Iza színházban járt - Az ügy - avagy Normális Eljárás (Katona József Színház)
csütörtök, 10 január 2019 14:21

Az ügy - avagy Normális Eljárás (Katona József Színház)

Értékelés:
(35 szavazat)

Beállt rendszer

Katona József Színház - Alekszandr Vasziljevics Szuhovo-Kobilin: Az ügy  - avagy Nomrális Eljárás - 2019. január 3.-i előadás)

Éva: Előadás után volt némi rozés töprengés a Kantinban, hogy elég okos-e a Katona közönsége, - inkluzíve mi is -, hogy ne unja a legfrissebb Ascher-rendezést. Erre legalább két válasz van. Minek egy Gogolnál gyengébb orosz? Mert simán elhangzik naponta, hogy van egy kontaktom a helyettes államtitkár masszőrjéhez, próbáljuk meg a bíróság helyett. Ezért. Az előadás nem sistereg, de tele pazar színészi alakítással: Fekete-Mészáros-Bányai Kelemen.
Iza: Ha a Nemzeti Színház Dreamworks produkciója láttán az zakatolt az agyamban: De miért? Biza Ascher Tamás választására is hasonlóan reagáltam. Az előadást nézve nem változtatott ezen az sem, hogy óraműpontossággal működő társulat volt a színpadon, Mészáros Máté fenomenális, Fekete Ernő és Bányai Kelemen Barna duója mintha Elio Petri rendezte olasz politikai krimiből lépett volna ki. Sokan fanyalogtak a Sirály, Háztűznéző, A nők iskolája láttán, hogy uncsi, fád. Én nem, mind bejött valamiért. De most tényleg nem értettem - elsőre (!)-, hogy miért.   

Iza: Alekszandr Vasziljevics Szuhovo-Kobilin író „megvan”, hála Sinkó László játszotta Tarelkin halála tv-játéknak. (Mert anno voltak értelmes műsorok is az állami (köz) TV-ben.) Felfogtam a darab lényegét is. Egy polgár, vagy inkább vidéki földbirtokos elég ostoba ahhoz, hogy az igazságban vetett hitében – ha az velem ki ellenem? -, nekimenjen a bíróságnak, a komplett hivatali gépezetnek. Idült mosollyal osztogatja a csúszópénzt, aztán belehal annak dühébe, hogy kimondatják vele az igazságot. Az állam, mint futóhomok – portástól a bíróság fejéig – beszívja, lehúzza, lezúzza, majd erkölcsi fölénnyel kinyuvasztja. Így működött ez i.e. 2000-ben, és ha hinni lehet a Star-Trek filmeknek így fog ez 2780-ban is, sőt egy másik galaxisban is. Mi ebben az olyan érdekes? Ezzel a jelenséggel ma naponta, sokkal brutálisabb formában kell megküzdenünk.     
Éva: Szuhovo-Kobilin nem egy sziget, egyszemű posztszovjet halakkal, hanem egy drámaíró, tessenek megtekinteni a Katona intelligens műsorfüzetét. Szóval ez van. Számolni fogom, hogy egy héten belül hányszor érzem azt, hogy összeköttetés nélkül nincs értelme belefognom egy ügybe.

Iza: Igazság szerint már a díszlet (Izsák Lili) és a jelmezek (Szakács Györgyi) elveszejtettek a gondolkodás útvesztőjében. Mégis mikor és hol járunk? Száz éven át, ki-be? Holott az egész egy homogén képet igyekezett felmutatni. Most nem egy mintha akváriumban nézzük a halakat (Háztűznéző) hatás volt, hanem egy csicsás belsejű zenedobozt nyitogattunk, amiből néha kiemelkedett egy-egy (bohóc)figura. Barna rózsa mintás díszletfalak, romantikus hatás. Aztán egy könyvtári kartotékszekrény, akár a diplomamunkák emléke, Széchenyi Könyvtár, sok katonás nézőnek. Nosztalgikus hatás. Igaz, itt nem katalógus-cetlik, hanem családi bankók és a dugi vodka tárolására szolgált. A 60’-as évek bútorai, skandináv és olasz design, vegyesen. Retro hatás. A színpadi jelmezek 1890-től 1990-ig, ami belefér. A zoknik. Kinek miért piros/narancs/kék? Vagy ez tök mindegy volt?  
 
Éva: Mészáros Máté m.v. (Muromszkij, akinek ügye van) úgy drámai, hogy ha nevetünk, kínunkban, tele szánalommal és rajta. Családapa, elszegényedett birtokos, „vidéki”. Igaza, fájdalma neki van, amit veszthet, el is veszti, de legalább felismeri, hogy egy hézagmentes, beállt, végtelen rendszer vágta át. Mészáros Máté nem egy monolitot játszik, erkölcsi alapja saját ártatlansága, de megrágja és kiköpi a rendszer, amit saját maradék pénzével etet. Magunkkal etetjük a gonoszt.  Mészáros nekiindulásai, megtorpanásai, félve figyelése, hitetlenkedése jól mutatja a folyamatot, amit naponta átélhetünk: bajunk van, elveszik a biztonságos keret és nem hisszük el, ami épp történik velünk. Úgy burjánzik a hivatal, az önérdekű bürokrácia és a korrupció, mint a fraktál, végtelenség, önhasonlóság és legyőzhetetlenség jellemzi. Ha valamiért, ezért volt érdemes színpadra tenni itt, így és most ezt a darabot: érezni a kilátástalanságot, igazság- és jogszolgáltatástól való leküzdhetetlen távolságot.
Iza: Mészáros Máté játékáért mindenképpen megéri végigülni. Ahogy bármelyik darabot, amiben színre lép, bármi is az. A Részegek-ből az ő kobrafejes filmproducere marad meg, a Mindent Éváról-ból színikritikusa. Amikor egymagában van a színpadon (Az étkezés ártalmasságáról), kiderül, hogy nemcsak kiragyogni tud, de 90 percig simán leköt. Kevesek sajátja. Még Sportszelet-reklámnak is hiteles.      
 
Éva: Fekete Ernő Varravin hivatalvezetőként elsőre egy Tomanek Nándor-paródia: szürke bokafix, alpakaöltöny, aszexuális káderbajusz, szemüveg, kézimikrofonos dal, a' la József Attila Színház 1960, előrehajoló alattvalói figyelem, ahogy a herceget nézi, aztán kétséget sem hagy: minden megoldási mintája az önérdek felé mutat, az alattvalólét legügyesebb matadora, érzi a rendszert. Nyer.
Iza: Nem Tomanek, nem téveszt meg a szemüveg és a bajusz. Fekete Ernő=A Doktor (Gian Maria Volonte), Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében. Félrefésült haj, szúrós arc, egykedvűség, kaján vigyorral próbára téve a rendszert. Szándékosan nyomot hagy korrupt cselekményére, mintha vallomást tenne, sőt még tanút is szerez, aki lehet, majd ellene vall. Mindhiába. A rendszer eltünteti a nyomokat és mindenki falaz, egyszerre neki és önnön magának.

Éva: Belegondolva, már csak Bányai Kelemen Barna miatt is érdemes lenne a Tarelkin halálát műsorra venni, mert kvázi Brighellaként egy csipetnyi commedia dell arte-t belevarázsol ebbe a szovjet-orosz-kádárista nagyvirágos tapétás reménytelenségbe úgy, hogy egy pillanatig sem szimpatikus. De nagyon bírjuk. A Széljegy után karakteres beköszönés: egész, energikus, kompakt alakítás, élvezet nézni.
Takátsy Péter aranyeres herceg-hivatalvezetője szép munka: arra való neki a reggeli ügyfél élete, könyörgése és összes keserve, hogy végre hasson a Salvus víz. Székelés után elégedetten törölgeti a kezét csipkés zsebkendőjével és intézkedik: árt. Takátsy hercege hiú, korlátolt és merev, egyetlen élvezete saját hatalma, melyet utasítás adásban él ki. Jellemző kép, ahogy a kis csinovnyikok a herceg előszobájában szürke öltönykében leskelődnek, sorakoznak, hol a falhoz lapulnak, hol bátran a portás mellé állnak a kötelező és a ”hátha” határán: egyetlen ingerült mozdulatra eltűnnek, mint a patkányok a falrepedéseknél.
Rajkai Zoltán (Zsivec) belső ellenőre pár perces villanás, az ehhez szükséges nyomatékosító elrajzoltsággal: szürke öltöny, hülyeszemüveg, megátalkodottság. Olyan, mint egy tankacél Optima írógép, bármikor elő lehet venni, ha nem működik a finomabb szerkezet, megbízhatóan teljesít, alacsonyabb rendű, alulkorrumpáltsága miatt sértődött hivatalnok. Egyértelmű szimpátiánk Bezerédi Zoltán Szidorovjáé, vidéki intéző-atyafi, akit nem billent ki nyugalmából a vesztegetés ténye és alkalmazásának természetessége: ebben él. Borsi-Balogh Máté e.h. Nyelkinje fillér nélkül jól hazajött Párizsból udvarolni Lidocskának, de megmenteni nem tudja, mert nincs pénze. Ezen meg is bántódik.
A nőknek nem sok zavarnivalója van: Rujder Vivien Lidocskája értelmes, szerető lányt játszik, az a napi két perc, amíg el tudná feledtetni apjával az ügyét, paradox: hisz ő maga az ügy tárgya, őt védi apja. Pelsőczy Réka Atujevája középkorú, centrumáruházas eleganciájú, „majd én elintézem” nagynéni-figura, cselekvési képtelenségére, patthelyzetre ott a kisüveges vodka.

Iza: Elég okosak voltunk Ascher megértéshez? Nem tudom. Sikerült a miértre választ találni? Talán, a záróképben. Ahol is áll Fekete Ernő Varravin hivatalvezetőként, felette neoncsövekből álló, majdnem korona. (Akár Julien király a Madagaszkárból.) És ekkor – lehet? - megértettem. Paranoia színház ez. Van, akinek önmaga pusztulását is ki kell próbálnia, hasadt személyiség, az élményért semmi sem drága. Ascher a törvények fölött álló ember pszichológiai-társadalmi elemzését adta, egy lelkileg meddő lény teljes torzulását mutatta meg. Azzal, hogy képtelen megbukni, amíg közvetlen környezete úgy szaladgál körülötte, akár a patkányhad. A Muromszkijok-hada meg pusztuljon. Hogy ki a Herceg? Azt mindenki találja majd ki.    

(Kép: Fotóspróba)

Megjelent: 2275 alkalommal