Iza színházban járt - Cseh Andrea Izabella

Ms. Történetmesélő

Centrál Színház - Suzie Miller: Prima Facie (Az ártatlanság védelme) – 2023. december 11-i előadás)

A #metoo-t a sztárvilág letarolta, egy-egy a film-színház-média világában forgó „vádló vagy vádlott” címlapra kerülésével. Az igazán kiszolgáltatott helyzetben lévő névtelen milliókkal, akik önvédelemre, érdekképviseletre nem képesek jó esteben egy segélyszervezet, rossz esetben a hullaház foglalkozik. Martinovics Dorina által életre keltett hősnő félúton áll, nem celeb, de nem is négy fal közötti házi abúzus elszenvedője, védőügyvéd Londonban. A színésznő színpadi burkot teremtve maga köré nyolcvan percen át érvel a színpadon, miközben pakol, öltözik, főz, utazik, és nem lanyhul üzenete, az „egy a háromból szabály”. Minden harmadik joghallgató kibukik az egyetemről, és minden harmadik nő nemi erőszak áldozatává válik. Az előbbit hiszem, az utóbbival szemben némi kételyem van, hogy mégis hol és kikre vonatkozhat ez a statisztika.   

 

Szakíts, ha bírsz      

(Pécsi Harmadik Színház – Varsányi Anna: Fergeteges komédia avagy anyák és lányok - 2023. november 29-i előadás) 

Látjátok, ez is menne nekem, ha akarnám! – ez lehetett Vincze János gondolata, amikor műsorra tűzte Varsányi Anna drámáját a Pécsi Harmadik Színházban. Rendezői, színházi munkásságához képest rendhagyó előadás született. Most is pontosan kijelölte a produkció értékmérőit, aki a gondolkodás inspirációja miatt érkezik színházába az ne csak egy komédiát lásson, aki viszont kikapcsolódni érkezik a hétköznapok szürkeségéből, minőséget kapjon a pénzéért. A bemutató izgalma kétségtelenül a szereposztás, Vincze hozott újat és felelevenített régit. Meghívta a Pécsi Harmadikba Fodor Zsókát és Farkas B. Szabinát, vagyis a hazai kereskedelmi televíziózás hőskora elsők közötti sitcom sztárját, mellé a Janus Egyetemi Színpadról egy alternatív színjátszót. Minden résztvevő elégedett lehet az eredménnyel, a színpadiak és a nézőtériek is. 

Egy Király drámája   

(Orlai Produkciós iroda – Kerékgyártó István: Skorpió - 2023. december 3-i előadás) 

Kerékgyártó István új darabja lehetne kortárs magyar királydráma, egy családtörténet, amelyben elsorvad a múlt, mert készül a jövő. De inkább keserű komédia féle, amelyben az „újnemes” úrfik lelökik a trónról a birodalomépítő „ősnemes” apjukat. A színmű, a színrevitel erősen billeg a tragédia és komédia mezsgyéjén. Ami feltétlen „királyi”, az Mészáros Máté alakítása, hiteles mód belejátssza szerepébe még a Lear király Vihar-monológját is. 

Kortárs férfiak?   

(B32 Galéria és Kultúrtér – Mika Myllyaho: Pánik, avagy férfiak az idegösszeomlás szélén – 2023. október 20.)

Norvégiának ott van Ibsen, Svédországnak Strindberg, egy-egy világklasszis drámaíró. De kije van Finnországnak, Mika Myllyaho-ja? A finn rendező-drámaíró darabja városi univerzumba invitálja a nézőket, férfi hősei próbálnak megbirkózni hétköznapi életükkel, amely mindannyijuknak többfejű sárkánynak tűnik éppen. Ez az abszurd vígjáték megalapozhat egy péntek esti baráti vacsit, ami leginkább a három gondosan egymás mellé válogatott színész érdeme, és nem a történeté. Annyi a finneknek, ha se Ibsen, se Strindberg, csak a tavak, a tajga, a tundra, és ezek a férfiak.   

Szent őrültek 

(Kettőspont Színház – Platón: Szókratész védőbeszéde és Weiner Sennyei Tibor: Diogenész - 2023. október 5-i páros előadás) 

A javak bűvöletében élő, egyre tudatlanabb társadalomban irreális színházi estét tartani konzekvens, megvesztegethetetlen filozófusokról. Mert mutassanak már egyet inkább élőben! Szókratész és Színópéi Diogenész különcök voltak, kívülállók koruk társadalmán, tudatosan. Az ő alakjukat megidéző Ács Tamás és Formanek Csaba – mondhatni – maguk is különcök, az online 21. században választották hivatásuknak az előadóművészetet, az élőszó, a személyes jelenlét varázsát. Nem tudatosan pozícionálták magukat saját korukon kívülre, így hozta a pálya. Osztálytermekben, színjátszásra éppen még alkalmas játszóhelyeken feszítik meg újra és újra önmagukat, mert kedves kötelességük hirdetni az igét, oszlatni a sötétséget. 

Akarlak is, meg nem is   

(Budaörsi Latinovits Színház – Annie Baker: John -2023. október 6.) 

Tizenkilencre húzott lapot a BLSZ azzal, hogy kortárs amerikai, női drámaíró darabjával nyitotta meg évadját. Éva szarkasztikus hangulatában volt a bemutató után, amikor azt latolgattuk hazafelé, hogy mire is a bátor darabválasztás, rövidre is zárta a vitánkat: „mert Máté fogadott Ascherrel és vesztett, büntiből.” Nekem ez az előadás mégis sokkal több volt, mint például a tavalyi évadban - a kritikusok által agyonhájpolt – a Legközelebbi ember című Hajdu Szabolcs darab. Ott vajmi kevés mondanivaló fogott meg, itt viszont van Bob Dylan, Woody Allen, némi Annabelle, a gyilkos baba sztori, nyomokban Eugene O’Neill-i hangulat, egy csipetnyi mágikus realizmus, sőt még némi Csehov is. A lényeg persze a négy színész a színpadon, akik az este végére igenis akarnak valamit adni a nézőknek Baker darabján át.      

   

Előjáték a Lear királyhoz  

(Wyndham's Theatre - Shakespeare: Lear király- 2023. október 26-i előadás)

Lear szerepe minden nehézsúlyú brit színész számára kötelező, egy művészpálya utolsó szakaszának nagy kihívása. A legnagyobbak szinte kivétel nélkül nekifutottak: John Gielgud (1931, 1950), Laurence Olivier (1946), Paul Scofield (1962), Ian McKellen (2007), Don Warrington (2016) és Antony Sher (2016). Kenneth Branagh színészként és rendezőként egyaránt korunk egyik – ha nem legjelentősebb – Shakespeare-tolmácsolója, évekkel ezelőtt elfoglalta e poszton Olivier megüresedett trónját. V. Henrik, Hamlet, Macbeth, Jágó, Leontes karaktere és tucatnyi – színházi és filmes – Shakespeare-rendezés már mögötte van, a legjelentősebb darabok közül talán csak a III. Richard, A vihar és a Lear király nincs még feldolgozásai között. Egy 2019-es interjú tanúsága szerint évek óta foglalkoztatta Lear alakja: „a személyes megbocsátás óriási hiánya…amit világunk éppen megtapasztal a vad és ítélkező, azonnali és erőszakos megosztottságában…”, de energiáit lekötötte életrajzi motívumokon alapuló mozija, a Belfast – amiért a nyolcadik jelölése után végre kezébe vehette az Oscar-szobrocskát –, majd harmadik Poirot-filmje, A Haunting in Venice forgatása. 2023 tavaszán jelentette be, hogy a Kenneth Branagh Theatre Company 2015‒2016-os évadja után visszatér a West Endre a Lear királlyal 50 előadás erejéig a Wyndham's Theatre-be, majd 2024 őszén turnéra indulnak New Yorkba. 

szerda, 01 november 2023 17:32

Hanoch Levin: Krum (Pesti Színház)

Három esküvő, két temetés 

(Pesti Színház – Hanoch Levin: Krum - 2023. október 31-i előadás)

Őszintén, ez egy meglehetősen fárasztó tragikomédia, egy hosszú „szomorú beszéd”, amelyen mégis nevetni kell, hiába is tragikus és magányos emberek a szereplők. Egy sodródó fiú története, aki szerint az élet külföldön folyik, de maga onnan nem hozott semmit, nem szerzett semmit, és főleg nem tanult semmit. Előttem rejtély maradt, miért gondolta úgy a színház és Valló Péter, hogy ennek a darabnak üzenete van ma a Víg közönségének. Szerencséjükre, a való világunk mégis adott némi aktualitást a szerzőnek. A Víg társulata előtt főhajtás, képességes színészek harminchat fokos lázban égve próbálnak színt adni a nem igazán eredeti történetnek. Mások, máskor már sokkal jobban megírták ezt a sztorit.     

Beszélő fejek 

(Katona József Színház – Wolfram Lotz: A politikusok - 2023. november 14.)

Miden napunkban ott vannak, minden nap látjuk őket a hírekben, az újságokban, a televízióban, még a csapból is ők folynak, ők az igazi celebek. Már azt sem tudjuk mi is a munkájuk pontosan, igazából nem figyelünk rájuk, csak akkor, ha bődületesen nagy marhaságot mondanak, éppen lebuknak valami hatalmas svindliben. Wolfram Lotz viszont odafigyelt rájuk, sőt, elgondolkodott róluk, megfigyeléseit pedig egy végeláthatatlan hosszú versben megosztotta az olvasókkal, színháznézőkkel. Ez az este egy flow, amire ha ráérzünk az elején, visz magával kilencven percen át.  

Bezmeg   

(Katona József Színház – Kocsis Gergely: Kedd – 2023. november 2-i előadás) 

Szinházi illem ide vagy oda, nem érintett meg az alkoholista lét diszkrét bája, ahogy a férfi piszoárok higiéniája és a tétre menő vizelőverseny sem. Azt értékeltem, hogy az előadás nem hazudott mélységet, nem próbálta művészetnek eladni a produkciót. Szórakozást nyújtó színészi ujjgyakorlat a játszóknak, fejtörés nélküli este a nézőknek. Tudom, hogy kortárs dráma nélkül meghal a színház, és gondolkodó színész előbb-utóbb tollat ragad, de ez az előadás hidegzuhany egy nem várt helyen. 

4. oldal / 42