Iza színházban járt - Cseh Andrea Izabella

  

Lagerfeld macskája   

(Vígszínház – Friedrich Schiller: Ármány  és szerelem - 2024. március 12-i előadás)

David Doiasvili a Sirály után Schiller drámáját vetíti, vizualizálja a Vígben. Nem elemez, színrevitele apropója – még erős jóindulattal - sem megfejthető, a látványvilág nem igazolja az előadást. Az igazi főszereplő majdnem, hogy Karl Lagerfeld milliárdos macskája, Choupette kitömött mása.  Hegedűs D. Géza – a néhai divatdiktátor maffiózó karikatúrájaként lép színpadra – így érthető mód kedvetlen, a Miller-házaspár szerepében Hegyi Barbara és Rudolf Péter derekasan küzd, míg az előadás Luise-je és Ferdinándja, azaz Márkus Luca és Medveczky Balázs – mintha másik előadásban lennének - klasszikus és heorikus történetet játszanak, imponáló erővel és hévvel.

Bánja a fene? 

(RS9 Színház – Samuel Beckett: Az utolsó tekercs – 2024. február 29-i előadás)  

Csupasz villanykörte fénycsóvájában egy öregember vet számot életével, mindennapi élethelyzet. Beckett az öregedést némi nosztalgiába burkolta, tragikomédiának láttatja. Lábán Katalin rendezőként – az RS9 alkotócsapatával – nem kis kockázatot vállal Beckett színrevitelével, korántsem kanonikus színházi darabot választottak. A főhős, Krapp szerepében - a híres-hírhedt színész, Kean karaktere után - Széles László tért vissza a színház piciny színpadjára. Ismét próbára teszi önmagát, feszegeti színészi ereje határait. Személyes önvallomással ajándékozza meg újra a nézőket, ezúttal nem a művészben lakozó hübriszről, hanem a magányról és az elidegenedésről.     

szerda, 28 február 2024 18:21

Carlo Goldoni: A hazug (Pesti Színház)

Goldoni nem elég 

(Pesti Színház – Carlo Goldoni: A hazug - 2024. február 27.)

Goldoni darabja Velencében játszódik, van benne félreértés, humor, bumfordi báj, helyzetkomikum. A szereplők között akad kalandor, sok-sok epekedő szerelmes, köztük tavasz-és hormonvezérelt lányok és fiúk, okos vagy idétlen szolgák, bölcsnek tűnő öregek. Kell némi korabeliséget árasztó díszlet, hozzá mai viseletet stilizáló jelmezek, és indulhat a Goldoni-szerű. Jogos félelem, hogy XVIII. századi darabot eredetiben már ember nem nézné végig. Bármennyire is koncentrálnak, próbálnak könnyednek látszani a színészek, kissé ijesztő este ez, ahogy nylonharisnyában és tűsarkúban mászkálnak a színésznők a magas lakklépcsőkön, a színészek meg féltéglaként repülnek-vágódnak földre, falra, emelgetik a súlyosnak látszó díszletelemeket. Alkalmanként erősebb a bútoros segédmunka a színjátéknál. Ami pozitív, hogy a színészeknek láthatón fekszik Horváth Csaba rendező Goldoni-koreográfiája.  

   

Korunk elmebaja túlélhető

(Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház – Rideg Sándor: Indul a bakterház - 2024. február 26.)

"Tudom én jól, az a baja a világnak, hogy nem tehénpásztorok kormányozzák. 

Ha én valamikor miniszter leszek, mindent a visszájára fordítok.(…) 

Aki vét a törvény ellen, felpofoztatom a bakterrel. 

Az ország vászontarisznyájára lakatot tetetek, nehogy kilopják belőle a pénzt…"

Rideg Sándor legszebb álmában sem gondolhatta, hogy első könyve ilyen magaslatokba jut, hisz cselédsorban nőtt fel az első világháború alatt, majd éhezett a Horthy-korszakban. Nem jutott be az írók elit klubjába, de első regényének adaptációja még ma is színpadon van, az elmúlt két évtizedben majdnem kéttucatnyi bemutatóval. Böhm György rendező érzelmes ember, és érzéke van a groteszkhez is. Tudja, hogy a „nemzeti vagy népi” a színpadon nem a bő gatya, a hímzett pruszlik, a bográcsgulyás vagy a tájszólás. Ahogy azt is, hogy a regény furabogarait nem kell nagyítani, csak élővé tenni. Az előadást nem terheli a „magas művészetet csinálunk” hamis címkéje, és mégis intelligencia-és műveltségi teszt. Élvezet nézni a gegeket, a jól komponált helyzetkomikumokat, a színészek eleven-bő kedvét, azt, hogy az előadásnak falusi komédia volta ellenére is van víziója.   

 

Nincs irgalom  

(Centrál Színház – Arthur Miller: Az ügynök halála – 2024. február 24-i előadás)

Szerintem Arthur Miller abban hitt, hogy az ember boldogságra született. Ibsen és O’Neill nyomában, Williams kortársaként kereste, elemezte korának mintaéleteit, felnagyította a tragédiákat, egy-egy távolba mutató „milleri ítélet”-tel. Bíró Bence a darab új fordítója és dramaturgja Alföldi Róbert rendezővel némileg kiirtotta a darab humánumát, az emberért való aggodalmat, de ami fájó, az ethoszt, és a lét fölé emelkedő költőiséget. A maga irgalmatlanságában érdekes előadás született, de Alföldi húsz évvel korábbi milleri világ-és emberlátáshoz képest a hiány érzetével hagytam el a színházat.  

péntek, 16 február 2024 16:02

Cigány Mózes (Katona József Színház)

A cigánytábor az égbe megy    

(Katona József Színház – Kácsor Zsolt: Cigány Mózes – 2024. február 13-i előadás) 

C.S. Lewis-tól a gondolat, hogy egy nap elég öreg leszel ahhoz, hogy újra tündérmeséket olvas. Kácsor Zsolt - a Tórából és a cigány mondavilágból összegyúrt - korántsem finomkodóan irodalmi, inkább mosdatlanul köznapi durvaságú szövegét hallgatva azt hiszem, számomra eljött ez az idő. A nyolcvan perc egy szemvillanás. Bezerédi Zoltán előadásának gazdagsága megfinomítja a prózát, és úgy követjük a történetet, akár a Frakk, a macskák réme-t az oviban.   

Nő vagy gyermekem, ezt te úgysem érted meg…..   

(Katona József Színház – S.I.Witkiewicz: Vizityúk – 2024. február 11-i előadás) 

Előadásra várva számolgattuk, hogy a lengyel írókkal nem is állunk hadilábon, mert ugye ott van Gombrowicz, Mrożek, Kapuściński, Lem, Prus, Sienkiewicz, akiket olvastunk, s ez nem is olyan kevés. Momentán Witkiewiczről csak Fodor Tamás visszaemlékezéseiben olvastunk, hogy a Vizityúkról azt hitte, hogy az a Vadkacsa persziflázsa. Nem is voltunk felkészülve rá. Meglepett, hatott. A felszínén egymáshoz nem illő abszurd dialógusok, egy erősen szürreális produkcióban. Talán vettük a rendező, Zsótér Sándor üzenetét is: „Nő vagy gyermekem, ezt te úgysem érted meg ... semmi az élet, semmi a halál …eljön a világvége, passz.” Mindenekfelett jó volt egy olyan előadást követni, amelyben a káosz ellenérre rendszere van mindennek.  

Csomósra keverve   

(Nézőművészeti Kft./ B32 Galéria és Kultúrtér - Martin McDonagh: Leenane szépe - 2024. február 2. előadás) 

Kétélű, ügyes darab McDonagh fekete komédiája, egyben bohózat és melodráma. Ahogy azt Vincze János – Füsti Molnár Éva - Bacskó Tünde hármasa megmutatta nekem a Pécsi Harmadik Színházban, visszaadva az ezredfordulós Írország világát is. A Nézőművészeti Kft. eddigi munkássága - Mucsi Zoltán, Katona László és Kovács Krisztián színpadi jelenléte – joggal támasztott bennem elvárásokat, egy ír groteszk színrevitele számukra kvázi ujjgyakorlat. Kissé csalódtam, Kovács Lehet rendezésében McDonagh nem „harapott”, majdnem csak egy konyhai komédiát láttam, hiába is profin és ügyesen kivitelezve. 

Tripla csavar    

(Orlai Produkciós Iroda – Tasnádi István: Mikor hazudtam? - 2024. január 7-i előadás) 

Tehetséges nézői állapotomban láttam a bemutatót, így kis rózsaszín köddel a szemem előtt, jó kedéllyel hagytam el a nézőteret évi első premierem után. Egy történet, amely mai, aktuális, és úgy jut el A-ból C-be a cselekménye, hogy közte van egy B-csavar, a befejezés pedig kétféleképpen is értelmezhető, szóval elgondolkodtató. Péterfy Bori úgy áll a színpadon, akár az edzett acél, és partnere, Rohonyi Barnabás nevét is megjegyeztem. Egy jó színházi este emlékét hoztam el magammal. 

Ostobák Paradicsoma  

(Radnóti Színház – Ödön von Horváth: Istentelen ifjúság - 2023. december 19.)

Abszolút színház, hosszan gyötrő szégyenérzet. Döbbenet: „a lelkem olyan merev, mint a halak arca.” A nézői-polgári prímér szégyenérzet felélesztéséhez elég egy hang, egy fővárosi színház vezető színészének a hangja, aki napjainkban fizetett reklámokban, minden felületen 0/24-ben harsogja a kormányzati propagandát. Aminek ellenében a többség – magam is – úgy védekezik, hogy 0/24-ben dúdolgatja Dylan klasszikusát: It's all over, it's all over now. Az idei évad - eddigi - legfontosabb előadása került a Radnótiban bemutatásra, azon nem csodálkozom, hogy Nagy Péter István jegyzi. 

1. oldal / 40