Iza színházban járt - Berlin, Alexanderplatz (Katona József Színház)
hétfő, 12 március 2018 13:05

Berlin, Alexanderplatz (Katona József Színház)

Értékelés:
(22 szavazat)


Itt? Tisztességesen?

(Katona József Színház – Alfred Döblin: Berlin, Alexanderplatz – 2018. március 9.-i előadás)


   
Fázni is fogsz inged nélkül,
Erős leszel szíved nélkül, ó!
Élni is fogsz élet nélkül,
Áll a híd majd szép emlékül, ó!
(Adamis Anna: Kicsi Ember)


Éva: A romlásnak indult weimai köztársaságban volt fegyencként elhatározni, hogy tisztességesen élünk majd egy világban, ahol azért a rend a lényeg? Biberkopf, a helyét nem lelő Akárki utazása jelenetről-jelenetre a Katona színpadán. Az erős fantázia és a regény ismerete átsegítheti a nézőt a nehézségeken, de a rendezés Berlin jelentőségének, sűrűségének ábrázolásával adós maradt. Pedig mégiscsak egy nagyváros-regényről lenne szó. Patchwork jelenetezés, felskiccelt alakok, érezhető rendezői akarat: a sodró felszín nézői lehetünk, semmi több. A főhős számadással tartozik, a kárhozat földi formája ebben a furcsa moralitásjátékban egy segédportási állás egy karját vesztett rokkantnak. Aztán jön a nácizmus.
Iza: Fejtő Ferenc írta a Nyugatban 1934-ben: „Íme a regény meséje, Biberkopf «nehéz, igaz és felvilágosító élete». Ha a nevén nevezzük a gyereket, akkor Biberkopf végeredményben gyilkos, selyemfiú és betörő. És mégsem az. A regénybeli Franz és a betörő közt az a különbség, mint a detektívregény és Döblin könyve között. Franz majdnem egész ember és Döblin könyve majdnem nehéz fajsúlyú irodalom.” Pont ezt éreztem én is az este után. A Katona-előadása majdnem hatásos színház lett, de csak majdnem.


Iza: A regény főhőse, Franz Biberkopf szállítómunkás, aki ittasan úgy üti meg éppen lelépni készülő barátnőjét, hogy az belehal. Négy év fogházra ítélik. 1927-ben szabadul, Berlinben és  tisztességes életet akar érni. Nem foglalkozik politikával: „Rendnek kell lenni, rendnek és semmi másnak.” Skrupulusok nélkül árul horogkeresztes újságot, hogy a zsidó árustól sült kolbászt vehessen, becsületes pénzen. A sorsnak azonban más játéka van vele. Együgyű ostobaságában  orgazda, betőrő bandába keveredik s amikor kérdéseket tesz fel, kidobják menekülés közben egy robogó teherautóból, elveszíti jobbkarját. Franz nem köp, de felkeresi Reinholdot, aki kilökte őt az autóból. Hiba volt, Reinhold egy beteges érzetű gengszter, kevés neki a testi csonkítás, akarja Franz szeretőjét, a prostituált Micit is. Megöli a nőt, amiért újra Biberkopfot gyanúsítják. Franz ártatlansága ugyan kiderül, de életének vége. 1928-ban, amikor 700 ezer munkanélküli van Berlinben, segédportási állást kap, de már csak nyomorrékként vegetál a weimari köztársaságban. A történet sok szálon fut és sok helyszínen játszódik, néha akció-jelenetekkel. Nehéz ezt visszaadni a Katona színpadán. Az események színtere az Alexanderplatz és környéke, ahol „felszakítják az úttestet, földalatti vasút épül. Az emberek deszkákon járnak…..az üzletek mellett és az üzletek mögött lakások vannak, hátul meg udvarok következnek, melléképületek, oldalszárnyak, udvari épületek, kerti házak…” Nincs is díszlettervezés csak „vizuál”, Bartha Márk és mozgástervező, Harkay Barnabás. Na meg (félig) élőzene: Freakin’ Disco. Filmbejátszások, nyakatekert, emelt színpadképek, és mintha, a nézőtérrel párhuzamos színpadi futószalag effektussal operált az alkotó-team. Eredmény: néha korlátozott láthatóság. Nagy Fruzsina jelmezei visszaadták a kort és a proli létet, meg a felkapaszkodott gengszter világot is.
Éva: Nagyvárosi egyruhás szegénység, itt egy pár cipőért születik az üzlet: a megunt szerető kipaterolása, természetes a kitartottság, a nyomorúság. A lumpenproli-gengszter világ etikája a lehetőségek hiányából ered, nincs szerepe már a belsőleg lehetségesnek, csak a külsőleg megvalósíthatónak. Jönnek-mennek az indulatok (érzelmek helyett) és elnyeli a jóra törekvést a földi nyüzsgés. A látvány torz eposzi seregszemlére emlékeztet, a jelenetezésben vissza-visszatér a tömeg megidézése, kivillan az ortodox zsidó, a náci, a proli, a szállásadónő, a lengyel dizőz, a karrierista lány, akinek már télikabátja is van, a kocsmáros, a kábítószeres….

Iza: Az előadás – hatása - a Franzot alakító Mészáros Béla vállain nyugszik. Lehet én emlékszem rosszul, de mintha ez lenne az első jelentős főszerepe. Megbirkózott a feladattal. Naturalista színjátszás, a férfi igazi drámája, az intellektuális átalakulása nem szavakban, hanem gesztusaiban, tétova, darabos mozgásában mutatkozott meg. Láttatta, ahogy Franz a „Kicsi Ember” fejében kigyúlt a lámpa, rádöbbent bűnösségére, majd elhibázott életére, hogy „élni fog majd élet nélkül”. Franznak már érdektelen, hogy a világban majd történik valami, „…kis munkásember lett. ….. drágán kellett megfizetnünk érte.”
Éva: Mészáros Béla beleáll a szinte lehetetlenbe: csetlő-botló, kereső figura, furcsa gőgjétől a környezetéből kilógó alak. Szenvedélyek foglya a férfi, emlékezet-gyötörte ember. Jó erőbeosztással, energikusan viszi végig a fizikai megpróbáltatást is jelentő szerepet.

Iza: Mészáros Béla mellett 18 katonás színész vonult fel a darabban. De csak páran „kaptak el”. Először is Mészáros Blanka. Ő „nagy szerepekkel” indult a teátrumban, de a kis szerepeiben győz meg tehetségéről, elhivatottságáról. Kicsit retardált, torz kocsmai kurva figurája, az est egyik telitalálata. Keresztes Tamás, megint egy furcsa, szinte ördögi figurát alakít, Reinholdot, aki durván bánik a nőkkel, hamar túlad rajtuk és csak kávét, limonádét iszik. Amikor aztán Franz rászoktatja a snapszra, szépen elveszejti őt hálából. Dér Zsolt fogott még meg, a fiatal berlini zsidó fiú szerepében. Három percében megmutatta - mint a fiatal Paul Michael Glaser A hegedűs a háztetőn-ből  -, minden pogrom csendes kezdetét és szörnyű végkifejletét. A fiatalság összes szépségét, amikor az ember még tele reménnyel, a jövőbe, az emberek jóságába vetett hittel.
Éva: Emlékezetes Mészáros Blanka lengyel énekesnője: egy ruhaváltás és annak konstatálása társadalmi helyzet-változtatást is jelent. Szirtes Ági szállásadónője, Pálmai Anna Évája az erősebben megformált alakítások közé tartoznak.  Pálos Hanna (Mici) és Pálmai Anna közös jelenetei érzékeltetik  a nők közötti furcsa, identifikálhatatlan barátságot és a szimultán  érzelmi rászorultságot is. Pálos Hanna alakítása még csak ígértet hordoz, a későbbi előadásokban nyilván végig látni-érezni lehet majd  azt a tétet, erőt,  amit most (az elő-bemutatón) még csak sejtet. 

Iza: A regényben, a történetben van katarzis. Most számomra elmaradt ez a hatás. A legtöbbet az adta, hogy Franz alakja megidézett bennem egy gyerekkori emléket, a Harmincéves vagyok című musicalt, Kútvölgyi Erzsébet hangját a sercegő bakelitről, „élni is fogsz élet nélkül”. Nagy alkotóstáb, hatalmas befektetett munka. Mégsem. Talán mert ennek a  regénynek a dramatizálása, kissé fapados körülmények közötti színrevitele, élből egy Phürrosz-i vállalkozás, lehet nem is lehet nyerni.
Éva:  A miértre nem kapok választ. Miért kellett a Katonának most ezt a darabot így színre vinni? A szándék és vállalkozás becsülendő, a befektetett munka láthatóan nagy, magyarázat is sok van: német nagyregény, az emlékezetes Fassbinder-film,  a romlás előtti Európa megidézése, nemkülönben a széles társadalmi paletta. Hajlok arra, hogy az epikus hömpölygést és a lineáris  történetvezetést fel fogja váltani lassan a színpadon a patchwork-jelenetek, a látvány uralma, a töredékes dramaturgia. Minden Egész eltörött ? Hacsak úgy nem.

 

Megjelent: 1253 alkalommal