Iza színházban járt - Katona József Színház

Elemek megjelenítése címkék szerint: Katona József Színház

Kár, hogy vége…..  

(Katona József Színház – Háy János: Szavalóverseny III. – 2021. március 26-i online K:ortárs sorozat)

A lírai „én”-el búcsúzott Háy János verstani beavató trilógiája. Egyrészt jó, mert Kocsis Gergely előadásában a lázban alkotó költő figurája kissé elfáradt, gesztusaival, indulataival jószerével már önmagát ismételte, ez nem feltétlen a színészi játék rovására írandó. Másrészt nagy kár, mert egyre jobbak a „versbetétek”. Ebben a részben Takátsy-Fekete-Újlaki interpretálásában a Petőfi-Csokonai-Arany trió. Kellene ez a katonás „Vers mindenkinek” legalább havi rendszerességgel.   

Kategória: 2021 március

A csavartól a Hazáig  

(Katona József Színház – Háy János: Szavalóverseny I. – 2021. március 15-i K:ortárs online sorozat)

Amikor már megengedték – néha-néha - a hétvégi nagyfilmek nézését szombat este, előtte pergett a „Vers mindenkinek”. Akkor úgy tűnt, öt perc arra, hogy ki lehessen még szaladni popcornért, ropiért, szódáért. Percek, amikor Ruttkai Kosztolányit, Kállai Adyt, Székhelyi Villont, Bessenyei Vörösmartyt szavalt, az MTV1-en hétvégén főműsor időben, a ’80-as években úgymond még tálcán jöttek a versek. Akkor ez volt a „Való Világ.” A Szavalóverseny most játékot kínál a költészetről, annak műnemei, műfajai, metaforái sokaságával. Felélesztve kicsit a Vers mindenkinek érzést, hisz elhangzik néhány költemény is, megidézve két kort, három poétát. A versek szomorú sommázata: ötszáz éve rajtunk a kín.  

Kategória: 2021 március

Női vonalak – műhelymunka  

(Katona József Színház – Szécsi Noémi: Egyformák vagyunk – 2021. február 27-i e-színházi előadás)

Élni az életet, az végeláthatatlan döntés-sorozat nőnek, férfinak egyaránt. Jane Austintól – most éppen – Szécsi Noémiig ugyanaz az alapvetés a női sorsokat bemutató regényekben: a merni kérdése. Merni gyereket szülni vagy éppen ezt elutasítani, merni egy szexuális vagy házassági ajánlatra nemet mondani, felvállalni méltósággal, hogy nem vagyok már hamvas barack. Na meg ezeknek a quasi okoknak a helyrehozhatatlan okozatai. Egy erős női hármas: Jordán Adél, Pálos Hanna és Székely Kriszta a regény nyersen ütős kivonatát teszi elénk.  

Kategória: 2021 február

Egyre mélyülő seb

(Katona József Színház – Garaczi László: Végre egy kis csönd – 2021. február 12-i e-színházi előadás)

A csúf igazság: nehezen néztem végig. Elvégre is itt ülök félig bezárva, hogy lehetek annyira lüke, hogy a többi bezártat nézem. A premier plánban mutatott színészarcok, a videotechnika, a zene egyszer csak beszippantott. Hiába mozgott a kép, úgy éreztem rádiójátékot hallgatok. Kicsit ingerültté váltam, amire 75 perc múlva felállhattam. Valami mégsem nem engedett el, nem tudtam elűzni az arcomba tolult arcokat, a szikár, fásult mondatokat. Mindjárt Valentin-nap, Diana Krall és Tony Bennett duett-albumával próbáltam védekezni: Love is here to stay. Nem jött be.  

Kategória: 2021 február
csütörtök, 15 október 2020 01:29

Shakespeare: Othello (Katona József Színház)

Mondtam neked, halni kell

(Katona József Színház – Shakespeare: Ot-hel-lo – 2020. október 8-i előadás)

Éva: Egyenrangú triász: Jágó, Othello, Desdemona; Kovács Lehel, Bányai Kelemen Barna, Rujder Vivien. A szabad világ, aka legerősebb hadsereg katonái beengednek egy hasznos idegent maguk közé, egyikük zsigeri indulatból rászáll, kicsinálja, a többi kulturáltan sajnálkozik. Mindenki tönkre tehető megfelelő rádolgozással. Székely Kriszta végiggondolt, koncentrált rendezése világossá teszi: nőnek lenni a senkinek lenni minősített esete. A férfiak pedig? Jót ne várjunk. Irgalmatlan világ ez, szépen veszni se lehet.
Iza: Évek óta figyelve a National Theater Live Shakespeare-előadásait, talán már nem is bírom, ha „hagyományosan” játsszák Shakespeare darabjait. Nem újdonság, hogy Székely Kriszta munkái erősek, lendületesek, itt-ott durván nyersek. Az sem, ha szégyellem is, de Bányai Kelemen Barna könnyen kapható nézője vagyok. Az, hogy Jágó figurája egy felajzott hímcsimpánzra hajaz nem nyert meg, ellenben Kovács Lehel alakítása lenyűgözött. Borbély Alexandra végre kilépett a mísz plasztik-lány zónából, Vajdai Vilmos meg a Katona Glauziusz bácsijává vált: „Hány évtized múlt el mögöttem, …….én életemben dolgoztam sokat, és szolgáltam csak …….”

Kategória: 2020 október

"Ráadásul Pannóniába betörtek a szarmaták"

(Katona József Színház – Claudio Monteverdi – Dinyés Dániel – Závada Péter – Szabó-Székely Ármin: Poppea megkoronázása – 2020. augusztus 26-i előadás)

Éva: Pohár bor alkoholos zselés kézzel és ffp2 maszk, indul a Monteverdi gyilok-afterparty, az első nem szabadlevegős színház a Ragály 1.0 óta. Túl azon, hogy meg akarom ütni azt, aki vígan dumál maszkmentesen a hátam mögött, nem vagyok ideges. Rohadó Róma barokk operán és Petőfi Sándor utcán átszűrve, perfekten beleállva, de jó, hogy vagytok. Jordán Adél Octaviája és Bányai Kelemen Barna Othója elképesztően működik, a Csoma Judit-és Kiss Eszter-féle történeten átmászkáló mindentudó koboldokra, narrátori nagyszerűségre kéne egy szó, majd kitalálom.
Iza: Régen volt ilyen, hárman együtt színházban, hogy aztán ketten együtt írjunk róla.  Mégis nyűglődöm, nem értem, hogy barokk operát – hangszeresen és vokálisan ugyan eléggé „lebutítva” – miért kell az ilyesfajta produkcióhoz adottságaiban fapados prózai színházban bemutatni, még akkor is, ha a humán erőforrás, a színészek prózai kvalitása minden körülmények között rendben lévő.     

Kategória: 2020 szeptember
vasárnap, 12 január 2020 23:34

Molière: Tartuffe (Katona József Színház)

Borz a bádogon

(Katona József Színház – Molière: Tartuffe – 2019. december 29-i előadás)

Éva: Hülyeséggel vegyes hiúságunk miatt átvernek, így aztán térden állva köszönhetjük meg a saját vagyonunkat a királynak, aki régi ismije a mi házi bűnözőnk. Ráadásul életünk végéig bármit kérhet tőlünk hazánk feje. Bocsárdi László vidámságra okot nem adó rendezése a mindent hibátlanul eljátszó katonásokkal.
Iza: Virtuóz színészek, rendhagyó díszlet/jelmez, feszültség, és mégse. Olyan az előadás, akár egy high-tech laboratórium. Minden eszköz, alkotórész tökéletes, de steril. Jó nézni az olajozott gépezet működését, ahol minden fogaskerék milliméterre pontosan illeszkedik a másikhoz, a Bécsi Filharmonikusokként muzsikál a társulat. Persze, hogy leesett az állam Keresztes Tamás alakítása láttán, már-már nem is hiszem, hogy ez lehetséges. De egy valami hiányzott: abszolút nem érintett meg, mert nincs benne semmi, ami sután emberi.     

Kategória: 2020 január

Vadászidény

(Katona József Színház – Katona József: Bánk bán – 2019. december 22-i előadás)



 „Ők játszanak, zabálnak szűntelen,
        Úgy, mintha mindenik tagocska bennek
        Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
        Kéményeinkről elpusztulnak a
        Gólyák, mivel magunk emésztjük el
        A hulladékot is. Szép földeinkből
        Vadászni berkeket csinálnak,
Ahová nekünk belépni nem szabad.”
(Bánk bán)

 

Éva: A magyarság legjobb pillanataiban is egy macinacis, nem hülye, de tehetetlen II. Endre király, nem Bán bán rókamálban.  Ez van. Komolyan veszi névadóját a színház, zéró pátosz és naftalin, széttartó érdekek, egymáshoz tört hatalmi centrumok, a társadalmi rétegek beszédképtelensége, közösségteremtés az illúziótlanság és valós kicsinység megmutatása által.
Iza: Tarnóczy Jakabnak biztos nem Vrabély Armandné volt a középiskolai magyartanára mint nekem, mert akkor tuti nem látná a Bánk bánt black comedynek. Amúgy nem volt ez ellenemre, de Erkel zenéje és Simándy József hangja úgy belémplántálta: „Csak egy nagy érzés éltetett/Sok gond és gyász alatt”, hogy szégyelltem átröhögcsélni az estét. Pedig a színészek halál komolyan játszottak, nem volt ott paródia. Ugyan 200 éve íródtak a sorok, de minden gondolat (egyre inkább, újra) aktuális, különösen Tiborc panasza.  

Kategória: 2019 december

A kukorica gyermekei  

(Katona József Színház – Michael Haneke: A fehér szalag – 2019. november 6-i előadás)

Éva: A zárt és hierarchikus közösségben ölik, kínozzák a sérültet, a finomabbat, a védtelent. A gonosz grasszál egy rendes kis protestáns német faluban, 1913-ban?  Vagy  az elnyomás és elfojtott erőszak sokszorozza magát? Ascher, 2019.
Iza: Nem láttam Haneke filmjét, így megadóan süllyedtem Khell Zsolt sötét díszletei és Szakács Györgyi fekete és kopott-kék szövetei közé, hallgattam, néztem Enyedi Éva szikár, kopogós dialógusait, az egymásba fonódó,  kegyetlen jeleneteit. Hagytam, hogy átjárjon a borzongás. Ahogy felment a függöny tudtam, már most kéne futni, hogy megússzam. Szeretem, ahogy Ascher Tamás kiválaszt egy témát és szétszálazza. Fullajtár Andrea porig alázva, de kevélyen büszkén. Újra és újra elámulok, miért is nem ő korosztálya „sztárja”.         

Kategória: 2019 december
szerda, 10 július 2019 11:32

2018/2019 - Évadértékelő

A 2018/2019-as színházi évad

Idén nem vártuk be, hogy a Színházi Kritikusok Céhe nyilvánosságra hozza saját jelöltjei-listáját, szakképzett nézőként beelőztünk és akárcsak az elmúlt három évben, idén is összegezzük mit láttunk, miről miként vélekedünk.

Felelősségünk teljes tudatában nyilatkozunk, hogy nem mentünk vattának a Nemzetibe. Ezt már a szellemi mentálhigiéné miatt is fontosnak tartjuk megjegyezni. Lehet, hogy nem vagyunk sikeresek, de fizettünk a jegyért.

Az elmúlt években, évadokban folyamatosan figyeltük a jelöléseket, csodálkoztunk az eredményeken, sokszor nem értettük az „ítéletet”. Minél jobban beleástuk magunkat a múltba, annál jobban láttuk a „szétszavazást”, s már tudjuk, sokszor azért nem adtak ki egy-egy kategóriában díjat, mert nem volt egy-egy jelöltre elég jelölés. Talán 3 egyező voks kellett volna? (Nem, már tudjuk, 5.)

Ahogy azt is tudjuk, hogy „de gustibus non est disputandum”, meg azt is G. B. Shawtól, hogy az igazán szép és jelentős művészi produktumok, művészek esetében az ember hajlamos „.fittyet hányni az olyan szörnyű képtelenségeknek, mint igazság, pártatlanság és a többi eszmény.”

Látjuk a „hivatásosok” miként csináltak fellegvárat a kaposvári, a szolnoki színházi műhelyekből, majd a budapesti Katona József Színházból anno, (a soroksári úti - by Nádasdy Ádám) Nemzeti Színházból – persze 2013 előtt -, mostanság a szombathelyi, s éppen felfutóban lévő miskolci színházi műhelyből. Isten ments, hogy megint felhozzuk azt a híres (hírhedt?) mondásukat: „amiről mi nem írunk, az nincs”. Pedig ez így van, már és még, örökké. 

Kategória: 2019 július
1. oldal / 5