Iza színházban járt - Best of 2018
péntek, 28 december 2018 12:19

Best of 2018

Értékelés:
(30 szavazat)

G.B. Shaw írta: „…a személyes érzelem nélkül írott kritikát kézbe sem érdemes venni…..nem is a <személyes érzelem> a helyes kifejezés, hanem a <szenvedély> a művészi tökéletesség iránt…” Így értékeltük mi is a 2018-as színházi évet, persze ezzel nem Shaw-hoz hasonlítjuk magunkat. Kronológia sorrendben haladunk 2018 januárja és decembere között, felelevenítve azt a tizenkét előadást, ami legjobban megérintett bennünket.

1. Gogol: Holt lelkek (Katona József Színház) Dankó István első rendezése, Vizi Dávid első „nagyszínházi” főszerepe, még sokat várunk tőle.Rendhagyó, impulzív előadás, jó értelemben véve „filléres” külső, hogy szárnyalhasson a nézői fantázia. Mészáros Blanka és Elek Ferenc ragyogó színpadi megmutatkozása. Példás csapatmunka.

2. Shakespeare: III. Richárd (Radnóti Színház) Alföldi végre nagy szerepet játszott, nemcsak nehezet: III. Richárdjának behozhatatlan előnye, hogy ő a rontás maga, mélylélektan nélkül. Şerban máshogy lát, szabadbölcsész fíling nélkül gondolkodik. Lady Anna ugyanolyan erős, mint Richárd, Margit pedig a legokosabb nő Angliában. Kis színpadon nagy  színház. Nemzeti Színház, 1956-ban az Írnok (Baló Elemér) olvasta a „jó Hastings úr vádiratát”, a mi generációnknak László Zsolt. Major Tamás játszotta III. Richárd "áthallásos" szavait ma Alföldi közvetíti. Ugyanúgy értjük őket, mint dédszüleink/nagyszüleink Balót és Majort.

3. Vaterland (Forte Társulat) Thomas Bernhard írása. A múlt bűnei nem múlnak el. Dac, szenvedély, feszültség, zörgő csontok. Nézzük, érezzük, végig hat, pedig két óra, szünet nélkül. Intenzív, színes, erős színház. Hoppá, Földeáki Nórát már láttuk a Stúdió K-ban, ő volt Desdemona.

4. Spiró György: Széljegy (Katona József Színház) Mert Spiró írta. Mert Takács Kati tökéletes benne, mert jó volt látni Fullajtár Andrea és Rezes Judit színpadi kettősét és Bányai Kelemen Barna katonás bemutatkozását. Az írónak talán nem a legjobb drámája, Zsámbékinak a legforradalmibb rendezése, de mégis, a kevesebb, néha több. Most ez történt. Hatott.

5. Molnár Ferenc: A hattyú (Örkény Színház) Polgár Csaba merte Molnárt meghagyni Molnárnak, megszabadította minden – mára talán - álmos megszokástól. Ficza István végre a színpadon elől és középen, és egy már örökéletű nagyjelenet: Csákányi Eszter és Für Anikó, a két „nagy anya” színpadi kettőse. Az előadás abszolút perfekt annak, aki érti és érzi Molnár Ferenc színházát, de nem zárkózik el attól, hogy másképp (is) lássa Molnárt.

6. Eugéne Ionesco: Székek (Pesti Magyar Színház) A magyar színjátszás aranyfedezete, trezor nélkül. Az egyikük a legszebb hangú magyar színésznő, akinek vitán felüli tehetsége, nota bene életműve okán minden díja megvan. A másik az alternatív szcéna örök  garabonciása, aki akkor sem fog állami díjat kapni, ha szeme egyetlen villanásával stadiont igéz Penészlekre.  (Tudna.) Ionescot úgy játszanak, mintha francia társalgási darab lenne. Béres Ilona és Fodor Tamás.  

7. Georg Büchner: Woyzeck (Nemzeti Színház) Az előadás óta foglalkoztat a feltett kérdés: „Ha a holnap lenne az utolsó napod, elégedett lennél-e az életeddel?” Kísérleti jellegű, ifjonti lázadással teli színház, értelemmel, érzelemmel, ahol szétrobbantotta az agyat a végtelen vizuális mocsok. Ifj. Vidnyánszky Attila nyomasztó dobozdíszletben, nézőt nem kímélve, az epilepsziahatáron innen, a diszkomforthatáron túl, egy tévéképernyő elé kényszerített. Forró, erőszakos, szórakoztató és kiszámíthatatlan, azt sem tudtuk, visszatalálunk-e még a valósághoz.

8. Shakespeare: A vihar (Budapesti Bábszínház) Szikszai Rémusz méltán korhatáros Vihart rendezett a Bábszínházban. Megtudtuk, hogy létezik olyan, hogy tudás és erkölcs párban jár, a megbocsátás értelmi-morális aktus, és a legbátrabb a halál szemébe néző ember. Ahogy Fodor Tamás-Prospero mondja, hogy olyan anyagból vagyunk, mint álmaink, az fáj rendesen.

9. Schwajda György: A szent család (Pécsi Harmadik Színház) Vári Év visszatért Pécsre és a Pécsi Harmadik Színházba, méltó sikerei színhelyére. Kipihente Budapestet és az utóbbi évek előadásait. Nagyot üt a színpadról, újra! Erős, ráadásként fájdalmasan szép alakítás, ahogy azt Piaf-tól és Rose-tól, a nagy tragikomikánktól reméljük, várjuk. Vincze János rendező míves dramaturgiai munkája mellett. Egy kedélyes esti randevú a reménytelenséggel.

10. Szép Ernő: Patika (Örkény Színház) Na kérem, így kell mesélni a #metoo-ról, hogy mindenki megértse. Ha lehet ilyet állítani Mohácsiék szinte visszafogottak. Jó, hosszúnak persze így is hosszú. Zsigmondi Emőke percek alatt sorsot mesél a színpadon, seprűvel, lapáttal a kezében. Kerekes Éva végre virulens szépasszony, „visszatért” a színpadra. Novkov Máté megkapta végre „15 perc hírnevét” színházától. Vajda Milán meg ne hordjon többé „bűrkabátot”.

11. Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája (Örkény Színház) Újra Polgár Csaba, Ficza István és Nagy Zsolt. Most nem polgári Molnárban, hanem a dzsihádos Közel-Keleten. A zsebkendőnyi színpadon az Arab Tavasz, meg a Bombák földjén, és még a Szarvasvadász is. Néztük és oda volt az autonómiánk: tolták elénk az elhagyatottságot, nullpontot, ürességet, a halál grasszálását. Road movie, bezárva egy zakkanófélben lévő agyba és egy pillanatnyilag kudarcos személyiségbe. Nagy Zsolt akár Christopher Walken a Szarvasvadászban, neki minden nap egy orosz rulett. Szilaj, sebzett, életveszélyes. Ficza István meg egy nyurga Jack Nicholson a Ragyogásból, azzal a vigyorral.

12. Székely Csaba: 10 (Radnóti Színház) A Bánya-trilógia óta Székely Csaba cool. Most 10 magányos, bűnös emberről szól meséje. Majdnem a Tíz kicsi néger. Sodró, Lovas, Kováts és Pál András, na meg László Zsolt. Szép színházi évvége.

Megjelent: 3842 alkalommal