Iza színházban járt - DJ/Shakespeare: Macbeth, avagy TÚL SOK A VÉR (Divadlo na Zabradli - Katona József Színház)
hétfő, 06 november 2017 15:11

DJ/Shakespeare: Macbeth, avagy TÚL SOK A VÉR (Divadlo na Zabradli - Katona József Színház)

Értékelés:
(31 szavazat)

„I’m a boss…..forever” (Főnök vagyok…örökkön örökké)      

(Divadlo na Zabradli / Katona József Színház – DJ/Shakespeare: Macbeth – 2017. november 4.-i előadás)

A cseh színházat nekem a Kórház a város szélén című sorozat színészei alkotják. Blazej doktor (Jozef Abrham), mint Asztrov, Hunkova (Iva Jazurova), mint Szerebjakova, Štrosmajer doktor (Miloš Kopecký), mint Harpagon, Higgins és III. Richard, na meg Králová doktornő (Jana Štěpánková), mint Lady Anna. Persze ezt mind nem láttam, csak olvastam róla. (Blazejékkal a Ványa bácsi pár éve majdnem összejött.) Erre jön nekem David Jařab, meg az ő „about” Macbeth-je. Az első rész alatt azon járt az agyam, mi a túró ez? Aztán csodák csodája, de a második részre úgy döntöttem, ki van ez mégis találva.


Már hogyne lenne, amikor az adaptáció, a díszlet és a rendezés egy bizonyos David Jařab nevű úr műve, aki nagy rajongója lehet David Lynchnek. Mert bizony ez a Macbeth olyan volt, mint a Twin Peaks. (Na jó, volt benne kis Monty Python is!) Duncan király halála megmagyarázhatatlan, talán természetfeletti, baljós tényezők következménye volt. Mert Macbeth boldogtalan, asszonya irányába vágytalan, ellenben az arany, a hatalom és Macduff irányába nagyon is potens. Kis traumái voltak ugyan, de különösebben nem rázta meg a vérontás. Ez a „vérben úszva” királlyá vált harcos nagyon is mai volt, lehetne akár a Wall Street farkasa is. A jelmezek (Sylva Zimula Hanáková) is erre utaltak, ha nem fürdőköntösben volt a színész (Miloslav König), Macbeth igazi smart casual volt, elegáns, férfias, de mégis lezserül informális cuccban feszítő hím. A női színésznők gyönyörű, súlyos, fényes szaténban, krémben, vagy majdnem fekete szürkében, olyan art deco stílsuban.

A darab kezdetén megjelent egy speaker, vagy konferanszié (a későbbi Macduff) és mondotta ékes angol nyelven: „És most egy történet, körülbelül Macbethről….legalábbis azt hiszem”. Ő is zárta az estet azzal a mondattal: „Hát most mit is mondhatnék….oh…” Igaz volt minden szava. Shakespeare által feldolgozott Holinshed-krónikához ennek a darabnak nyomokban volt köze. De a színész, Václav Vašák kétszer egyperces arcjátékára hosszan fogok emlékezni. 

Mi is hiányzott? Nem voltak Vészbanyák, igaz Macbeth és Banquo megkapta a jóslatát, két bendzsózó szürke lénytől, akik countryban és blues-ban nyomták. Macbeth egy percig nem hátrált ki tervéből, Lady M., a feleség pedig nem meggyőzte, hanem férfiasságát lekicsinyelve felszólította férjét a trón megszerzésére: „Dugj meg, vagy öld meg a királyt”? Mire Macbeth inkább a királygyilkosságot választotta, igaz a nejéért. És ugyan a szürkék adtak második jóslatot, na de abban sehol nem volt utalás arra, hogy Macbeth hatalma szilárd lenne, csak Macdufftól kell óvakodnia, s olyan ember ölheti csak meg, akit nem anya szült, és hogy addig ül a trónon, amíg birnami erdő be nem kandikál a várfalon. Macduff családjának kiirtása pipa, s Lady M.-nél is fellehető volt némi álmatlanság, de a „ne sírj szerelemem, túl vagyunk rajta” szavakat azért nem lehetett a bűntudat és a lelkiismeret mardosásának vélni. Ahogy Macbeth sorsa sem pecsételődött meg végzetesen a darab végén. És igen, hiány volt a becsület, a kötelesség érzékeltetésének terén is.

Ámbár az is igaz, ha Shakespeare nagy ismerője, Caroline Spurgeon elemzését elfogadjuk, meg volt itt majdnem minden, ami az angol írófejedelemhez dukál. Ahogy Spurgeon számba veszi: sea images; clothing images; colour images, and gardening images.

A csehek előadásán végigvonult egy ruha-képsor, amelynek legfontosabb eleme az „ill-fitting garments” (nem illő ruházat). Gyönyörűek voltak a jelmezek, de groteszk megjelenést kölcsönöztek viselőjüknek. Aztán a zene révén (Jakub Kudláč) ott volt a „reverberation” (kozmikus visszhang), amely a gonoszságot és a kiszámíthatatlant volt hivatott érzékeltetni. Láttuk – megint csak a jelmezek révén - a fény (élet) és a sötétség (halál) ellentétét. Megvolt az előadásban a kétértelmű beszéd, a káosz, a kételkedés. Láttuk a szereplők zavarodottságát és bizony igen hangsúlyos volt a férfi és a női szerepben megjelenő zavar. Macbeth mintha biszexuális lett volna, Lady M. meg nem a hataloméhes femme fatale volt, hanem mintha egy állapotos asszony. (Persze lehet ez a színésznő, Anežka Kubátová természetes állapota volt.)

Azt nem mondanám, hogy a dráma hátborzongató volt, még az erőszakossága ellenére sem. Bár volt benne feketeség; némi félelem; „patakvér”, ha nem is láttuk és gyilkosság, tettben, gondolatban egyaránt.

Igazából egy dolog zavart csak, miért angol tőmondatokban folytak a párbeszédek? Csehül lehet jobban hatottak volna, még a kivetítő olvasása ellenére is. Mert akárhogy is vesszük, előadás után azért volt éppen miről elmélkedni. Vajon miért hiszik egyesek, hogy rútul szerzett uralmuk révén főnökök maradhatnak örökkön örökké, mert ők a jó fiúk.   

[Szereplők: Miloslav König, Anežka Kubátová, Jiří Černý, Leoš Noha, Václav Vašák, Ivan Lupták, Johana Matoušková, Petr Jeništa, Petr Čtvrtníček]

Megjelent: 181 alkalommal
Tovább a kategóriában: « "Lelkem Aranyom" (Petőfi)