Iza színházban járt - Farkas Éva

A bátorság titkos helye

(Budapest Bábszínház, Ország Lili terme - Háy János: Apa lánya - 2019. április 30.-i előadás)


Az akarat sem ér semmit, ha nincs benne alázat,
Melynek a működésbe vegyülve az a hatása,
Hogy a lélekben a cselekedetnek csömör nem lép a nyomába.
Aki tudja, miről van szó, annak ezt nem kell magyarázni.
És aki nem tudja, annak én bizony nem fogom elmagyarázni.
(Vas István: Avilai Teréz intelmeiből)

Vannak a gyenge nők, akik félnek. Aztán már nem. Gondolkodnak magukon. Aztán már nem. Ilyen volt Irena Sendler ápolónő, aki 2500 gyereket mentett ki a varsói  gettóból. A Bábszínházban Pallai Mara Háy János szövegével az ő képzelt történetét játssza el szuggesztív-szépen. Mikor a színészi jelenlét már mindent odaadott, akkor jönnek a bábok és váratlan helyekről előbújva emelik a tétet: szívbeli előadás ez.

A gyereknek kél káromkodni kedve - szubjektív anyázás

(Pécsi Harmadik Színház – Schwajda György: A szent család – 2019. április 13.-i vendégjátéka a Játékszínben)
   
A világ már csak egy földszinti egyszobás, ahová nem süt be a nap. Négy gyereket nevelt fel, nincs ami már ne fájna, gyengeségükben az összes halálos és piti bűnt elkövették már egymás ellen. A maradék erejét felzabálja a magány, a szeretetéhség és a tudás, hogy ez visszafordíthatatlan.

Házaspárbaj

(Pinceszínház - Balázs Ágnes: Meghallgatás - 2019. március 8.-i előadás)

Szerelmi pszichokrimi alkotói duplacsavarral: házaspár a színpadon, házaspár az író és a rendező is. Nem bejósolható fordulatokkal tempósan bontakozik ki a történet, árnyalatnyi transzcendenciával, meghökkentő véggel. Murányi Tünde sehová be nem sorolható játékától emlékezetes az este: mindent el tud játszani.  Praktikus-technikás színészt, dívát, komikát, megcsalt feleséget, epilepsziás sokkal feltörő őrületet átvészelő embert, bosszúálló szörnyet, megváltó társat. Ez így kibírhatatlanul sűrűnek tűnik, az Izaura tévé sorozatai bírnak ennyi fordulattal, de a Pinceszínházban kamarazenélős, egymásra figyelős, érzékeny előadást láttunk. Kálid Artúr eljátszhatja a szakmai-érzelmi nullpontot megélő középkorú színész összes küzdelmét és … de nem spoilerezek.

szombat, 09 február 2019 00:02

Georg Büchner: Woyzeck (Szkéné)

Bardo

Az egyik legszebb színpadi piéta evör: a Bolond tartja vállán keresztfaként a vonallá feszült testű halott Woyzecket, Marie távolabb, Andrés közelebb térdel és a háttérben gúnyos kíváncsisággal bámulva áll a Kapitány, a Doktor és a Tamburmajor. Miért megy egyszerre három-négy Woyzeck? Hajlok rá, hogy a töredékesség miatt. Mintha ez a darab alkalmas lenne, hogy a jelenetek szabad rendezésével szabadon engedjék a látomásaikat a rendezők.  Hegymegié: időn és ismert világi helyen kívüli, pokol tornáca-szerű katonai tábor, ahonnan elmenni nem lehet, mert az „el” nem értelmezhető. Itt vár Woyzeck arra, hogy megölhesse Marie-t és végre ő se éljen már. Sok reminiszcencia jut az első pillanattól:  Godot, bolond narrálta furcsa vásári szomorújáték, az imitált forgó miatt haláltánc-fíling. Vigasztalan hely, könyörület, emberi szívmeleg nélküli világ.

vasárnap, 06 január 2019 18:01

Szép Ernő: Patika (Örkény Színház)

Ladányi metoo

(Örkény Színház - Szép Ernő: Patika - 2018. december 21.-i előadás) 

Nemsokára Magdi mamaként és Miklós papaként emlegetjük a kormányzóékat, terül már a bársony a várbeli erkélyre, úgyhogy nézzük csak meg, milyen volt a vidék, mikor az asszonyt szájon törölték a nappaliban, úgy ment felszolgálni a kávét szattyánbűr papucsban az uraknak. Szép Ernő? Igen. Mohácsi? Inkább. És milyen jó. És hosszú. De ez erény. Egy órás kocsmajelenet rulez. Tenki-Znamenák-Novkov.

A Török Pál utca titkos kincse: Buflakár Béla

(Pinceszínház - Tasnádi István: Paravarieté - 2018. december 1.-i előadás)

Kicsit tétovázott a közönség, hogy röhögjön-e, de aztán úgy döntött, hogy igen.  Tasnádi István Paravarietéje az, aminek látszik, csoda kegyetlen mischung, ami utólag fáj, közben meg szórakozat a „magatokon röhögtök”-jegyében. Kaszás Gergő a középszerűség virtuózaként a XXI. századi magyarok Oblomovja. Buflakár Béla képét ki kellene tenni a középiskolákban. Már ha még lesznek.

Tét, nő, karc

(Mozsár Műhely/ E-Mancik Színházi Manufaktúra - Szomjas férfiak sört isznak helyettem - 2018. október 14.-i előadás)

Harmincpluszos nőknek fáj a szépen definiált élet, ezt ki is mondják ahelyett, hogy szülnének rendesen. A „női princípium” szöveg meg mehet a debil propagandatermékek közé, mert a valóság a folyamatos keresés-találás, bánat, szerelem, és temperált – néha csak ideiglenes - magány. Ami persze alkalmas az önmeghatározásra. De semmi ordenáré kékharisnyaság, minden karcos, fáj és igazi.

Amikor a zenit a semmivel egybeesik

„sokkal több vagyok,
mint Prospero, e kis kunyhó  lakója,
a te szegény apád.”

Nem a varázsló töri el pálcáját, hanem Prospero dobja könyvét - hatalmát a földi dolgok kupacára. Aztán szembenéz a közös emberi sorssal, a halállal. Szikszai Rémusz méltán korhatáros Vihart rendezett a Bábszínházban. Megtudjuk, hogy létezik olyan, hogy tudás és erkölcs párban jár, a megbocsátás értelmi-morális aktus, és a legbátrabb a halál szemébe néző ember. Ahogy Fodor Tamás mondja, hogy olyan anyagból vagyunk, mint álmaink, az fáj rendesen.

Nyilván neki is nehéz saját magával

(Alkalmáté Trupp – Fenyő Iván - 2018. július 29.-i előadás)

Alkalmáté újra, ezúttal a jócsávó, „nehéz ember”, celeb, majd megvilágosodott Fenyő Ivánról. Ami a színpadon kiderül róla: érzékeny, erős akaratú, jó színész és tud szeretni. És egy irritáló, hisztériás, nagyképű, zűrzavaros szemétláda. Akkor most mi van? Egy kegyetlen előadás, az van.

Tűsarkú cipőben, hátrafelé, magyarként

Szerencse, hogy hisznek magukban: Bulyovszky, Fedák, Karády; Bíró, Dobra, Kerekes. A színésznéket Pannóniában alig száz éve is még a prostituáltakkal vette egy kalap alá a közönség, nem védte őket a házasság intézménye sem. Fordíthattak, írhattak, játszhattak akár idegen nyelven, teljesíthettek kül-és belföldön, megadva annak magánéleti árát: az önelégült magyar középszer mindig a lábát törölte abba, aki nála különb. Bíró Kriszta hál’istennek megint nem fér bőrébe, megírta-szerkesztette a három színésznő életét úgy, hogy csak úgy sistereg a színpad. Női sorsok, kíméletlenül a Magvető Caféban.

1. oldal / 4