Éva: Tévéfelvételen ülünk. Ez a mór egy idejétmúltan tartásos, becsületes vak, Jago pedig autópiaci intellektusú intrikus, Desdemona meg hűséges. De minek? Szegény. Beavatottak vagyunk, mert látjuk az újra indított jelenetet, a díszlet határait. Nevetésünk, csendünk, tapsunk bekerül majd az adásba. Zsótér Sándor amerikai beleröhögős tévés szitkomot rendezett az Othellóból a Ráday utcában.
Színes műanyag amerikai konyha: körasztal, székek, két konyhapult, konyhai eszközök, pohárparádé, színes viaszosvászon. Szemből a színházi díszletraktárra látunk rá, bal oldalt a pesti utcára vezető üveges ajtó, jobb oldalt két, színes-boás-függönyös járás. A falakon embermagasságig semleges színű papundekliborítás, a zsinórpadlásra, a reflektorok közé felnézve ott függ az obligát piros-átlátszó konyhai csillár. Ami a helyszínen színpad és színház, a képernyőn apart berendezett tévéjáték lenne. A konyhaasztal körül üldögél ideig-óráig minden szereplő, fellép és lelép, világossá téve, hogy aktuális, hétköznapi és jelen idejű a történet. Ez a változatlan tér a képzeletünknek is jót tesz: hibátlanul működik a fantáziánk, nincs szükség ciprusi várfokra, nászlepedős hálószobára. A szereplők jelmeze a hetvenes évek Colombo-sorozatát idézi. (Díszlettervező: Ambrus Mária, jelmeztervező: Benedek Mari)
A játékot stand-up komédiásként, erőteljes narrátori jelenléttel Jago vezényli. Rába Roland Jagója jól értesült, kisszerű spíler, piszkos hétköznapi indulatokkal, akarattal kombinált irigységgel. Emberek elveszejtéséhez nem kell nagy formátum, épp megteszi ez a pitiánerség is. Csak a következő pillanatot látja, rendezkedik, irányít: varázspálcája a folyamatosan kezében levő bíbor dizájn konyharuha. Multifunkciós: izzadságot és köpetet töröl, cipőt tisztít vele. Jago folyamatosan a mocsokkal dolgozik.
Kaszás Gergő fahéjszín öltönyös, csupasz mellű, gracilis Othellója tényleg más, mint a laza, utilitarista velenceiek. Ez a figura járatlan a lagúnák világában: jobbat képzel mindenről és mindenkiről. Magáról is. Azt hiszi, fegyelme és önuralma, temperált kívülállása, Desdemona iránti szerelme megvédi. Azt hiszi, hogy erős. Nem lehet elég okos: Jago tudja, amit ő nem, hogy mindenkiben ott a saját ostoba elpusztításának lehetősége. Csak ne szabaduljon magunkra a bennünk élő végtelen indulat.
Földeáki Nóra Desdemonája kissé fád, jellemes, okos, de néha kedvünk lenne neki bekiabálni a színpadra, mint az ovisok a gyerekelőadáson: vigyázz! Nem látod? Recenzens külön köszönettel tartozik Homonnai Katalinnak: Emiliája végre nem sápkóros társalkodónő, hanem illúziómentes, kemény asszony. Ez az Emilia tapasztalati alapon mindent tud már a férfiak aljasságáról és az arra adható női válaszokról. Kap is egy csodálatosan kifordított Shylock-monológot, és azt a trivialitást közli velünk: a nők olyanok, mint a férfiak.
Nyakó Júlia Biancája érvényes képet ad: a szerelmes szerencsétlen prostiét. Egy üzletasszonyon ne legyen hatalma a kuncsaftnak: csak rosszul járhat, a folyamatos érzelmi kisemmizettség állapotában van. A férfiszakasz kiválósága Nyakó Júlia Brabantiója: merev, hatalmi középkáder, kérlelhetetlen apa, engesztelhetetlen, mert lánya szerelmes lesz az engedélye nélkül. Cassio (Kovács Krisztián), Rodrigo (Nagypál Gábor) játékszerei Jago akaratának, egyszerű hozzájuk a kulcs: ha azt mondják nekik, amit hallani akarnak, üzembiztosan szolgálnak önreflektálatlanságukban eszközként.
Ambrus Mária, Ungár Júlia, Zsótér Sándor újra fordította a darabot, kemény, flott lett a szöveg. A betűzött, közönségröhögtető aktuális szójátékokért hálás a publikum, nem lehetett ez másképp Shakespeare korában sem.
Othello nem néger. Nem is játsszák annak. Mór. De ez mindegy is. A dráma hibátlanul működik a plasztik konyhában.
Péter: Az eszeveszett féltékenység (és mi más is lehetne a féltékenység, mint aktuális őrültség?) megtestesítője kultúránkban évszázadok óta Othello, a gonosz intrikáé pedig Jago. Féltékenység és intrika örök témák, mindig-aktualitások.
Lássuk, mit tesz velük Zsótér Sándor?
Az ő Othellója „néger mór”, azaz többszörösen is „más”, mint a többiek, akik rendes fehérek. Elnézvén az alakítást (Kaszás Gergő), oly nehéz elhinni, hogy vaskezű hadvezérről van szó, hogy nem is lehet. Nyafogásban csupán a Cassiót remekül alakító Kovács Krisztiánnak sikerül őt felülmúlnia.
A Zsótér Sándor által színre vitt Jago (Rába Roland) a tüsténkedő, kosztalanító pincér, akinek motivációja az eredeti kettőn túl (mást neveznek ki helyette magas tisztségre, illetve gyanítja, hogy főnöke alkalmasint összebújt a feleségével) kiegészül egy izgalmas harmadikkal is: szerelmes Othellóba, és ezért fáj neki Othello és Desdemona állandó nyíltszíni turbékolása, hisz így Othello édes figyelmét nem őrá fordítja.
Ebben a produkcióban Jago szexuális preferenciája unos-untalan megnyilvánul: hol a fütyijét imitáló ujjacskája bukkan elő a sliccéből, (valamely férfiú irányába egyenesedve) hol frikciós mozgással inzultálja a színpadon épp jelenlévő hímneműeket, akik ebből különös módon semmit sem észlelnek. Még amikor kivételesen nőnemű ér is hozzá, az is úgy történik, mintha a kedves neje hágná meg őt – hátulról. Amúgy is akad néhány érdekesség, ami egy irányba mutat: Brabantio nő, és a férfiak gyakorta mondják egymásnak: „szeretlek”, ami egyébként megfelel az eredeti
Shakespeare-szövegnek. Azaz férfiúság és nőiség határai igencsak elmosódottak. Netán Zsótér Sándor Shakespeare eredetileg ki nem mondott instrukciói szerint aktualizálta a drámát?
E véres történet megjelenítésében élet kioltására alkalmas fegyver még látszólag sem akad (amennyiben a konyhai reszelőt nem tekintjük annak). Akad viszont bőven férfisivalkodás, jajongás, nyafogás. És akad bizony női keménykedés is. Ez az előadás nem csupán Othello, hanem Jago féltékenységi drámája is.
(fotó: Toldy Miklós, Fotóspróba)
