Iza színházban járt - Nem tudhatom (Radnóti és korunk) - Katona József Színház
szombat, 06 január 2018 16:56

Nem tudhatom (Radnóti és korunk) - Katona József Színház

Értékelés:
(24 szavazat)

„Halált virágzik most a türelem”     

(Katona József Színház – Nem tudhatom (Radnóti és korunk) - 2018. január 4.-i előadás)

Leszögezem, soha nem kedveltem Radnóti Miklóst, a költőt félistenként, mint például Adyt. Pedig tucatnyi versét kívülről tudom, hála Latinovitsnak. Sorai, gondolatai megkerülhetetlenek, önkéntelenül idézem. De ezen az estén történt valami. A „Radnóti és korunk” gondolat, amire felfűzték az előadást, telibe talált. Már nem az abdai „mártír költőt” látom benne („Tarkólövés. – Így végzed hát te is…”), hanem egy köznapi emberi élet szinte blőd tragédiáját, ami a véletlenek apró sorozatán múlott. Elemi erővel tudatosult bennem, hogy valóban nem tudhatom….., miként is rímelhet össze 1944 márciusa és 2018 januárja. Minden meggondolatlanul kiejtett szónak, gyáva félrenézésnek, állampolgári közönynek súlyos a következménye.

Mit is láttam? Biztos, hogy nem egy irodalmi estet. Fullajtár Andrea és Mácsai Pál személyisége, magánemberi intellektusa, érzelmi állapota, civil, de egyben közéleti, a mindennapokról és Radnótiról való gondolkodása uralta a produkciót. Olyan pillanatokat teremtettek, hogy nézőként néha elhittem, Gyarmati Fanni sír a színpadon és Radnóti beszélget a kedvesével, Mik és Fif, egy emberpár a Hollán Ernő utcából. A színészektől gyönyörű szép, eszköztelen átlényegülés volt, ahogy feldolgozták magukban az est irodalmi alapját, megadták magukat a témának és így, elméjükön és lelkükön át szintetizálva adták tovább „korunk üzenetét”.

Kellett az is a hatáshoz, hogy karácsonyra ajándékba kaptam Heltai Jenő: Négy fal között Naplójegyzetek 1944-1945 között című kötetét. (Letehetetlen.) A könyv sorai, az író emberi aggodalmai összecsengenek Radnóti 1944-45-ös gondolataival. Két párhuzamos élet, két zsidósors a XX. századból.  Radnóti előtt ott volt még minden, de 35 évesen már halott. Heltai élete alkonyán, 74 éves, de túléli a világháborút. Azonos veszély, fenyegetettség, két szemlélet, két hozzáállás, két végzet.

Az estén elhangzott Radnóti igazi tragédiája, saját zsidóságához való hozzáállása: „Zsidóságomat soha sem tagadtam meg, »zsidó felekezetű« vagyok ma is (…), de nem érzem zsidónak magam, a vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem gyakorlom, a fajt, a vérrögöt, a talajgyökért, az idegekben remegő ősi bánatot baromságnak tartom és nem »szellemiségem« és »lelkiségem« és »költőségem« meghatározójának.” (Radnóti az Ararát című évkönyv szerkesztőjének, Komlós Aladárnak címzett, 1942. március 17-i keltezésű levele.)

Az előadás visszafelé haladt az időben, 1946. augusztus 12-ével indít, amikor Gyarmati Fanni Győrbe utazott, hogy az 1946. júniusi abdai tömegsír feltárás után, a másodszorra is exhumált költő holttestét azonosítsa. Idejutunk vissza, a halálos lövéshez, közel két óra alatt. Közben feltárul Gyarmati Fannival – a mindent át-és túlélt – szerelem. Egy férfi, aki vágyja és éli a boldogságot, de már 1942 elején rájön, milyen bizonytalan is hazája, benne az ő jövője. Pedig hol volt még az 1944-es májusi munkaszolgálatra hívás. A kivetítőn megjelentek a hatalmon lévő magyar kormány intézkedései és annak a végrehajtói szíves kiegészítései, a numerus clausus-törvény, a zsidó írók letiltása, a karhatalmisták szórakozásból elkövetett kegyetlenkedései, Vas István élcei. És a sors furcsa játékai, amit Radnóti esetében Czeizel Endre A ​magyar költőgéniuszok sorsa című munkájából ismerünk. Hányszor menekülhetett volna meg Radnóti a halál elől, csak öt percen, egy rossz bakancson, egy emberséges tiszt döntésén múlott, hogy mégis rendületlenül menetelt a sírgödör felé, fiatalon. Radnóti végzete az volt, hogy „mártír költő”-vé váljon, nem pedig irodalmi, színházi nagypapává, mint Heltai.

Ferencz Győző összeállítása – versek, naplórészletek, mások naplója, levelek, sajtóközlemények, hivatalos okiratok. kordokumentumok - rendhagyó, impulzív, végig feszült, érdekes. Dés András, Dés László és Lukács Miklós dob-szaxofon-cimbalom „aláfestése” fokozza a fokozhatatlant. Amikor Dés László felolvasta Tersánszky Józsi Jenő végrendeletét, az dráma a drámában.

Nagyon erős színházi évkezdés volt ez. Nem álltam még fel úgy színházban, hogy azt lássam, tőlem jobbra és balra ülő nézőtársam is megrendülten sír. Én, aki „nem szeretem” Radnótit meg elgondolkodtam, ahogy Krúdy mondta: „Az élet célja: a temető”.  

(Gordon Eszter fotója.)

Megjelent: 581 alkalommal