 augusztus
vasárnap, 18 december 2016 17:52

A Pál utcai fiúk (Vígszínház)

Mért élnénk, ha nem egy álomért?” 

(Vígszínház – Molnár Ferenc regénye nyomán, Dés László - Geszti Péter - Grecsó Krisztián: A Pál utcai fiúk – 2016. december 17.-i előadás)

A szüleim vígszínházi ifjúsága a Harmincévesek és Popfesztivál volt, az enyém még éppen a Kőműves Kelemen és főleg a Padlás, a mai fiataloknak két Geszti-Dés musical jutott, a Dzsungel könyve és most a Pál utcai fiúk. Vajon van a Pál utcaiban évtizedes sikertörténet? Nem tudom. Az biztos, hogy hosszú évek óta először éreztem, hogy a Vígszínháznak van tradíciója és kontinuitása. Igaz, ehhez két „veterán” is kellett, még a Várkonyi-érából. Radnóti Zsuzsa dramaturg és Marton László rendező.

Kategória: 2016 december
1. oldal / 2