Branden Jacobs-Jenkins: Glória (Radnóti Színház)
Tao helyett Starbucks
Radnóti Színház - Branden Jakobs-Jenkins: Glória – 2019. április 2.-i előadás
Sok volt a jóból egy estére. A Tesla Színház, mint játszóhely és Jakobs-Jenkins darabjának megismerése, együtt. Már-már azt hittem, egy Orlai-produkciót látok éppen. (Bár a Vénusz után erre nem sok sansz van.) Rendezőként Hajdu Szabolcs jegyzi az előadást, de a darab kamutéma/ kamuérzések/ kamu megoldások tipikus tengerentúli katyvasza. Éppen csak pár vonással a Szex és New York felett. Korrekt rendezés, színjátszás, de 10 halott és 18 sérült ellenére a legnagyobb feszültséget mégis az okozza, hogy Starbucksból egy macchiato jön extra habbal, vagy egy hosszúkávé zsírszegény tejjel.
Vinnai András: Vojáger – FÜGE/DEKK Színház/Kőszegi Várszínház
Babi Cool
(FÜGE/DEKK Színház/Kőszegi Várszínház – Vinnai András: Vojáger – 2019. március 27.-i előadás)
Vinnai darabja nagyjából a vegetatív lét és a minőségi lét különbségével foglalkozik, de nem vádolható azzal, hogy shakespeari dramaturgiával. Olyan pintésbélásan kortárs színház, azt hiszed valami, de aztán rájössz inkább csak ötletgyűjtemény, amibe néha becsúszik egy valóban jó poén. Nincs benne nagy sztori, fergeteges szópárbaj, nagy érzelem, nagy röhögés vagy nagy sírás. Ami miatt nem bánom az estét, Babi néni, alias Nádasy Erika, a Félelmek Kútjának Őrzője.
Schwajda György: A szent család (Pécsi Harmadik Színház)
Az a baj, hogy élek
(Pécsi Harmadik Színház - Schwajda György: A szent család)
Vincze János rendező szerint a darab egy „olyan komédia, melynek a mélyén egy ember tragédiája rejlik”. Most éppen egy sokgyerekes anyáé. Ez az előadás vezérgondolata. Hiába nevetnek a komikus jeleneteken a nézők, a reménytelenség érzése az, ami megmarad az előadásról távozóban. Nem monodrámát látunk, mégis majdnem one-woman showt egy kivételes művésztől, újra egy zsebkendőnyi színpadon, ahogy Dajka Margit mondta: „okmánybélyeg méretben is” a tőle telhető legjobb szinten. Vári Éva játékát.
Henrik Ibsen: John Gabriel Borkman (Pesti Színház)
Farkasfalka
(Pesti Színház – Ibsen: John Gabriel Borkman – 2019. március 11.-i előadás)
Mintha Bergman Jelenetek egy házasságból című filmjét néznénk. De mégsem, nem robbannak a konfliktusok, csak megtörténnek dolgok. Valló Péter régi színházi előadásokat idéző, klasszikusan szép előadást vitt színre. Teret engedve a színészi játéknak, kizárva a melodrámát. Megmutatta, hogy minden emberi lélekben eredendően megbúvik a kegyetlenségig fajuló önzés. Mintha tudná, semmi és senki nem tud egy emberrel szemben olyan kegyetlen lenni, mint egy másik ember önös döntése.
Molnár Ferenc: Liliom (Vígszínház)
Az Eszenyi!
(Vígszínház – Molnár Ferenc: Liliom - 2019. február 11.-i előadás)
Ifj Vidnyánszky Attila nem úgy olvassa, érti Molnár Ferencet, ahogy én. Nem állítanám, hogy teljességében megértettem vízióját a műről. De egy dolgot nagyon elkapott, azt az érzést, hogy az élet kegyetlen, s a földi átutazók többségének alapból semmi remény. Erősen kívántam azt is már, hogy Eszenyi Enikőről újra higgyem, nagyszerű, nemcsak ügyes. Emlékezzek milyen volt Claire (Fekete Péter), Nóra és Blanche szerepében, és milyen is volt Kleist: Heilbronni Katica rendezése.
Márai Sándor: Hallgatni akartam / Vígszínház, Házi Színpad
És megtudtam, hogy nem lehet hallgatni….
(Vígszínház – Márai Sándor: Hallgatni akartam – 2019. január 23.-i előadás)
Azt hiszem, mindenkinek írnia kéne a saját „Korom Naplójá”-t. Sajna Márai, Ady vagy Heltai szintjén keveseknek megy majd, de mégis jó lenne, ha a jövő emberei minél több szemszögből megismernék azokat a kis mindennapi történéseket, amelyek az ő életüket is befolyásolják, akár 100 év múlva. Azokat a vezetőket, akik ma a magyar nemzet sorsáért felelnek. Meg azt is, hogyan lehet igazi (gonosz) rossz vagy ártatlannak látszó, de mégis (gonosz) rossz döntésekkel emberi, nemzeti tragédiákat előidézni. Valahogy így lehetett ez 1938-ban és 1941-ben is. „Megszólított az idő”, mert Hegedűs D. Géza azt akarta, hogy megszólítson.
Székely János: Caligula helytartója (Nemzeti Színház)
Petronius és Lucius
(Nemzeti Színház – Székely János: Caligula helytartója - 2019. február 1.-i előadás)
Van abban valami báj, hogy egy, a Ceaușescu-éra alatt, a hatalom természetéről íródott drámát – a 2018-as magyarországi társadalmi és politikai közegben – éppen a Nemzeti Színházban visznek színre. Persze érthető, van hozzá egy Trill Zsoltjuk, akinek izzása, színpadi perpetuum mobile léte kiállt a hősszerepekért. Nem okozott csalódást, de egy fecske nem csinált nyarat.
Dodo Gombár: Ég és nő között (Mozsár Műhely - Manna Produkció)
Pereg az almafilm
(Mozsár Műhely – Dodo Gombár: Ég és nő között - 2019. január 10.-i előadás)
Ádám és Éva történetének feldolgozása Dodo Gombár tollából korántsem madáchi mértékű, s a benne lévő humor sem éri el Mark Twain sorait, az első emberpár Naplójából. A szlovák író darabjának sikere attól függ, az előadók tudnak-e magukból annyit hozzátenni, hogy az éppen csak ötletszintű textus megelevenedjen. Biztató jel volt, hogy Ádám=Bercsényi Péter. Egy olyan színész, aki a színpadon mindig, minden körülmények között vibráló. Bercsényi fanoknak az előadás kötelező. Nadrágszerep!
Shakespeare: Macbeth (Szkéné)
Király és Nagypál, a bátrak
(Szkéné: Shakespeare: Macbeth – 2019. január 16.-i előadás)
Shakespeare Macbethje nagy kedvencem, amióta láttam Colleen Dewhurst-öt – Marilla a Váratlan utazásból - egy 1960-as, fekete-fehér felvételen, amint Lady Macbethként kezeit sikálta, úgy nyolc percben. Nagypál Gábor önmagában hívónév számomra, mert kisszobától-barlangig mindent bejátszik. Bevallom, mégis szkeptikus voltam, mit is kezd ő majd a marcona skóttal, hogy fogja az én empátiám megmozgatni. Simán abszolválta a feladatot, látható erőlködés nélkül.
Ödön von Horvath : Kasimir és Karoline (Centrál Színház)
Röhög a színház
(Centrál Színház – Ödön von Horvath: Kasimir és Karoline - 2019. január 5.-i előadás)
Ha ezt az előadást Alföldi Róbert az általa dirigált Nemzeti Színházban viszi színre, a balta megáll a nézőtéri levegő csendjében. Ezzel szemben a Centrál Színház közönsége derekasan szétröhögte. A nézők zöme puszta vurstlit látott, hallotta 3+2 Csipkés kombinéját, meg a Neotontól a 220 felett-et. A színpadon valami szerelmi dráma folyt, amiben a pasi és a nő egyformán rászeretkezett. De közben kolbászt zabáltak, sört vedeltek, böfögtek, köpködtek, csak nem lehet komoly ez az egész.