Martin McDonagh első színműve a Párnaember, ami talán az egyetlen műve, ami nem Írországban játszódik. Helyszíne egész pontosan: sehol, ott is egy totális diktatúra rendőrőrse. A darab főszereplőjét Katurian Katurian Katurian (vicces szülők!) írót tanúmeghallgatásra hívják, s villámsebességgel első számú gyanúsítottá válik. Az író furcsa, nála csak bátyja, a szintén bevitt Michal furcsább, s a nyomozást vezető két rendőr, Tupolski és Ariel. Azt majd mindenki döntse el maga nézőként, hogy négyük közül ki a legfrusztráltabb. A városban sorozatgyilkos garázdálkodik, s a felgöngyölítendő gyilkosságok mindegyikét papírra vetette már az író, egy-egy - még nem publikált - novellájában.
A szereplőknél van még valami, ami bizarabb, Katurian novellái. Ezekhez képest a Hamelni patkányfogó semmi, de Dean R. Koontz, Stephen King is tanulhatna Katuriantól. A darab, ha akarom horror, ha akarom krimi, de néhol nevetésre is okot ad. A story csattanója pedig nem éppen happy end. Ha többet mondanék a történetről, spoilerezném a darabot, ami egyenesen bűn lenne.
A színművet Szikszai Rémusz rendezte, két felvonásban úgy, hogy - végre egy darab - a második felvonás sem ül le, sőt ha lehet felülmúlja az elsőt, nem dögleszti be a darabot a szünet. A rendezés tele ötletekkel, váratlan gegekkel, lendülettel, feszültséggel. Varga Járó Ilona díszlettervező egy gótikus templom falai közé rakta a rendőrőrsöt, nem véletlenül, komoly szerephez jut a vallás, az egyház. Mindenesetre a vallatásoknak, a rendőri pszichológia hadviselésnek érdekes közegét adják a boltíves, festett templomi ablaktáblák.
Katurianként Pál András állt a színen. Nem mondanám, hogy játszotta a szerepet, mert biztos vagyok benne, hogy előadások utáni pár órában még maga sem tudja eldönteni, hogy ő most Pál András színész, vagy az író. Olcsó közhely azt mondani, hogy a színész és a szerep nagy találkozására került sor, pedig másképpen nem igen lehet megfogalmazni. Pál András ördögien jó a szerepben, átadta magát teljesen a zaklatott lelkű írónak, ahogy mondani szokták, nem látszik ki a szerep mögül. Az volt az érzésem az estén, kizárt, hogy ma Magyarországon Katuriant más el tudná játszani ilyen autentikusan. A színész minden mozdulata, minden gesztusa halál természetes volt, minden a színpadon kiejtett mondata sajátja volt. Ráadásként pont annyit mutatott, amennyit kellett. Nem voltak színpadias, túlzó gesztusai, amikor mezítelen alsótestét hozzányomták a tűzforró fűtőtesthez, vagy éppen leverték fél veséjét vallatás közben. És akkor még nem szóltam a színpadi csendjeiről, vagy két perces néma sírásáról. Járt neki a vastaps.
Katurian öccsét, Michalt Rusznák András formálta meg. Ha nem lettem volna benne biztos, el nem hittem volna, hogy ő az a fiatal színész, aki például a Miskolci Nemzeti Színház Rupija, Kleist: Eltört korsójában, vagy Asztrov a Ványa bácsiban, mert valahogy ő is az abszolút ideális, született Michalnak tűnt. Annyit elárulok, Michal a darabban 33 éves, és még iskolába jár, s nem PhD-zik! Ha akarjuk imbecil, ha akarjuk csak lassan és megfontoltan tanul. Angyalarcú gonosz ő, ráadásként az a típus aki bármit tesz, nem tud az ember haragudni rá, mindig van számára mentség a szívünkben, hogy elfogadjuk tetteit. Michal életprogram Katuriannak, akit mindenkinél és mindennél jobban szeret, leszámítva a novelláit.
És az ördögi páros, a rendőrnyomozók. Nos ők nem Starsky és Hutch, vagy Kojak és Fürtöske. Sötét, súlyos múltat hordoznak mindketten. Azt hinnénk, van egy jó zsaru és van egy rossz zsaru, de nem, mozgójellemű zsaruink vannak, a történet előrehaladtával már kicsit megzavarodik a néző, melyikük a jó és melyikük a rossz rendőr. Ariel (Schneider Zoltán) az "egyszerűbb", látszólag. A tipikus vadbarom, aki előbb üt, aztán gondolkodik, tele előítéltekkel, az a rendőrtípus, akinél már akkor megvan a bűnös, amikor kiér a helyszínre, aztán már csak a gombhoz kell illesztenie a kabátot. Nyomozása arról szól, hogy alátámassza első megérzését. Vagy mégse? Ariel mindent lát, mindent észlel és gondolkodik, szintetizál, alapvetően emberi ? Schneider Zoltán szerepformálása nyomán hiteles Ariel rendőr jellemfordulása a darab kibontakozása során, játékéban minden benne van, amiért egy rendőrt megvetünk, s amiért egy rendőrre felnézünk. Köles Ferenc Tupolski nyomozó. Látszólag Tupolski az agy. Isten mentsen tőle, okos, ravasz, kegyetlen és alkoholista. Vigyora vetekszik Jokerével a Batmanből. Na ettől rendőrtípustól kell igazán félni, ha már bekerültünk a rendszerbe. A színész szépen építi fel a karaktert, hitelesen becsap. Majdnem megszeretjük, s megdöbbentő, amikor feltárul Tupolski igazi arca.
A színrevitelben a plusz, a bábjelenetek és bábelemek alkalmazása (bábtervező: Hoffer Károly). Katurian anyjának szerepében Pallai Mara, apjaként Ács Norbert bábszínész lépett fel, s színpadi jelenlétük legalább annyit dobott a darabon, mint Alföldi Kabaréjában. Egészen szürreális és horrorisztikus hatást keltenek a bábok, a bábjátékként megelevenedő, nagyon furcsa felnőttmesék. Ehhez nagyban hozzájárult Baumgartner Sándor világítása és Kiss Julcsi jelmeztervező munkája.
Van a darabnak több kislány szereplője, akiket Bach Zsófi egyetemi hallgató keltett éltre, tökéletesen illeszkedve a profi csapatba.
Az előadás, a színrevitel parádés csapatmunkában született meg, érezhető volt végig a nézőtéren a színpadi egymásra figyelés, "együttlélegzés". Ráéreztem nézőként, hogy a Radnóti Színházban mit eredményezhet az éveleji direktorváltás.
Ezen színházi este után is tettem egy hármas megállapítást. Megmaradt McDonagh írói munkássága iránti kíváncsiságom. Azt hiszem minden darabot meg kell néznem a jövőben, amiben Pál András színre lép. A Radnóti Színház alkotócsapata nagyon ért a varázsláshoz.
(Fotó: Toldy Miklós)
