Iza színházban járt - Elemek megjelenítése címkék szerint: Katona József Színház

„Halált virágzik most a türelem”     

(Katona József Színház – Nem tudhatom (Radnóti és korunk) - 2018. január 4.-i előadás)

Leszögezem, soha nem kedveltem Radnóti Miklóst, a költőt félistenként, mint például Adyt. Pedig tucatnyi versét kívülről tudom, hála Latinovitsnak. Sorai, gondolatai megkerülhetetlenek, önkéntelenül idézem. De ezen az estén történt valami. A „Radnóti és korunk” gondolat, amire felfűzték az előadást, telibe talált. Már nem az abdai „mártír költőt” látom benne („Tarkólövés. – Így végzed hát te is…”), hanem egy köznapi emberi élet szinte blőd tragédiáját, ami a véletlenek apró sorozatán múlott. Elemi erővel tudatosult bennem, hogy valóban nem tudhatom….., miként is rímelhet össze 1944 márciusa és 2018 januárja. Minden meggondolatlanul kiejtett szónak, gyáva félrenézésnek, állampolgári közönynek súlyos a következménye.

Kategória: 2018 január

A Petőfi Sándor utcában ilyen az ananké


„Látjátok, micsoda kacskaringók
Jellemzik szívünk útjait.
Vacogva sandítunk tükreinkbe,
Hol a kulcs, mely minden zárt kinyit”

(Katona József Színház – Pintér Béla: Ascher Tamás Háromszéken – 2017. december 18.-i előadás)

Éva: Nem igaz, hogy aki tehetséges, az tisztességes is. Ha bízunk, csalódunk. Van, aki bele is hal. Akik pedig tovább élnek, azokat jól megírja és megrendezi Pintér Béla, hadd lássa mindenki, milyen emberek. Hogy nem hoz semmi formabontóan újat ez a rendezés? Sag’ schon, én a színészi játékért és a „színházat belülről” édes csalásáért mentem. Morális és esztétikai aggályaim nincsenek, mint a kolleginának, viszont láttam, milyen a bűn és a bűnhődés a színi világban. Olyan, mint máshol. A túlélők következmények nélkül túlélnek. Igazgatók és főrendezők lesznek. Persze ez fikció, mint Kolozsváros és a Kaposa.
Iza: Az  biztos, a Katona mindig meg tud lepni. Most is, ráadásul hidegből melegbe lökve, aztán vissza. Igen, harsányan felnevettem néhol, de néhol meg nem hittem a  szemennek, fülemnek, hogy ezen a színpadon vajon jól látom, hallom-e  a vitathatatlan  ízléstelenséget. Az est legnagyobb eredménye – már ha Csehov „meghurcolása” az -, hogy Körmendi-Márkus-Haumann Három nővér paródiája a múlté, leváltotta a Katona Csehov-kabaréja. Már ők is büszkén elmondhatják, adtunk egyet Anton Pavlovicsnak, ha legnagyobb sikereink neki (is) köszönhetjük.

Kategória: 2017 december
szombat, 28 október 2017 12:34

"Lelkem Aranyom" (Petőfi)

 

„Lelkem Aranyom” (Petőfi)        

 

(Örkény Színház – Aranyozás - 2017. október 16.-i előadás / Katona József Színház – A halhatatlan halott – Arany-Félmaraton – 2017. október 22.-i előadás / Radnóti Színház – Színarany – 2017. október 27.-i előadás)

 

Imádjuk a született/meghalt kerek irodalmi évfordulókat. Ha aktuális, rogyásig emlékezünk, aztán várjuk a következőt, addig hadd szunnyadjon a mester. Mégis meglepett, hogy mind a három budapesti, ún. művészszínház szükségét érezte egy Arany-estnek, a költő születésének 200. évfordulóján. (Volt, akinél költségvetési támogatás, volt akinél a műsorpolitika indokolta ezt.) Érdekes, hogy a produkciók megmutatták a színházak, a társulatok pillanatnyi állapotát, s a költőre való emlékezés módja, értékmérő lett még az elitklubban is.  

Kategória: 2017 október
vasárnap, 08 október 2017 11:17

Gogol: Háztűznéző (Katona József Színház)

Gogol korallzátonya, avagy a türelemüveg

(Katona József Színház – Gogol: Háztűznéző – 2017. október 6.-i előadás)  

Iza: Моя девственная мать, mégis mit gondol Ascher Tamás? Majdnem 200 éves színmű, ráadásul orosz, aztán se villódzó fények, se tűzijáték, még egy színészzenekar, vagy kivetítő se? Vélhetően azt, amit én. A színházban a színész a legfontosabb, ha ő szerepénél, helyén van, a rendező meg szép szóval, vagy keménykézzel, de irányba állítja, olyan nagy baj nem lehet. A Katona csapata Gogolt élővé, a történetet meg majdnem black comedy-vé tette. Láthattam milyen parádés női trojkája (Szirtes-Fullajtár-Jordán) van a Katonának, s egyáltalán, élvezhettem egy nagyon jó állapotban lévő társulat játékát, ahol a legkisebb kerék is olajozottan forgott a gépezetben. Meggyőződésem, hogy a quasi főhős szinte néma inasát játszó Elek Ferenc, simán adhatná - remekül - a főszerepet, ahogy Fekete Ernő is mívesen az inas szerepét. Az előadás majdnem kész volt, ami rendben lévő, elvégre még a bemutató előtt álltak.
Éva: Ascher Tamás magasiskolát tart Gogolból, és a szánk ismét nyitva van, hogy miket tud ez a Nyikoláj Vasziljevics. Fekete Ernő mosolyogva lép be a „középkorú vezető színész” feliratú kapun, egy kis csinovnyikot ábrázoló nagy alakítással.

Kategória: 2017 október

„…..ha romlott a tiszta erkölcs, s polgári erény nem fénylik többé…”     

(Katona József Színház – Lucy Kirkwood: Munkavégzés során nem biztonságos – 2017. október 5.-i előadás)  

Sok színház ringatja magát abba a hitbe, hogy minőségi bulvárt játszik, pedig dehogy. Jelszavuk: „a munkában megfáradt közönséget ki kell szolgálni a pénzéért”. Nyomják a középszert, ami nem éri el a jó bulvár szintjét, csak talmi. Nem az utca emberei határozzák meg a színházak műsorpolitikáját, hanem a színházvezetők ízlése, akik – tisztelet a kivételnek - tömegtermékként állítják elő, ami szerintük eladható, amit „zabál” a közönség. Hatalmasra nyílt az olló szára a kultúra és az ún. tömegkultúra között. A színház világában is. A Katona ez évi első bemutatójával adott egy fricskát a médiának. Aztán - ha első blikkre nem is tűnik fel -, dobott egy követ a színházi élet állóvízébe is. Megmutatta, hogyan kell bulvárdarabot színre vinni. Tasnádi Bence megint szerzett színpadi „hűha” pillanatot, míg Takátsy Péternek és Pelsőczy Rékának jár egy őszinte vállveregetés. 

Kategória: 2017 október

A Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozta már saját jelöltjei-listáját, mi, mezei nézők - akárcsak tavaly -, idén is összeálltunk egy szavazás erejéig, a díjkiosztás, eredményhirdetés előtt egy hónappal. A színikritikusok tavaly 21-en szavaztak, idén mi is kicsit kevesebben vagyunk, csak 29-en szavaztunk, mert sok lusta színházimádónak egy nyár nem volt elég az elmélkedésre. A 90 előadás/évadot mindenki megugrotta.

Tavalyi évadban, idén is vannak fenntartásaink az eredménnyel, "ítélettel”. Talán nem véletlen, hogy a Tony-díjról 700 ítész dönt minden évben. Tavaly úgy állt fel az „év előadása”, hogy összesen 5 kritikus szavazott rá egyáltalán, 16-nál nem is szerepelt az értékeltek között. „Szétszavaz” a Céh. Persze tudjuk, remek és igazságos matematikai módszerük van, minden szabályzat szerint, és „de gustibus non est disputandum” (ízlésről nem lehet vitatkozni.) De mégis 5 ember dönti el, hogy egy évadban mi a csúcs, a feltétlen jó?

Az életműdíjról sem vitatkozhatunk, de mégis. Maximálisan elismerjük az idén Kossuth-díjas Radnóti Zsuzsa érdemeit, munkásságát, pl. éppen A Pál utcai fiúkért is. De kétévenként adnak színésznőnek életműdíjat. Tényleg, hogy Törőcsik Marin és Molnár Piroskán kívül nincs erre érdemes, zeniten lévő színésznőnk? Egy olyan kategóriában, ami ebben a Céhben nem is díjazott, mert dramaturg kategória nincs, ráadásként a dramaturgoknak saját, külön szakmai Céhe van. Mi az idén 90 éves Máthé Erzsinek adnánk ezt a díjat, de ha Pogány Judit, vagy Vári Éva polcát díszítené, akkor sem lennénk szomorúak!  

Kategória: 2017 augusztus

Amikor a valóság rosszabb, mint a disztópia

(Katona József Színház - Puskin: Borisz Godunov - 2017. május 31.-i előadás) 

Mindegy, melyik öltönyös vágja zsebre a kezét, a cár, vagy az álcárevics, egyforma nímand mind a kettő. Formátummentes uralkodók, reménytelen országok, álhírekkel és odavakkantott bojári parancsokkal irányított nép: Zsámbéki Gábor Borisz Godunovja a Katonában.

Kategória: 2017 június

Élet, halál, világegyetem 

(Katona József Színház – Duncan Macmillan: Lélegezz (Lungs) - 2017. június 1.-i előadás)

Kicsit becsapott a színházi darabismertető. Tény, a gyermekvállalás tárgykörére van felfűzve a történet, de mégis egy - brutálisan őszinte - love storyt látunk, a kezdettől a végig. Történetet egy harmincas, bizonytalan, sokat agyaló, mindent analizáló párról, akik számos, de mégsem helyrehozhatatlan hibát követnek el. Életük kicsit ismerős, kicsit mosolyogtató, olyan esendően emberi. Néha nevetünk rajtuk, mert nagyon is szomorúak vagyunk. 

Kategória: 2017 június

Girl’s power  

(Katona József Színház - Philipp Löhle: Nem vagyunk mi barbárok – 2017. június 6.-i előadás)

I come only with my punishment
There comes only my conviction
Running is my fate
'cause I don't carry any identity papers
Lost in the heart
Of the great Babylon
They call me the Clandestine*
(Manu Chao)

Épp itt az ideje a színházi évad végének. Még egy-két szembenézés saját gyengeségeimmel, aztán mehetek terapeutához. Mert az esti színház sok gondolatot ébresztett ugyan, de én csak azon agyaltam, ha éjszaka bekopogna egy menekült hozzám, aki sötétbőrű és ételt, szállást, zuhanyt kér, mit csinálnék? Rosszabb ember lennék mint 10 éve? Nem hiszem. A világ lett félelmetes, kihívásokkal teli, de nagyon gyorsan. És sok mindenre választ kell találni magunkban, magunknak. Olyan válaszokat, amiket később nem bánunk, nem szégyellünk.

Kategória: 2017 június

„Ne módosítsd az ügyvitelt”

(Katona József Színház – Puskin: Borisz Godunov - 2017. május 26.-i előadás)

Zsámbéki-leltárt tartottam az este. Igaz, főleg felvételről ismerem rendezéseit, a „forradalmi” színházalapításáról Székely Gáborral az 1980/90-es években még lemaradtam. A rendező munkái sohasem sokkoltak, kápráztattak, „csak” mutattak valami fontosat, amin lehetett gondolkodni. Van abban valami hátborzongató, hogy egy majdnem ötszáz éves hatalmi harc simán lehet mai, hogy Puskin közel 200 éve írott darabját nem kell aktualizálni. Zsámbéki az elmúlt években Ibsen, Brecht és Shakespeare színpadra vitelével sem törekedett a direkt belemagyarázásba. Mindig imponált, hogy gondolkodó nézőnek tart. Most valamiért halovány az eredmény, nincs meg az előadás végén a megszokott, fejbevágós felismerés. Pedig minden adott volt ehhez. 

Kategória: 2017 május
1. oldal / 3