Sokan biztos azt mondják, megéri ez neki, aranyásó, önnön jogán sehol sem lenne. Ez persze nem igaz. Yusiv Eyvazov már 15 éve a pályán van, a világ legnagyobb operaszínpadain énekel, énekelt, a Los Angeles-i Operában, a Metropolitanben, a Wiener Staatsoper-ben, a Párizsi Operában, a Belini Staatsoper-ben, Veronában, Milánóban. Kvalitásos énekesi képességek, potenciál nélkül ez nem ment volna.  

Pechére az útjába sodorta az élet Anna Netrebkot, aki az operavilág jelen állása szerint a szopránok szopránja. Megérdemelten. Ráadásként mutatós, kedves nő, tele élettel, vérprofi menedzsmenttel. Naná, hogy üzletileg is ki kell használni, amit az élet amúgy összeboronált. Elvégre az operavilág is megérdemel egy Brangelina-párt. Ebben a párosban egyelőre Anna a márkásabb árucikk, persze majdnem 10 év előnye van a karrierépítésben Yusif előtt.

Az is lehet, hogy Yusif Eyvazov Anna Netrebkoval kötött házassága és ennek oldalvízén jövő közös fellépések nélkül, csak 100 közepes tenorista egyike lenne. Ezt már sohasem fogjuk megtudni. Ha kipukkad is Anna-Yusif kettőse, Eyvazov mindig is Mr. Netrebko marad már.

A csodapár szeptember 29-én a MŰPA-ban lépett fel, a Magyar Operaház Zenekarának kíséretével. Már az maga érdekes, hogyan is keveredtek ide? Pár héttel ezelőtt, in medias res bejelentette a MÜPA fellépésüket. Azt, hogy jön Cecília Bartolli, Elena Garanca, vagy Erwin Schrott egy évre előre tudjuk. Egy hónappal ezelőtt a sztárpár tour-date-jei között Budapest még csak véletlenül sem szerepelt. (De láss csodát, két nappal a kvótaszavazás előtt megérkeztek, másfélnapos itt létük alatt időt szakítva arra, hogy beszaladjanak a Parlamentbe egy állami fotózásra.)

Nézzük a jó odalát, páratlan lehetőség, hogy Netrebko a Soroksári úton énekel és nem kell érte Salzburgba, Bécsbe, Berlinbe, vagy még messzebbre menni, tök mindegy miért. Érthető, hogy a műsor nem extravagáns, hirtelen dobhatták össze. Közös és külön-külön repertoárjuk egy-két darabja a 14 szám között, három zenekari mű. Az már kevésbé magyarázható miért gondolták, hogy operettet és olasz dalokat is énekeljenek a magyar közönségnek, úgy műsoruk egyharmadában.  
 
Ez volt az a momentum, ami miatt erőteljesen hakni jelleget kapott a fellépés, még ha luxuskivitelben is.

Lehet, nem fájna ez annyira, ha nem láttam volna őket hat hete Salzburgban. Igenis, ki merem mondani, azt éreztem tegnap, itt most ez is jó. Ezen nem változtat, hogy Netrebko hozta a világklasszisát és Eyvazov is kitett magáért.

Számomra az estén nem Eyvazov, hanem inkább Netrebko okozott némi csalódást. Nem tetszett, hogy mezítláb, dervisként körbeforogva a Csárdáskirálynőből Szilvia belépőjével örvendeztetett meg. Hang ide, hang oda, nem énekelte meggyőzően. Ahogy a Mosoly országából sem vele akarom hallgatni a Vágyom egy nőt után-t.

Van összehasonlítási alapom. Netrebko ezt a tegnapi produkciót, még ha profi módon is tette a dolgát, sohasem engedné meg magának Bécsben, vagy Salzburgban. Mennyivel más volt hat hete a salzburgi közönség előtt a tartása, a kisugárzása. Tudta, tétre megy a játék. A MÜPA színpadán édes volt, gyönyörűen szólt, hiszen nagy énekesnő, nagy hanggal. De inkább Vereczky Szilvia volt és nem operacsillag, ahogy Salzburgban volt,

Yusif Eyvazov nem lírai tenor, hanem tenore drammatico, egy „hős” hangú tenor. Vagyis nem tudjuk Geddához, Giglihez, Pavarottihoz, vagy éppen Ramonhoz hasonlítani. Az is igaz, hogy nincsenek meggyőző magasságai, az alsó regiszterben vannak néha problémák, s masszív alkata nem ad kisfiús bájt neki. Az vitathatatlan, hogy erőtejes, robosztus hangja van, de énektechnikája korántsem könnyed és játékos. Eyvazov azonban lélekkel és szívből énekel.

Olvasom a mai kritikák egyikében, hogy maníros. Nem igaz, olyan zenei kultúrájú országból jött – a Szovjetunió egyik utódállamából -, ahol sajátos hagyományai vannak az operának. A Kádár-korszak utolsó húsz évére eső gyerekkorom, orosz tagozatos úttörőként, KISZ-esként sokszor vitt a Szovjetunióba. Hova vihettek volna máshová a pionyír, komszomol társak, mint a  Bolsojba, Mariinsky Színházba. Tizenhárom évesen láttam a Parasztbecsületet először, amit piszkosul untam az úttörőnyakkendőmben, de a mozdulatok örökre belém ivódtak. Pont azok, ahogy tegnap Eyvazov többször körbefordult, az orgonaülésnek és az oldalülésnek is énekelve, gesztusai az orosz iskola.

Yusif Eyvazovval önmagában semmi baj. Egy nap alatt elfogynának a jegyek, ha saját jogán jönne. De neki van egy hendikepje, Netrebko férje. Meg is felel ennek a szerepnek, biztosítja a díva csillogását. Így nemcsak Yusif nyer a közös fellépésekkel, már ha nyer, hanem az énekesnő is, ragyoghat. Csak hát ehhez Eyvazovnak keményen fel kell adni férfi egoját, nagyon kell szeretnie valamit – remélhetőleg Netrebkot -, ha ezt emelt fővel viseli.

Yusif Eyvazov és Anna Nertebko a Bolsojtól a Carnegie Hall-ig énekelnek, operaszínpadon. Inkább pénzkereseti lehetőség, promóció a közös ária-est, mint operaművészet. Lenyomtak 5-6 előadást az augusztusi Salzburg és az októberi Bolsoj között, szemmel láthatóan már fáradtak voltak, elmúlt a nyaralás emléke is.

Kár, hogy bemutatkozásként ez jutott a magyar közönségnek. Ízelítőnek talán nem volt rossz. Azt azért ne feledjük, a legdrágább jegy is annyiba került a MÜPA-ban, mint Bécsben, Berlinben, Milánóban egy középkategóriás jegy árának a harmada. Igaz, a tegnap esti legolcsóbb jegy árából is 4-5 független színházi előadást lehetett volna megnézni.      

[A műsor:
1)    Verdi: A végzet hatalma - Nyitány
2)    Cilea: Adriana Lecouvreur - Ecco: respiro appena… Io son l'umile ancella
3)    Cilea: Az arles-i lány - È la solita storia del pastore
4)    Boito: Mefistofele - L'altra notte in fondo al mare
5)    Mascagni: Parasztbecsület - Mamma quel vino è generoso
6)    Ponchielli: Gioconda - Órák tánca
7)    Lehár: A mosoly országa - Vágyom egy nő után
8)    De Curtis: Non ti scordar di me
9)    Leoncavallo: Pagliacci - Qual fiamma avea nel guardo!... Stridono lassù
10)    Puccini: Tosca - E lucevan le stelle
11)    Puccini: Manon Lescaut - Intermezzo
12)    Catalani: La Wally - Wally áriája az I. felvonásból
13)    Puccini: Turandot - Nessun dorma
14)    Giordano: Andrea Chénier - Vicino a te (duett)
Ráadás – Csárdáskirálynő – Szilvia-belépője / O sole mio]