Iza színházban járt - Ladislav Fuks: A hullaégető (Orlai Produkciós Iroda)
péntek, 10 március 2017 09:28

Ladislav Fuks: A hullaégető (Orlai Produkciós Iroda)

Értékelés:
(41 szavazat)

Párhuzamos kritika, avagy vis unita fortior!

(Orlai Produkciós Iroda – Ladislav Fuks: A hullaégető - 2017. március 8.-i előadás)

Az előadásra két „kritikus” együtt érkezett (elvégre egységben az erő). 

Éva: Semmi rákészülés: tudom, hogy Gálvölgyi Bezuhov és Solomon is, nemcsak minden magyarok mulattatója. Primer színházi éhség: látni akarom, hogy sikerül-e ezt újra megmutatni.
Iza: Régen mozgatta meg valami úgy a fantáziám, mint az Orlai Produkciós Iroda új bemutatója. Az előadás előtt nemcsak Fuks regényét olvastam el, amit nem ismertem, hanem az 1968-as filmet is megnéztem, hogy „felkészülve” érkezzek. Lehetne fanyalogni, de nekem imponált Gálvölgyi vállalkozása, az pedig különösen, hogy erre a bemutatóra egyáltalán sor került.

A regény Karel Kopfkringl, „cseh kisember” szinte lélegzetnélküli önvallomása arról, hogyan jut el egy derék szakmunkás, aki történetesen a halottas-iparban dolgozik addig, hogy kiirtva amúgy imádott családját, megmérgezve környezetét, a nácik legnagyobb „gázmesterévé” váljon. Ráadásként úgy, hogy közben a világ jótevőjének tartsa magát, hiszen fejében ő a dalai lámák tulku láncában az új rinpócse, Lhásza fellegei között. A történet 1938-ban játszódik. Ladislav Fuks regényét Gálvölgyi Judit alkalmazta színpadra, Zöldi Gergely dramaturggal. Nekem bejött, ahogy átdolgozták a regényt, az olvasva kissé vontatott volt. Amikor 25-szörre jött az a mondat, hogy „szegény X úr, akinek a felesége skarlátban, a kicsi fia torokgyíkban halt meg”, vagy találkoztam a tollas kalapos, gyöngysoros ostoba cseh feleséggel bevallom, untam. A színpadi feldolgozás tökéletes hosszúságú, jó ritmusú, a kulcsjelenetekre fókuszál, s visszaad mindent az írott szavakból.

Éva:
Gördülékeny jelenetsorok, jó tempó, mintha láthatatlanul is jelen lenne egy panoptikumi kikiáltó, hogy „és itt látható…” felszólítással odatereljen minket egy-egy jelenethez: egy feleséget homlokon csókolóshoz, egy önelégült hamvasztó-technikai monológoshoz, egy nácit tátott szájjal bámulóshoz. A forgószínpad illúzióját kelti a jelenetek ritmusa.

Az OPI alapötlete kiváló - most éppen trendi is a honi színjátszást tekintve -, hogy a győri Vaskakas Bábszínházzal közösen, Kopfrkingl storyja bábokkal elevenedjen meg (Michac Gábor munkája), s az is, hogy a magyar Benny Hill, alias Gálvölgyi János legyen a főszereplő. Vitathatatlan, hogy Gálvölgyi egy népszerű színész. Azzal a sommás megállapítással, hogy vele mindent el lehet adni, én vitatkoznék. Egy bizonyos közönségrétegnél talán. De most Gálvölgyinek, a „mókamesternek” is volt egy álma, s pályája zenitjén megkapta a beteljesítés lehetőségét. Drukkoltam neki, addig néztem Vári Éva oldalán A hölgy fecseg és nyomoz című darabban, amíg eljutottam odáig, hogy ha tudom, meghallgassam a Klubrádióban pénteki beszélgetéseit. Gálvölgyi egy színházi értékmentő. Annyi mindent tudok meg tőle az 1960/70-es évek magyar színházáról, amit talán könyvekből sohasem. Nála aztán más a magán-és a színpadi emberi attitűd. Privátban Gálvölgyinek komoly arca van, így Karel Kopfkringl figurája feküdt neki.  Kálmán Eszter látványvilága, a fényekkel játszó, díszlet nélküli színpad döbbenetes, erős hatást kölcsönzött minden kimondott szónak, s engedte érvényesülni az emberi testen „hordott”, hatalmas fejű, jellegtelenségükben arctalan bábfejeket. A horogkeresztekkel, mintha csillagokkal díszített karácsonyfa és a Kopfkringlék gizmószerű szörnymacskája, bevésődött. Csak a főszereplő Karel és derék nácivá vált hajdani iskolatárs, az ideológiai kerítő Willy - aki segíti Karelünket az új, tökéletes világrend felismerésében - jelent meg saját arccal a színpadon.  

Éva:
Fekete-fehérben minden: az utolsó békeévben a Dávid-csillaggal és horogkereszttel együtt díszített karácsonyfa, a lepattant zománcú kézmosó lavór és a cseh népi szőttes kéztörlő, a koporsó és a bokszmeccs, a kurvák szánalmas pongyolái és a nemi betegséget vizsgáló orvos rendelője. Fény és füst idézi fel a prágai krematóriumot és a tökéletesített halálgyárat, a karrierje és őrülete csúcsára egyszerre haladó Kopfkringelt. A mindvégig tökéletesen őrült kispolgár eddigi kedélyes családi rituálékkal lefedett és kényszercselekvésekkel ledugózott élete kiszabadul a fasizmus hatására: két elmebaj találkozik és pusztít kicsiben-nagyban. A színészek aránytalanul nagy maszk-fejei kiszolgáltatottságot, alávetettséget sugallnak, így testük aránya a kisgyermekékét idézi fel. Tehetetlenül nézzük őket: el fognak veszni, megölik az anyát, a gyerekeket és ne tehetünk semmit.

Pelsőczy Réka rendező a látvány és a bábok segítségével megadott mindent Gálvölgyi Jánosnak ahhoz, hogy színészi erején át hasson a történet. Az ő felelőssége volt úgy tolmácsolni a gondolatokat, hogy a nézők is felfedezzék, a bennünk csörgedező „néhány csepp német vér” ereje hova is vezethet. Lehet, a filmet túlzás volt megnézni előre, mert az emberi mivoltából kifordult jóságosság figurájában Rudolf Hrusínský, egyszerűen nagyszerű volt. Persze a lecsupaszított színházi játéktér nem is adhatta vissza egy film képi világát, technikai lehetőségeit, így nem lenne fair valami hasonlót számon kérni a színészen.  Gálvölgyi krematóriummestere nem ment át metamorfózison, nem fordult ki önmagából. Engem az alakításban ez fogott meg leginkább. Kopfkringl nem változott, csak alkalmazkodott az új helyzethez, alapból meglévő természetes tulajdonsága egy másik oldalát helyezte előtérbe, eleve egy nyájas sátán volt. Ugyanaz a negédes, visszataszító mosoly volt az arcán akkor is, amikor gyerekeinek karácsonyi ajándékot adott és akkor is, amikor a náci night club-ban a luxus árja prostikat gusztálta. Egyáltalán nem érintették meg cselekedeteinek következményei. Felesége meggyilkolása – lakásuk „legszebb helyiségében”, a fürdőszobában a ventillátorra való felakasztása - nem zökkentette ki annyira a napi rutinból és jóságból, hogy ne adjon majd tejet a macskának. Ahogy fia vasrúddal való agyonverése sem közömbösítette a precíz krematóriumi dolgozó énjét, fel kell takarítania. Nem Gálvölgyi-showt láttam, hanem egy más, eddig nem ismert színészarcot. Persze egy alapvetően drámai színész, egész biztosan már eszköztárral mutatta volna meg a karakter egyéniségét, lehet mélyebb jellemábrázolást láttunk volna. Azonban Gálvölgyi alakításának a nem várt volta adott karaktert. A magánemberi, komor arcának megmutatása, mert a színész természetesen létezett a színpadon, bevett rutinjai nélkül. Ezzel sikerült a szerepformálás unikálisra, valóban teljesült egy színészálom.

Éva:
Meg kellett keresnem a technikát, hogy ne az életemben folyamatosan jelen levő Gálvölgyi-arcot lássam a színpadon. Kellett rá negyed óra és egy trükk: csak a szemét figyeltem hosszú percekig. Az öregedő, korpulens, negédes beszédű, és csak rendezettsége miatt a viszolyogtatáson át nem billenő kispolgár felfreskózása után jött a Gálvölgyi-féle aprómunka és kismesteri ecsetvonások: a milliméterre ismételt mozdulatok, a precízen egy tartományban tartott hangtónus, a szűk intelligenciájú kisegzisztencia belső vívódásainak finom eszközökkel való megmutatása. Ez a gyilkossá avanzsált kispolgárfigura Gálvölgyi alakításában azért félelmetes, mert becsvágya és képzelt rendeltetésének betöltése valójában nem a materiális világban jelen levő krematórium-igazgatói poszt elérése, hanem az omnipotencia és a halálosztás joga. Isten akar lenni.

A rossz szellem, Willy szerepében Schruff Milán kemény, egy új világrend hírnöke volt, ellentmondást nem tűrően húzta elő Kopfrkingl sötét énjét a mélyről, lépésről lépésre haladva. Gyilkos mód célratörő volt, mindig tudta merre a jó irány, kétségek nélkül. A darab többi „szereplője” - ideértve a kiiktatott feleséget, gyerekeket, szomszédokat, dicső árja lányokat -, csak bábfejet viselve léptek színre, kivéve Kopfrkingl-ék macskáját, „a meseszépet”, aki kicsit ellopta a hatást, a báb valami tökéletes, lehet maga el tudta volna „mesélni” A Hullaégető történetét.  (Én Orlai helyében meggondolnám, hogy áruljam-e a macska kicsi szőrös változatát, lehet, leverné népszerűségben Erzsi Fenevadovát.)

Bátor vállalkozás ez az OPI-tól, két szempontból is. Egyrészt, az olyan darabokra, mint az Egy fenékkel két lovat, vagy Mindent Éváról, és az olyan színészekre, mint Kern és Hernádi beszoktatott közönség ki tudja vevő-e az 1938-as csehországi náci betörésre, főleg annak egy ilyen speciális szemszögből való feldolgozásra. Másrészt, ezzel megtölteni – sokszor - egy 530 fős színháztermet, azért nem a biztos lottó ötös.

[Szereplők: Gálvölgyi János, Schruff Milán, Szúkenyik Tamás, Ujvári Janka, Ragán Edit, Gergely Rozália, Bora Levente]

Takácsa Attila felvétele.

Megjelent: 4585 alkalommal