Nyomtatás
vasárnap, 30 április 2017 10:40

MITEM 2017 - Bartis Attila : A nyugalom (Románia)

Értékelés:
(28 szavazat)

A sötétzárka sem tesz annyira magányossá, mint a hazugság”

(MITEM-2017 - Marosvásárhelyi Nemzeti Színház - Bartis Attila: Nyugalom - 2017. április 28.-i előadás)

Talán ezt az előadást vártam legjobban az ez évi MITEM-en, mert a Színházi Kritikusok Céhe a 2015/2016-os színházi évad legjobb előadásának ítélte. Megnéztem. Vajon mit nem láttam én, amit ők igen? Úgy jártam el, ahogy dr. Frégel javasolja az eredeti regényben a főhősnek, Weér Andornak: “…írjon….szublimáljon egyet. Attól megnyugszik.” 

A regény esszenciája, így a színpadi mű tömören: a főhősnek, Andornak meg kéne nyugodnia, ehhez megbocsátani az ellene vétőknek, feloldozni őket és önmagát egyaránt. Ennek útja, hogy kiírja magából a fájdalmát, novellák formájában. Persze ennek a nyugalomnak az eléréséhez Andornak szembe kell néznie életével, nagyjából 35-40 évének kis házi kanosszáját megjárva, az 1960-as évektől. Andornak igazából gyermekkora, zűrős családja keseríti meg életét. Egy család, ahol minden hazugságokra épül, így magányos szigetként élt, él a família minden tagja. Életében fontos szerepet játszik három nő. Anyja, hajdan híres, majd a pártállam által kirúgott színésznő, aki egy érzéketlen művész-szörnyeteg, halott apja volt szeretője, Jordán Éva és disszidens testvére, Judit. A nyugalom irányába egy embertől nyerhetne támogatást, egy negyedik nőtől. Fehér Esztertől, a lány szerelmének erejéből. (Elmondom, nem sikerül, nem jön el a megtisztulás.) 

Persze nemcsak a legjobb darab volt ez, a színházi kritikusok legjobb díszletnek járó díja is idevándorolt tavaly. Valóban ütős volt a színpadkép, sok-sok, mintha antik bútor keretezte elszomorítóan koszos medencével a színpad középén, azon belül valami kis szigetfélével, a résekben kitüremkedő mohával. A medencében térdig érő büdös víz, amelyben jó sokszor „megmártóztak” a szereplők. Tény, hogy a Weér-család lelkileg, fizikailag is rothad, de azért a szagos színházat kihagytam volna, nem volt felemelő érzés 2 óra 45 percen át. Azt elismerem, hogy Adrian Damian színpadra álmodott képi világ nagyon jól közvetítette azt, amiről ez az előadás szólt, mi több lehetőséget adott arra, hogy az egyidejűleg, de máshol játszódó történések elkülönüljenek.

Radu Afrim rendező - mint társdramaturg is - „szemezgetett” a bonyolult kompozíciójú, sok mellékszálon futó regényből, amit ő fontosnak tartott azt került be a színpadi játékba, az ő személyes ízlésével, hangsúlyaival. Így az anya-fiú kapcsolat ambivalenciái, az anya kibontakozó elmebaja és fokozatos leépülése, egy eleve halálraítélt szerelmi szál, s a szülőtől elszakadni képtelen fiú tragédiája. Magam olvastam a könyvet, ikonikus gondolatként megmaradt belőle: „szükség esetén szinte bármit megbocsát magának az ember”. De ha nem így lett volna, akkor is egésznek találom a színpadi változatot.

A színészi játék elismerést érdemlő, mondhatni heroikus küzdelmet láttam a rendező víziójának megvalósításáért.

Bányai Kelemen Barna hiteles Weér Andor, játéka által a fiút egyszerre lehetett szánni és megvetni. Szánni, amiért beteljesíti eleve elrendelt sorsát és megvetni, mert képtelen harcolni szabadulásáért, a boldogságért. Mégis úgy éreztem, ez a szerep talán nem az övé, mennyivel jobban szárnyalt Szombathelyen Petruchió-ként. Azért külön sajnáltam, hogy nagyon sokszor meg kellett szabadulnia nadrágjától a színpadon, a testi szerelmet megmutató jelenetek kedvéért.

B. Fülöp Erzsébet játszotta a „nagy színésznőt”, aki másfél évtizede nem lépett ki lakásából, s fia gondozása nélkül már elpusztult volna. Így őt magát a történelem lépte át. Már csak kizárólag a francia hajsampon reklámok kötik le, na meg a múlt minden egyes megaláztatása, amelyekre élesen emlékszik, holott arra nem, hogy reggelizett-e. Elementáris volt színpadi belépője Kleopátra-jelmezben, remek felütései, villanásai voltak. A színpadi karakter nyilvánvalóan arra fejlődött, amerre a rendező vezette. Magam úgy gondolom, hogy az indulásnál látott személyiség, a morált nem ismerő, magának mindig mindent megbocsátó ragadozó nem válhatott csoszogó nénikévé, ahogy ez a színpadon történt. Ő díva maradt, leépülve, elborult elmével, teljes paranoiás szorongásában is.

Kiss Bora Eszterként egy „bukott angyalt” formált. Olyan volt ő, mint Bambi, bárki hazavitte volna megszárogatni. Alakításának voltak jó, s kevésbé hiteles pillanatai. Az biztos első színrelépésével kódolva volt, bukás lesz ennek a vége. 

Az apa volt szeretője, Jordán Éva szerepében Berekméri Katalin színfoltja az előadásnak, ráadásként ő volt darab másik közreműködő dramaturgja. Éva szerkesztő, ő gondozza Andor könyvének megjelenését, így kulcsszerepe van abban, hogy Andor a benne zakatoló démonoktól megszabaduljon. A fiúval való „tárgyalásai” során a színésznő megjelent élvhajhász, bagós öregasszony, iskolás lány, majd józan és számító üzletasszony képében. Mindhárom karaktert pontosan, tömören ábrázolva.  

Még két remek karakteralakítás, Nagy Dorottya egy mintha Galambos Annie, de valójában örömlány szerepben, és Biluska Annamária, egy talponálló vezetőjeként. Biluska megkapott, nekem az előadás legjobb jelenete volt, amikor éltes kocsmáros nőként elmeséli, hogy a román tengerparton hogyan vesztette el szüzességét úgy, hogy a tengerből „gyöngyöt csókoltak a szájába”. Ezért az élményért még az is megérte neki, hogy később a férje – már egy másik férfi - úgy megverte terhesen, hogy magzatát méhével együtt vették ki.

Sötét tónusú, erős előadás volt, de talán nem az éved legjobbja a tavalyi színházi évad egészét nézve, sem az egyes alakításokat, sem az előadás egészét tekintve. 

Persze lehet, egyik – velem együtt sokat színházba járó – kedves ismerősömnek van igaza, aki szerint „rossz volt a sorrend”. Mást láttam volna, mást érzetem volna, ha nem Vidnyánszky Bűn és bűnhődése után pár nappal és Silviu Purcărete Faustja után látom rögtön. De mit tehetnék, ha ezek az előadások most, vagy soha alapon nézhetők a MITEM keretében?

[Szereplők: Bányai Kelemen Barna, Berekméri Katalin, B. Fülöp Erzsébet, Biluska Annamária, Kiss Bora, Nagy Dorottya, Bartha László Zsolt, Galló Ernő, Huszár Gábor, Ruszuly Ervin, Varga Balázs, Huszár Gábor, Kölcze Kata, Nagy Péter]

Megjelent: 1692 alkalommal
Cseh Andrea Izabella

Legfrissebbek a szerzőtől: Cseh Andrea Izabella