Iza színházban járt - Berstein: Candide (MŰPA/CAFe Budapest)
csütörtök, 18 október 2018 16:14

Berstein: Candide (MŰPA/CAFe Budapest)

Értékelés:
(27 szavazat)

Glitter and Be Gay

(MŰPA/CAFe Budapest – Berstein: Candide - 2018. október 13.-i előadás)

Mi ez? Opera, operett és/vagy zenés színház? Mindegyik és egyik sem. A West Side Story sikere előtt, 1956-ban a Candide nyitotta a Broadway évadát és azonnal megbukott. Ma viszont reneszánszát éli a mű, L.A.-ban Kelsey Grammer játssza Voltaire-t, és Patti LuPone-nak sem derogál fellépni a produkcióban, Öreg hölgyként. Böhm György rendező határozott vízióval bírt a darabról, produkciója egyszerre volt eklektikus és innovatív. Kedvemre való.  


Voltaire Candide-ja egy hihetetlen, még mesének is túlzó kaland, némi filozófiai tanítással. Mégsem hisszük, hogy bölcsességeket olvasnánk: „a világban teljes harmónia uralkodik, melyben semmi sem történhet másképpen, mint ahogy tényleg történik”. A férfi karakterek: Candide, a jámbor, Pangloss egy nagyképű tudós, Maximillien a született szép és pesszimista. A női szakasz: Kunigunda, Candide szerelmese, a Félfenekű hölgy (Öreg hölgy) és Paquette. A társaság olyan megpróbáltatásokon vergődik keresztül - Westphaliától Lisszabonon át Párizsig, onnan Dél-Amerikába, majd vissza Európába -, amelyeken tán még Odüsszeusz sem.

A rendező utat engedett az amúgy szárnyaló zenének, a főbb karakterekre pedig olyan színes, énekes és/vagy színész egyéniségeket keresett, akik képesek voltak vele menni. Nem kellett halálosan komolyan venni a játékot, de professzionálisan teljesíteni a színpadon, azt igen. Túri Erzsébet díszlettervező egy kétárbocos vitorlásba képzelte a történetet, legénységi szálláson, kapitányi kabinban, fedélzeten vagy éppen a hajófenékben játszódtak a jelenetek. Kemenesi Tünde jelmezei anyagukban, formájukban már-már luxusmód gazdagok voltak, a hagyományos 18. századi ruhákat idézték meg.  

A Bersntein-dalokat magam nem ismertem, mégis úgy tűnt a "The Best of All Possible Worlds"-ot, az "Oh, Happy We"-t, mintha már hallottam volna. A "Glitter and Be Gay" című dal egyenesen lenyűgözött, ahogy kedvemre való volt a „Make Our Garden Grow” is.  

Candide-ot megformáló Szemenyei János nekem eddig Schubert-dalokat jelentett, meg Bónit és Miskát. Most is helyén volt a színész. Megmutatta Candide álmait, szerelmét, a fiú egyszerűségét. Ehhez megvan a tökéletes hangja és játékképessége, együtt. Felvillantotta a karakterben lévő ellentmondásokat, még akkor is, ha ez a fiú csak egy kis fattyú kópé. 

Kunigunda szerepe kihívást jelenthet minden szopránénekesnő számára, igazi hullámvasút a fő énekszáma, olyan Éj Királynője-ária féle. Antonia Dunjko megbirkózott vele. Jelmeze egy buta „énekesmadarat” formázott, de alakítása, a mókás fintorai, csupa mosoly lénye ellenére mélységeket is mutatott. Csúcspillanat volt, ahogy eljátszadozott kis tiarájával, majd egy elegáns spárgában fejezte be a "Glitter and Be Gay" című számát.

Az operakedvelőknek Wiedemann Bernadett nem ismeretlen, ezen az estén a Félfenekű hölgyet (Öreg hölgyet) formázta. Meglepetés, hogy komikus színészként állta a sarat, amint büszkén járt egyetlen farpofájával (a másik a kannibáloké lett) vagy, ahogy felmutatta a hervadó asszonyiságot. Kiválóan illeszkedett az együttesbe, kifejezettem megemelte teljesítménye az első felvonás bonyolult, záró kvartettjét. 

Kálnay Zsófia (Paquette), Kálmán Péter (Pangloss), a további szerepeket éneklő Geiger Lajos, Tarjányi Tamás mókázva, az előadást építő módon vettek részt a játékban. Külön kis színfolt volt Polgár Etelka 1.bárány és Kálmán Péter 2.bárány „alakítása”, rózsaszín fülecskékkel, csengővel. (Ezt a betétszámot, utólag, már az 1970-es években Stephen Sondheim írta a darabhoz, akinek a szövegkönyvét most az alkotók használták.) Már csak ezért a dalért sem lehetett ezt a produkciót olyan halálosan komolyan venni.

Két és fél óra zenés színház, Bernstein amerikai optimizmusa és Böhm György vágya egy jobb világra. Körülbelül ennyi volt az este. Döbbenetes munkabefektetés egy előadás létrehozásáért. Nem is lehetett ezt másképp, csak úgy, ahogyan azt Böhm megjelenése sugallta. A tapshoz talpig feketében, „fridakahlos színvilágban” pompázó patchwork-szerű rövid kaftánban érkezett, a kabáthoz illő, foltokból összevarrt színes cipőben. Amilyen a rendező outfitje volt, olyan a színpadi teljesítmény is: fecsegő felszín, de alatta határozottan éreződött azért valami művészi hitvallás a műről.

A fináléban Pangloss mester szájából elhangzó szavakkal zárhattunk: Van kérdés? De már hogy lett volna, amikor a színpadon éppen feldőlt egy pestisben kimúlt tehén, miközben Candide házát és kertjét építgette. 

[Szereplők: Dr. Voltaire / Dr. Pangloss / Házigazda / Bölcs / 2. bárány: Kálmán Péter, Candide: Szemenyei János, Kunigunda: Antonia Dunjko, Maximillian: Geiger Lajos, Félfenekű hölgy: Wiedemann Bernadett, Paquette: Kálnay Zsófia, Kormányzó / Főinkvizítor / 1.bolgár sorozótiszt: Tarjányi Tamás, Vadászmester / Bolgár őrmester / 1. ügynök sintérhurokkal / Rabszolgahajcsár / 1. matróz: Hajnal János, Bárónő / 1. bárány: Polgár Etelka, Egy vesztfáliai katona / 2. ügynök sintérhurokkal / A kormányzó szárnysegédje / 2. matróz: Vincze Márton, Lakáj / 2. bolgár sorozótiszt / Titkos ügynök / 3. matróz: Sütő András Báró / Don Issachar / Hajós / 4. matróz: Magócs Ottó Oroszlán: Hámori Máté, Három vezeklő / Három spanyol don: az énekkar tagjai. Közreműködött: MZE Kamaraegyüttes, Pécsi Balett, Magyar Állami Operaház Énekkara (karigazgató: Csiki Gábor)]

Megjelent: 1972 alkalommal