Iza színházban járt - hamlet.ws (Schilling Árpád) - Krétakör
vasárnap, 23 július 2017 16:26

hamlet.ws (Schilling Árpád) - Krétakör

Értékelés:
(29 szavazat)

„A játszótársam, mondd akarsz-e lenni?”     

(Madách Színház/Shakespeare Fesztivál – Krétakör (Schilling Árpád) - Shakespeare: hamlet.ws - 2017. július 12.-i előadás)

Színházügyileg uborkaszezon van így a nyár közepén. De azért akad izgalmas esemény, például a Krétakör évtizeddel ezelőtt bemutatott Hamlet-feldolgozása, ami újra színre kerülhetett a Madách Színház Shakespeare Fesztiválja keretében. Utána közönségtalálkozó a három színésszel, mert három férfiú birkózott a két tucatnyi szereppel. Nádasdy Ádám remek fordításával nem kellett küzdeniük, az alájuk játszott.  A csemege, az előadás utáni beszélgetés a színészekkel. Meglepi persze a közönség, és az ő kérdéseik.

Az estén három ember, aki történetesen színész, három különböző személyiség, intellektus. Nem mondom, hogy Hamlet nem érdekes, mindig érdekes a dán királyfi története, főleg, ha Nádasdy Ádám magyarítja. De ez az előadás - még Schillingtől is rendhagyóan – attól volt izgalmas, hogy részben a nézőkkel is „játszatja” a történetet. Persze a játékra rá kell venni a közönséget, s ez a feladat a három előadóművészre vár minden este. Schilling beülteti művészeit a nézők közé. A négyszögben elrendezett nézőtér minden oldala közepén egy üres szék, abban váltogatják egymást a színészek, oldalukon mindig két-két néző, akikkel valamit kezdeniük kell.

Számomra ez volt a legérdekesebb, megfigyelni, hogyan abszolválják a színészek e rendezői utasítást. Különbözőképpen. Gyabronka József, Nagy Zsolt és Rába Roland színészi eszközeikben mások, s valami azt súgja magánemberként is.

Gyabronka a korelnök, így is játszott, viselkedett. Nem igazán kontaktált, felszólított. Ellentmondást nem tűrően kiadta a szövegkönyvet a nézőtérre, aki kapta, annak olvasni kellett. Szerencséje volt, jól választott, minden általa kiszúrt néző képes volt valahogy megfelelni a kérésének. (Ne mosolyogjunk, nem mindenkinek megy a hangos olvasás, mások előtt.) Egyetlen egyszer fordult elő, hogy egy-két pillantás erejéig bevonta a mellette ülő nézőt a játékba. Persze a színész rutinos és vélhetően empatikus színházcsináló. Szimpatikus is, látszólagos tartózkodása ellenére is elnyeri a néző bizalmát. Az előadás utáni közönségtalálkozón kiderült, okos, megfontolt játékos ő, s nem veszett ki belőle a bohémság. Tőle tudtuk meg, hogy az előadás nem bírta el, hogy Csehov, Blake, Goethe gondolataival gazdagítsák, de József Attila és Pilinszky sorai szépen belesimulnak. És azt is, hogy Keats szerint „Shakespeare egy jó poénért az anyját is eladta volna”.     

Rába Roland más, ő rögtön megpróbált kialakítani egy cinkos kapcsolatot, mintha egy romkocsmában dumcsizna a mellette ülővel. Ügyesen adott is, meg nem is. Felhívott az együttműködésre, majd hopp továbbsiklott, mielőtt valami kialakult volna. Rába egy menedzser-típus, ehhez kétség nem fér. Globálisan szemlélt mindent, a drámát, az előadást, annak logisztikáját, művészi hatását. Így is kell, 2017-et írunk, aki nem vállalkozó színész, éhen hal. Az előadás utáni közönségtalálkozót is ő moderálta. Minden info jött a nézőtérre, 200-szor játszották már az előadást, ennek 4/5-ét középiskolákban. Megtudtuk, amit amúgy is tudtunk, fukar a magyar. (Nem a diákok! nekik megért sokszor egy tízest.) Egyes előadásokon „kalapoztak”, Szlovákiában és Romániában, összejött az útiköltségre, kajára való, Magyarországon egy fillér se jóformán. Ja, és egy kis promó, lehet ám vinni a produkciót, játszanak ők szobában is, pl. ők voltak a meglepi Esterházy Péter egyik utolsó születésnapján, a kertben „hamleteztek” neki. 

Nagy Zsolt olyan Hamlet, amilyen kalóz Jack Sparrow, úgy is néz ki. A szív, a rögtönzés embere. Ő vélhetően örömből, lélekből eljátszana, egészen addig, amíg rá nem jönne, hogy ő Kafka Éhezőművésze, már az éhenhalás előtt. Neki kellett a kapcsolat a nézőkkel. Minden jelenetében felvállalta a veszélyt, „valódi találkozása” volt minden mellette ülővel, megszólította mindegyikőjüket és addig nem nyugodott, amíg visszajelzést nem kapott. Kockázat volt ez az összes jelenetében, mert, ahogy hangosan olvasni sem szeret mindenki, úgy sokan idegenkedhetnek attól, hogy játékba hívja őket a színész. Érdekes, teljesen természetes volt, hogy Hamlet a combomon dobolt és úgy gondolta, kicsit bele kell túrnia a hajamba. Hozzám elért Hamlet. A közönségtalálkozón Nagy Zsolt volt a legfesztelenebb, ő már levezetett akkor, a nézőtér szegletében ült, evett-ivott, de nem bírt kimaradni a fősodorból, be-beszólt egy sztori erejéig. Ez a fajta színházcsinálás az ő igazi terepe. Isteni Lopahin, Tartuffe, versmondó ő az Örkényben, de ez ő, meg a Kohlhass a Szkénén. Vélhetően ezért jó filmen is.  

Schilling Árpád színészválasztása – ha első blikkre furcsának is tűnnek ők hárman – tökéletes.

Az előadás ötletes, lendületes és abszolút érthető, persze főleg annak nagy truváj, aki ismeri a Hamletet, olvasta már. Aki először találkozik a művel, biztos érdekes, de a finomabb mély rétegek azért rejtve maradnak. Inkább egy hatalmas, bulis színházi élmény. Sokat adott az előadáshoz a zeneválasztás, rap, Beatles, Aerosmith, beat-boxing, stb.

Van egy szuper jelenet, a nézők abszolút bevonása a játékba. A párbaj-jelenetnél be kellett csukni a szemünket, mindenki fejben játszotta a hanghatások alapján a csörteváltást. Kicsit lestem, nézőknek, színészeknek csukva volt a szeme, aki ott volt, a képzeletszárnyán utazott, kollektíva jött létre, együttes színházcsinálás. Vélhetően ez volt a cél.  

Karsai György tanár úr kapott egy vetélytársat Schilling személyében, nagyon tud ő is beavató-színházat csinálni.

És az est fénypontja, első kérdés a közönségtalálkozón: „Ki játszott az eredeti darabban?” Rába Roland összeszedte az állát a padlóról, majd mosolyogva közölte: „Hát mi.” 

(A kép Mohos Angéla felvétele.)

 

Megjelent: 1869 alkalommal