Iza színházban járt - Shakespeare: IV. Henrik (Örkény Színház)
hétfő, 30 október 2017 08:53

Shakespeare: IV. Henrik (Örkény Színház)

Értékelés:
(57 szavazat)

„A múlt és a jövő szép, de a jelen az undok”  

„A külhoni történések az emberi nem
globális hülyeségi indexének megfelelően alakulnak.”
(Petri György)

(Örkény Színház – Shakespeare: IV. Henrik - 2017. október 24.-i és 28.-i előadások)

Éva: A királydrámák szórakoztatóak: hatalomtechnikai habzsidőzsi, House of Cards-fíling, anglofileknek csak információhordozó, megyenevű angol lordból húsz darab, filozófiai magasiskola és pocsolyamély, rímes jelenetzáró bölcselkedés, az emberi jellem és cselekvés mozgatórugóinak változatlansága miatt állandó „aha”-érzés. Mácsai Pál közönségsikerre rendezte a IV. Henriket Magyarország Csuja Imréjével és egy abszolút rock and roll walesi herceggel, Nagy Zsolttal.
Iza: Mit is tudtam IV. Henrikről? Nagy kedvencem, az azincourt-i győztes apja és az első Lancester a trónon. „Reformer”, aki 1399-ben Fürdési Rendeletben utasította nemeseit, hogy életük során legalább egyszer egy vízzel teli káddal is testi kontaktusba kerüljenek! Él bennem egy erős Falstaff-kép is, Kállai Ferenc egy tv-felvételből. Most van egy élőlegendám, Lovag János Csuja. Összességében - az elmúlt évek előadásait végigpörgetve - talán nem ez az Örkény legjobb produkciója. De lendületes, ötletes, élvezetes, mai, lezser, kicsit felkavaró. Hatásos színház, 2017-ben, Magyarországon.

 
Iza: Az est nyitóképe során bevillan Keleti Márton Butaságom történetéből Kevély-Nagy Márton, akit meg akar győzni a TSZ-értekezlet, hogy be kell lépni a közösbe. Csak itt Warwick grófja győzködi a királyi tanácsot a cselekvés szükségességéről. Öltönyben, összecsukható széken, fémlábas asztal fölött, kezében csippentős irattartóval. Nem is nagyon került a színpadra más díszlet, mint ez, meg egy sokfunkciós Churchill-kanapé. Egy nagy szürke kockában, kis szürke elemek. Izsák Lili talán a színház megújult külsejéhez körítette díszletet. Benedek Mari jelmeztervező egy military shopban nézhetett körül, mert az öltönyökön túl a terepruha, esőkabát 4-5 változatát vonultatta fel, már pusztán ettől csatában állt végig a színpad. Izgalmas volt! Mindez azért működhetett a színészi játékon túl, mert Nádasdy Ádámnak – utálom újra és újra leírni -, megint sikerült. Szóban, nyelvi leleménnyel, ízesen, mai szlengben visszaadni, hogy az „egyik jelenetben királyok és grófok jelennek meg, a másik pillanatban meg disznószaros csizmájú parasztok jönnek be és közönségesen viselkednek.”(N.Á.) Kedvencem Poins lovag egy kiszólása, persze Znamenák hangsúlyával: „Szervezem Hercegem”.        
A Madách Színház nyári Shakespeare fesztiválján talán Gálffi László mondta, hogy az író színházvezető volt a javából, tudta úgy kell írni, hogy egy színész, akár 5 szerepet is eljátsszon, kimegy, de már jön is vissza más bőrében. Mácsai Pál rendező (Ari-Nagy Barbara dramaturggal kettesben) megoldotta, hogy a dráma három tucatnál is több karakterét éppen csak tucatnál valamivel több színésze játssza. Előadás alatt észnél kell ám lenni, figyelni, hogy Vajda Milán művész úr, vagy Takács Nóra Diana művésznő pont milyen színű esőköpenyt, dzsekit visel, vagyis éppen az ellenzék, vagy a királyi udvar tagja.
 
Éva: Falstaffot és IV. Henriket ugyanaz a színész játssza, Csuja Imre. Mácsai Pál meglátta és rendező elvvé tette a két szerep azonosságát: az emberismeretet. A koronához királygyilkosság útján jutó, bűntudatos király és a gyanús múltú Falstaff tapasztalati úton jól ismerik világuk különböző rendű-rangú aktorainak aljasságát, törtetését, egyszerűségét, vagy épp jóságát. Ki is használják őket: legyen szó hadjáratról vagy 11 font kölcsönről. Nagy Zsolt Harry hercege éppúgy figyeli és manipulálja az embereket, mint apja és Falstaff. És bár a tapasztalatszerzés díszletei a Disznófő kocsmabeli vedelés, kurvázás és némi útonállás, de az itt szerzett tudásra bizony szüksége van egy uralkodónak: Anglia koronája nem való könyves embernek, vagy liliomos hercegnek. Csuja Imre végre fő-és címszerepet játszik, bírja, élvezi, jó látni a dinamizmusát, a váltásokat, a hosszú színészi pályán megszerzett és uralt sok eszközt: a parádés időzítőképességet, alkata hol dignitásra, hol komikus hatásra való hibátlan használatát, pontosságát, széles érzelmi spektrumot kifejező intonációját, humorát. Nagy Zsolt trónörököse Jim Morrisonként jelenik meg és végig egyensúlyban tartva játssza a király- és apahű rosszfiút, akiből nem vitásan uralkodó lesz. Erős alakítás, méltó Csujáéhoz.
Iza: Az előadás egy nagy elem, sok-sok kispillérrel. A nagy elem: Csuja Imre, úgy is, mint IV. Henrik, meg úgyis, mint Falstaff lovag. Nagy a hasonlóság, a mindig nagyotmondó Falstaff és az állandóan jeruzsálemi szentháborúról, már-már deliráló király között. Csuja lovagja egy handlé, vállán egy piaci, zsáknak is beillő, feneketlen műanyag szatyorral, ami elnyel mindent, a váltóruhát, a korrupciós pénzt, meg talán a világ mocskát is. De G.B. Shaw Doolittle szenesembere is benne van. Bár egy lump, gyáva, lusta, pénzéhes alak, valahogy mégsem ellenszenves. Pragmatikus életfilozófiája van, túlélésre játszik, a jövőre. Aztán mégis pofára esik. Az öntudatra, vagy inkább királyi tudatra ébredő walesi herceg megtagadja. Ivócimborának, bolondnak jó volt, de elnöki (királyi) tanácsadó már nem lehet a lovagból. Félmeztelenül, leforrázva áll, a felette átlépő új király előtt. Ki is ebben az előadásban az erkölcstelen? Falstaff, aki Kurázsi mama módjára osztályozza, adja, veszi a hadianyagot, a besorozott katonákat, a hamis kupec, vagy a trónt inkább bitorló, mint megöröklő, illegitim voltának tudatában rettegő király. IV. Henrik bevallja fiának, maga lopta a trónt, isten tudja hogyan tarthatta meg, hisz mindenki ismeri silány, gyilkos voltát. De a hercegfinek már könnyebb lesz, a papa elviszi a mocsok terhét, megalapozta a hitbizományt. Csuja kettős szerepében könnyed a színpadon, mint fürge angolna siklik a megvetett, elbukott lovag és erkölcstelen, ugyancsak elbukó uralkodó figurája között. Egyre megy, egyik sem jobb a Deákné vásznánál. 
 
Iza: Persze Mácsai tudja, nem untathatja el a közönséget egy kétrészes királydrámával, megadja a kis „színeseket”. Nagy Zsolt iszákos, bulizós, udvarpukkasztó Jim Morrison vs. Axl Rose egyvelegből válik a majdani azincourt-i győztessé. Amire a szakadt farmer helyett öltönyt húz, meglátjuk a herceg jellemfejlődését, az apa bűneit csatában majdan lemosó, így megtisztuló fiút. Pogány Judit hol Főbíró, hol üzletvezető a Disznófő kocsmában. Ahogy ő szokta, mindkét közegben, mindkét bőrében megmondja a tutit úgy, hogy megakad a levegő. Polgár Csaba valóban Szélvész Henry Percy, nagyon bírja az ellenzék vezéri szerepét, viszi táborát minden akadályon át, de a Disznófő kocsmai villanása, ahogy Paplanos Dollyként csábít, az márkás epizód. Remek a vidéki újoncsor felvonultatása is: Rozsdás (Dóra Béla), Sebes (Nagy Zsolt), Vékony (Jéger Zsombor), Hűvös (Ficza István), Maczkó (Vajda Milán), és a járókerettel is botozóst járó, a 75. szonettet eléneklő, majd a legfontosabb percben, mondatközben elszunyáló Kopár bíró (Znamenák István). Vajda Milán és Takács Nóra Diána pontos, minden általuk formált karakterben, egy-egy nézéssel, hangsúllyal, ajakbiggyesztéssel képesek jellemet formálni. Kaszás Gergő jól illeszkedik az Örkény csapatába, Szkénés, Stúdió K-s játékstílusa üdítő, gyáva, opportunista öreg Percyként és Falstaff bűnözőjeként is. Zsigmondi Emőke gyönyörűen énekel, megint, wales-iül?  
Éva: Mácsai Pál rendezésében a többiek sok szerepet játszanak, kiemelést érdemel Polgár Csaba Szélvész kemény, érzelmi IQ nélküli Percyje és meghökkentő Paplanos Dollyja. Polgár Szélvésze katalizátor, abszolút becsvágya löki előre a történetet, ingerült ereje kiindulási pontja lesz a többiek cselekvésének. Szürreális ellenben Paplanos Dollyja, alsókategóriás, elképesztő külsejű lotyót ad, pillanatról pillanatra találgathatunk Falstaffhoz való valódi viszonyáról. Nagy öröm Kaszás Gergő vendégszereplése idősebb Percyként és Lövőként. Egy folyton gondolkodó, amorális nagyúr és egy ingerzsák bűnöző a mocskos hatalmi játszmák közepén: príma. Feminista kiáltvány Kókai Tünde Katalinja (Szélvész felesége) és Zsigmond Emőke Lady Mortimerje: két főúri nő piros ruhában a színpad közepén érzelemmentes és/vagy hülye, nagyúr férjükkel, különböző női megküzdési technikával a lehetetlen, élhetetlen férfivilágban: gimnazista lányoknak kötelező. Znamenák István Poins, Owen Glendower és Kopár bíró három különböző ember és jellem, kidolgozva. Számomra Kopár bíró volt a legemlékezetesebb: korrupt, korlátolt, pöffeszkedő középkáder, kikezdhetetlen egóval: jaj, de ismerős.

Iza: Az élőzenének megint nagy a jelentősége, a teátrumban szintén vendégművész Herczeg Tamás, a mindig nagy meglepetés Darvas Ferenc és színház lassan zenei jolly jokere Máthé Zsolt, Kákonyi Árpád vezényletével zenélgetnek, prózázgatnak. Darvasnak van egy nagy fellépése, most nem néma, énekes szereplő! Talán kicsit meglepő dalocskája.   
Éva: A dalocskát, ki spoilerezi, pokolra jut. Áhítatos lesz a csönd, megígérhetem.

Éva: A legszebb az egészben, hogy a Jan Kotti-i Nagy Mechanizmus a kopár színpadon hibátlanul működik és folyamatosan jelen van, mint egy gonosz dzsinn: törekvő herceg, igazságosan, de bűnnel elnyert trón, bűntudatos haldokló király, fiatal trónörökös, ki „megjavulva” hibátlan pedigrével trónra lép és rögtön kíméletlenül megtagadja múltját. Pedig mindenkit be fog darálni a történelem: jönnek az új hercegek jogos igénnyel és tiszta szívvel, aztán gyilkosok és/vagy királyok lesznek.

Csak így élünk, Angliában.

(Fotó: Véner Orsolya)

Megjelent: 746 alkalommal