Iza színházban járt - Nico Muhly - Nicholas Wright: Marnie (operaközvetítés a MET-ből)
hétfő, 12 november 2018 00:23

Nico Muhly - Nicholas Wright: Marnie (operaközvetítés a MET-ből)

Értékelés:
(31 szavazat)

Film az Operaházban    

(MÜPA/MET élő közvetítés - Nico Muhly/ Nicholas Wright: Marnie - 2018. november 10.-i előadás)

Ez még Alfred Hitchcocknak is tetszene. Végre, abszolút egyenértékű a színjátszás az énekesi teljesítménnyel. Jó, a zenei alapanyag nem Puccini, de a lenyűgöző látványvilág az előadás penge feszültsége ezt feledteti. Isabel Leonard az opera Tippi Hedrenje, hűvös, titokzatos, cool és bársonyosan gyönyörű mezzo hangja van. Ráadásul előadásmódja vetekszik Madonna fénykorának szexepiljével, egy igazi Material girl. Lehet nem is operát láttam? 

Nico Muhly - alig egy éve bemutatott - új operájának alaptörténete Alfred Hitchcock 1964-es filmjéből ismerős, annak alapja pedig egy Winston Graham regény. Marnie egyhén szociopata fiatal nő, aki meglopja munkaadóit, majd személyiséget vált, és új városban, új identitással mindent elölről kezd. Zavarodottságának oka, hogy gyilkosnak hiszi magát, anyja prostitúcióból élt, s amikor véletlenül teherbe esett, megszülte és megfojtotta csecsemőjét. Marnie-nak meg bebeszélte, hogy kislánykorában ő végzett újszülött öccsével. Fut a múltja elől, s kíváncsi tud-e még nagyobb bűnt elkövetni. Mark Rutland, egyik munkaadója annak ellenére is szerelmes lesz az asszonyba, hogy Marnie átveri őt. Feleségül veszi, egérutat adna neki, de kísért a múltja. Felbukkan egy hajdani kárvallott, ami kapóra jön a férj féltékeny testvérének, Terrynek, aki elpusztítaná Marnie-t, hisz bátyjával ellentétben visszautasította őt, ráadásul a családi vállalkozásra is fáj a foga. Marnie csuklóján kattan a bilincs,

Michael Mayer rendező alaposan meglovagolta a #metoo-jelenséget, előadásában Marnie majdnem erőszak áldozata a nyílt színen. A produkció legbrutálisabb pillanata, amikor Mark megpróbálja megerőszakolni a nőt, a színpadon test test elleni küzdelem folyik. "Tudja, hogy mit jelent, amikor azt mondom: Nem?" sikoltja Marnie, majd bemenekül a fürdőszobába és felvágja az ereit. Persze Marnie-nak komoly problémája van a szexualitással, mikor Mark megcsókolja, arról énekel, hogy "undorító nyelvét", "nyálkás ajkait" kell elviselnie. Amíg Mayer művészi módon mutatja meg a színpadi attakot és sokkot, addig az eredeti Marnie, Tippi Hedren színésznő - a 2016-ban megjelent emlékiratában - leírta, hogy Hitchcock bizony szexuálisan zaklatja őt a forgatás alatt.

A szerzők a hangsúlyt arra fektették, hogy bemutassák a főszereplő valós személyiségét. Marnie egy férfiak által uralt világban él, amelyben a nőket cserélhető tárgyaként kezelik. Persze Birminghamben és környékén járunk, 1958-ban. Marnie azért ügyesen manipulálja a hímeket, akik mindig, mindenhol nagyon is kiszámíthatóan viselkednek, így sikeres a vándor átverőshowja.

A színrevitelben a főhősnő négy „szőke nő árnyék”-al bír, a négy énekesnő (mintha Cukorka-kvartett), kék-zöld-piros-sárga pasztellszínű, nagyon nőies irodai ruhákat visel, szinte hátteret adva a főhősnőnek. Tökéletes outfitjükkel vonzerejét, néha belső zavarodottságát mutatják. Filmszerű a jelenet, amikor Marnie pszichiátriai kezelését játsszák. A rendelői kanapén az analízisek során egymás után többször jobbról balra átcsusszannak, így mutatva az idő múlását, Marnie változását.

A főhősnő szerepében Isabel Leonardnak igazán gazdag hangja van, meglepően kemény pillantása, nagyon kifejező arc-és testjátéka. Hihetetlen, de az énekesi produkció mellett majdnem filmszínészként képes működni a színpadon. Ráadásul elképesztően dekoratív volt Arianne Phillips jelmezeiben. A tervezőnő 15 kosztümcserét hozott össze neki a két rész alatt. Phillips vezérelve Lawrence Olivier tanítása, miszerint a karakter a cipőnél kezdődik, így aztán Marnie a színpadon Prada táskával közlekedik, ruhatára meg vetekszik a Balenciaga luxus divatház 50-es évekbeli kollekciójával. (Az utalás mintha el is hangzana a szövegben.) 

A Rutland-család: Terry (Iestyn Davies) Mark (Christopher Maltman) és anyjuk Mrs. Rutland (Janis Kelly) szerepében csak megbízható, kiváló énekesek, akik képesek voltak a színjátszásba is bekapcsolódni. Igazi színe azonban Marnein túl, leginkább csak az anyját játszó Denyce Graves-nek volt. Az énekesnő nagy szerepei: Carmen és Delila, hát ez látszott, nem volt gond a „gyilkos prosti”. 

Muhly zenéje végig nyers, képes volt kifejezni és fenntartani a feszültséget, megmutatni még a szexuális agressziót is. Az opera második része zeneileg mintha erősebb, ott volt néhány nagyon szép lírai szólam is.

A színpad tökéletes. A kevesebb több elvét vallva a csupasz díszletfalakra vetítéssel oldották meg a helyszínváltozásokat. Ezzel képesek voltak az alkotók még egy angol vidéki rókavadászatot is visszaadni. Alig díszlettárgyak a színpadon, csak éppen jelzésértékkel.

Az angol nyelvű előadás – nekem – abban is kuriózum volt, hogy végre végig értettem mit énekelnek, nemcsak a főbb szavakat kaptam el, mit az olasz és francia nyelvű operákban. Üdítőn újszerű és káprázatos kiállítású a MET bemutatója, még akkor is, ha néha úgy éreztem egy igényes musicalt nézek, filmen.

Megjelent: 379 alkalommal