Elemek megjelenítése címkék szerint: Fekete Ernő

„Aki szarik a törvényre, az ugyanolyan hatalmas, mint a törvényhozók…”  

(Katona József Színház – Lessing: Emilia Galotti - 2017. február 9.-i előadás)

Bátorság kell ahhoz, hogy valaki ma Lessing művet vigyen színre, főleg, ha az még csak nem is a Bölcs Náthán. De ezek a Katonások bátrak. Felvállalják simán, hogy nem adok nagyon mást csak egy jó színházi estét, de ezt Barbie-baba budoárjában, hogy mégis legyen egy csavar.

Kirakatasszony belenyalt a Nutellás üvegbe 

(Katona József Színház – Ibsen: Nóra (Karácsony Helmeréknél) – 2016. december 22.-i előadás)

Sok mindenről szólhat a Katona új bemutatója, de a szerző eredeti mondanivalójáról, a feminizmus „propagandájáról”, az emancipációról biztos nem. Ahogy az életünket segítő, kis párkapcsolati szerepjátékokról sem, itt erről szó sincs. Ebben az előadásban Nóra nem érdemel jobbat Helmernél, de a férfi lehet, megérdemelne egy szerető társat, s nemcsak azért mert Fekete Ernő játssza, hanem mert Helmer legalább összezuhant a veszteség terhe alatt, Nórával ellentétben.

A nagyvad, az autonóm és a szenvedély

(CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál – Christopher Marlowe: II. Edward – 2016. október 9.-i előadás)

Alföldi Róbert Ionescu Makbettje után újra kíméletlen nemsekszpírt rendezett: homoszexuális király, ország hülyéi nagyurak, gyorsan hulló egyedek a hatalmi táplálékláncban, nyelves csók inkluzíve Kott-i Nagy Mechanizmus. Nóvum a nagyvad, a címszerepben a rendezés fölé növő Fekete Ernő.

Ernő nem tud hibázni!

(CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál – Christopher Marlowe: II. Edward – 2016. október 9.-i előadás)

Felzaklatott Alföldi. Miért kell nekem a hosszasan, szenvedélyesen csókolódzó Fekete Ernőt és Patkós Mártont néznem, amikor egy quasi királydrámára ültem be? Ad abszurdum miért kell pánikban lennem amiatt, hogy Fekete Ernőről leesik még a rajta lógó vacak kis lepel is, s még többet látok, mint amit a rendező már amúgy is megmutatott. Persze semmi kifogásom Fekete Ernő ellen Ádám-kosztümben, de Alföldi Róbert rendezőként – az én ízlésem szerint - most öncélúan sokkolt. Ezen az estén kevesebbel is beértem volna. Fekete Ernő olyan formátumú színész, hogy egy oldalpillantásából nagyregényt olvasok ki, nem kell levetkőztetni, hogy hasson rám és a többi nézőre.

Miután a Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozta saját listáját, mi, mezei nézők is összeálltunk egy szavazás erejéig, a díjkiosztás és az eredményhirdetés előtt egy hónappal. A színikritikusok 24-25-en szoktak szavazni minden évben, mi most 38-an voltunk, olyan nézők, akik hetente többször is színházban töltik az estéjüket. Mi így láttuk a tavalyi évadot, gyermekelőadásra és életműdíjra nem voksoltunk, bár az utóbbira tudtunk volna, de mindenki örült Székely Gábornak. Van némi azonosság, de a hangsúlyok azért alapvetően máshol vannak.

Haraggal és önként – „hogy csak önmagad légy”

A Katona József Színház 2011. januárjában Zsámbéki Gábor rendezésében mutatta be Moliére A mizantróp című színművét. Szimbolikusnak tetszik, hogy a színház fennállása alatt egyszer történt csak meg, hogy egy darabot két rendezésben is színre vittek. Az 1988-as, méltán elhíresült előadást Cserhalmi Györggyel a főszerepben Székely Gábor leköszönő igazgató rendezte, akinek ez volt Katonában az utolsó rendezése.  Zsámbéki Gábor a 2011-es bemutatót követően adta át a színház vezetését Máté Gábornak, aki mindkét Mizantrópban szerepelt. Ez a rendezés egy Zsámbéki-maxima és összegzés. Érdemes megkeresni a választ, hogy miért megy majd négy éve szinte teltházzal.

"Gyújtottál már tábortüzet ÉS-el ?"

(Katona József Színház - Shakespeare: Ahogy tetszik - 2016. május 16-i előadás)

Mintha csak a MITEM még nem ért volna véget, s a Moszkvai Művész Színház itt maradt volna egy koncert erejéig. Az Ahogy tetszik ugyanúgy végződik Kovács D. Dánielnél, mint Rizsakovnál a Korszerűtlen koncert, fergeteges rock and rollba torkollik. Jóleső érzés, hogy amit az orosz húszévesek  tudnak, azt a mi harmincasaink, vagy majdnem harmincasaink is. Két óra elteltével Borbély Alexandra és Tasnádi Bence ugyanolyan jól ropja, mint az orosz mester végzős diákjai.

"Köszöntelek a szivárvánnyal"

(Katona József Színház/Sufni - Mennyekbe vágtató prolibusz - 2016. április 29-i előadás)

Mi kell ahhoz, hogy valaki képes legyen egy órán át lekötni a figyelmünket, úgy, hogy megakadályozza, lopva se pislogjunk az óránk számlapjára ? Nem tudom, de Fekete Ernő biztos hordozza azt a gént, ami erre képessé tesz valakit. A színész Weöres-estjén fel sem merült annak a lehetősége, hogy unatkozzak.      

Kinek kell itt Gregory Peck ?

(Belvárosi Színház/Orlai Produkció - Római vakáció - 2015. november 14.-i előadás)

A nap, amikor kiderült, hogy Fekete Ernő nemcsak a jambikus verssorok tolmácsolásában tökéletes, de zenés műfajban sem utolsó. A nap, amikor kiderül, hogy egy színészegyéniség - ha odateszi magát - képes elvakítani egy legendát, s fapadosban is feledtetni egy kultfilmet.

Arkagyina háznépe

(Katona József Színház - Csehov: Sirály - 2015. december 21.-i előadás)

Hatalmas várakozásokkal ültem be decemberben a Katona József Színházba, a Sirályra. Izgalommal töltött el, hogy Csehov darabot láthatok, azt Ascher Tamás viszi színre, s a szereposztás már előre valami nagyon mást ígért, mint amire a társulat tagjai alapján a színház törzsközönsége számíthatott. Az előzetes nagy elvárások persze mindig veszélyesek.