A Mozsárban most eltér az ivararány a színházi átlagtól, dobjuk a 75%-os női kvótát, majdnem 90-nél járunk, inkluzíve juniorok, szeniorok. Négy nő, laza monológokban kis játékok közepette, sok egymásra figyeléssel, sminkelés, tevés-vevés közepette megidézi az egyéjszakást, a vágyakozást az egyéjszakásra, az állandót, az állandónak véltet, a kombinációkat és az ezekkel kapcsolatos összes nyűgöt-örömöt.

Nagyon jók a női lét biológiai aspektusait megmutató ironikus jelenetek, patchworkszerűen jutunk el a premenstruációs szindrómát kísérő emberiség-veszejtő hangulattól a pici babák macis papucsáig, aztán hirtelen váltással a szex előtt sajnos megszólaló one-night férfiegyed siralmas freskója következik.

Szirmai Melinda hol fád, hol éles kimondó ember, Dobra Mária a legtöbb drámát rejtő szőke, Sárközi-Nagy Ilona a szelídnek látszó kicsi, Tarr Judit a Léda-féle leveszlek-megeszlek típus. Aztán csinálják az ellenkezőjét jó ritmusban, szép váltásokkal, gondolkodásra is időt hagyva.

Máthé Zsolt dalszövegei fonákok, csípősek, életükben eltévedő, aztán magukat mégis összekapó nőket mutatnak meg expresszíven. Jó kis este.  Azért a belegondolás némi sajgással jár.

[Írták: Szirmai Melinda és az E-Mancik Színházi Manufaktúra, dalszövegek: Máthé Zsolt és az E-Mancik Színházi Manufaktúra, zene és zongorakíséret: Nyitrai László,
Előadják: Dobra Mária, Sárközi-Nagy Ilona, Szirmai Melinda, Tarr Judit, Rendezte: Máthé Zsolt]