Vártam ezt a bemutatót, bár pontosan nem tudtam mit várok. Pintér Béla a Katonában, hát körülbelül ez volt az izgalom tárgya. Az író/rendező előzetesen elmondta, hogy Puccini műveinek felhasználásával készül "valami", amit a Köpeny című opera ihletett. A színlapon nincs feltüntetve a darab besorolása. Azt hiszem a szabad fantáziájú zenés halandzsa a legjobb meghatározás. Bár azért van story.
Verőcsény (Verőfény?) polgármestert választ, negyedszerre is a drog-és szexfüggő Horváth Attilát, akinek firstladyje egyben gyermekének anyja szerelmi viszonyt folytat stábja egyik női munkatársával. A történet a győzelem estéjén kezdődik, a vége az önérzetében sértett polgármester majdnem gyilkosságba torkolló hajnala.
Ezen az estén próza nincs, csak szabad szárnyalású dalolás a színészek részéről. Az érzelmek, a mondandó, Puccini zenéjével hat, élő zongorakíséret mellett.
A színdarabot Khell Zsolt díszlete és Benedek Mari jelmezei alapozták meg. Régen fogott meg ennyire színpadi enteriőr, olyan az egész, mint Edward Hopper képei, Rezes Judit Margója a New York Movie-ról lépett le, a színpadi teret, mintha a Hotel Window inspirálta volna. A nyitóképben a sötét nézőtér fölé felragyog a csillagos ég, megelevenedik a Gianni Schicchi firenzei udvarháza.
Itt aztán nagyjából vége is a puccinis idillnek, jön az éles kontraszt. Valahol Magyarországon polgármester választás volt, a színen csak a nyerteseket láttuk, de ők legalább olyan boldogtalanok voltak, mint a távollévő vesztesek. Rezes Judit által játszott polgármesterné boldog mert szerelmes férje választási stábjának tagjába, Julcsiba, a "cicaboksz" olimpiai bajnokába. Boldogtalan is, mert gyűlöli státuszát és gyermeke apját, valami másra vágyik. Amszterdamban jointozna leginkább, ennek híján italba és egy leszbikus kapcsolatba (szerelembe?) menekülve vészeli át mindennapjait. Nagy Ervin által éltre keltett polgármester szintén boldogtalan. Magasról köp már a hatalomra, megcsömörlött ettől is, az élettől is. Napjait a gyors numerák és a kokó tölti ki, amit stábfőnöke szállít számára, hogy észnél legyen a testületi üléseken. A polgármesteri stáb két tagját ismerhettük meg, Jordán Adél által játszott Julcsit, aki Verőcsény által szponzorált kick-box bajnok és Bezerédi Zoltán által megformált "infernálisan bunkó" Jóskát, mint kampányfőnököt. Rajtuk kívül még egy forgatási csoport volt a színen. Pálmai Anna, mint Olga, a helyi TV riportere, aki egyben a polgármester aktuális szeretője, Rajkai Zoltán, mint Laci hangosító, aki viszont Olga élettársa és Elek Ferenc által játszott operatőr, aki vélhetően a kampányfőnök szeretője (?). Az biztos, hogy bonyolult a darab érzelemvilága, akárcsak Puccini hőseié. (Ha nem Pintér Béláról lett volna szó, azt hinném valami üzenete van a másságról.)
A darabban szellemes villanások voltak, olyan "pintérbélás" ötletek. A kokótól félkómában lévő polgármester éjszakai magányában tévézget, nyomogatja a távkapcsolót, amikor a csatornák megelevenednek. Láttuk Pálmai Annát és Rajkai Zoltánt egy brazil soap opera szerelmes párjaként tovalibegni, majd egy softpornó felvezető képeiben. A csúcs azonban egy "állatos csatorna" volt, ahol Elek Ferenc zoológus bemutatja nekünk Kosztyát, az elárvult szibériai macit, majd a kifejlett hímmedvét, amint lazacot fog a hideg patakban. A színház facebook oldaláról tudom, hogy a medvejelmez Jordán Adélt takarta. A színésznő színpadon már remek perceket szerzett nekem, legutóbb a Sirály Másájaként, de Kosztya medveként, bevonult az örökkévalóságba. Kosztyán túl, Jordán Adélnak, mint Julcsinak jutott az este legmegrázóbb monológja is, az "asszonyállatról". Aki megnézi az előadást tudni fogja milyen közbeszédre is rímelt ez, nem kell megmagyarázni.
Tudta a közönség, hogy amit lát az valahol mélyen igen komoly, mégis harsányan nevetett, leginkább önmagán. A mai magyar, vidéki, politikai elit élete, mint Brian élete felvezetve. Keserédes nevetés volt persze, kétpercenként váltás a drámából bohózatba, majd vissza. Pattogósra sikeredett a színrevitel, nem unta el magát a néző. A magam részéről nem is agyaltam túl sokat a bulvárból ismert, lehetséges true storyn, nem volt érdekes, ugyanúgy, mint az Olaszliszkai esetében. Ez a történet az emberi természetről szólt, szerelemről, szerelemféltésről, bosszúról, hatalomvágyról, kisszerűségről, tehetetlenségről és telhetetlenségről.z alapján színre vihető lenne 20 év múlva is.
Felszabadultan fegyelmezettek voltak a színészek, Jordán Adél fogalmazta meg talán a színház werkfilmjében, "semmi más problémám nincs, csak az éneklés." Ez valóban érezhető volt, küszködtek a Puccini nagy áriákkal, valahogy úgy tűnt véresen komolyan vették az énekesprodukció kihívását. Érezhető volt, hatalmas előkészület előzte meg a bemutatót, persze senki nem várta, hogy Pálmai Anna elénekelje Csocsoszán áriáját, vagy Bezerédi Zoltán Lauretta dalát, operaszerűen. Hetvenöt percen át énekelni, kemény megpróbáltatás prózai színészeknek, biztos megjön a rutin később, alakulni fog e téren az előadás.
Ebben az évadban ez a színház második rendhagyó kísérlete, a már említett Olaszliszkai után, amiben valami merőben újjal próbálkoznak. Ahogy Pálmai Anna megfogalmazta, ez a bemutató a színház "Mars-expedíciója".
Nézőként tetszett a vállalkozás, mert "nem reméltem semmit, így nem is eshettem kétségbe" az est végén.
Aki nyitott és nem prekoncepcióval ül be a darabra, arra hatni fog a prózát túllépő, már csak éneklésben kifejezhető érzelmi, értelmi áradat. Puccinihez persze ennek semmi köze, azon túl, hogy operái ismert dalbetétei adják a zenei alapot.
A Köpeny taktusai érdekesen hatottak Pintér Bélára, egy erkélyen való cigaretta közben, ahogy a rendező felvezette vállalkozását. Álldogáljon sokat a balkonon, ezt-azt hallgatva.
(A fotó a Katona József Színház próbaképe.)
