Iza színházban járt - 2019 január
Értékelés:
(50 szavazat)

Röhög a színház  

(Centrál Színház – Ödön von Horvath: Kasimir és Karoline - 2019. január 5.-i előadás)

Ha ezt az előadást Alföldi Róbert az általa dirigált Nemzeti Színházban viszi színre, a balta megáll a nézőtéri levegő csendjében. Ezzel szemben a Centrál Színház közönsége derekasan szétröhögte. A nézők zöme puszta vurstlit látott, hallotta 3+2 Csipkés kombinéját, meg a Neotontól a 220 felett-et. A színpadon valami szerelmi dráma folyt, amiben a pasi és a nő egyformán rászeretkezett. De közben kolbászt zabáltak, sört vedeltek, böfögtek, köpködtek, csak nem lehet komoly ez az egész.

Értékelés:
(35 szavazat)

Beállt rendszer

Katona József Színház - Alekszandr Vasziljevics Szuhovo-Kobilin: Az ügy  - avagy Nomrális Eljárás - 2019. január 3.-i előadás)

Éva: Előadás után volt némi rozés töprengés a Kantinban, hogy elég okos-e a Katona közönsége, - inkluzíve mi is -, hogy ne unja a legfrissebb Ascher-rendezést. Erre legalább két válasz van. Minek egy Gogolnál gyengébb orosz? Mert simán elhangzik naponta, hogy van egy kontaktom a helyettes államtitkár masszőrjéhez, próbáljuk meg a bíróság helyett. Ezért. Az előadás nem sistereg, de tele pazar színészi alakítással: Fekete-Mészáros-Bányai Kelemen.
Iza: Ha a Nemzeti Színház Dreamworks produkciója láttán az zakatolt az agyamban: De miért? Biza Ascher Tamás választására is hasonlóan reagáltam. Az előadást nézve nem változtatott ezen az sem, hogy óraműpontossággal működő társulat volt a színpadon, Mészáros Máté fenomenális, Fekete Ernő és Bányai Kelemen Barna duója mintha Elio Petri rendezte olasz politikai krimiből lépett volna ki. Sokan fanyalogtak a Sirály, Háztűznéző, A nők iskolája láttán, hogy uncsi, fád. Én nem, mind bejött valamiért. De most tényleg nem értettem - elsőre (!)-, hogy miért.   

hétfő, 14 január 2019 12:23

Joe Orton: Mr. Sloane szórakozik (OPI)

Értékelés:
(23 szavazat)

Hát nem? Hát de!

Jurányi Inkubátorház/OPI - Joe Orton: Mr. Sloane szórakozik - 2019. január 11.-i előadás)

Éva: Pszichopata-e a pasim? Női magazin már nincs enélkül. Az igazi pszichopatákat úgysem győzhetjük le, hacsak nem vagyunk magunk is haladó elmebetegek. Guelmino Sándor rendezett egy komédiának tűnő, jó fekete, de fergeteges abszurdot, ahol Bíró Kriszta all-round tehetsége mögött eddig türelmesen figyelő okos bohóc is megvillant. PNL meg a műfordítás Mohácsija. Pazar.
Iza: Amiért mentem, megkaptam. Egy újabb PNL-szlogent: „Ne legyél már mocsiszájú!”, a szórólapon ígért „gyilkos humort” kevésbé. De jól van ez így, sodró lendületű színházi este ez, képességes színészekkel. Király Attila, ’60-as évekbeli kocka angol Popeye-ként, mindent visz. És hol volt eddig Dékány Barnabás?
 

Értékelés:
(32 szavazat)

Pereg az almafilm   

(Mozsár Műhely – Dodo Gombár: Ég és nő között - 2019. január 10.-i előadás)

Ádám és Éva történetének feldolgozása Dodo Gombár tollából korántsem madáchi mértékű, s a benne lévő humor sem éri el Mark Twain sorait, az első emberpár Naplójából. A szlovák író darabjának sikere attól függ, az előadók tudnak-e magukból annyit hozzátenni, hogy az éppen csak ötletszintű textus megelevenedjen. Biztató jel volt, hogy Ádám=Bercsényi Péter. Egy olyan színész, aki a színpadon mindig, minden körülmények között vibráló. Bercsényi fanoknak az előadás kötelező. Nadrágszerep!  

Értékelés:
(67 szavazat)

Laci, a színész – avagy kinek talentumot egy isteni kegy osztott

(RS9 Színház - Raymond Fitzsimons: Kean – 2019. január 17.-i előadás)

Éva: Azért mentem, hogy megnézzem, mi van vele, Széles Lászlóval. Nem az egyébként elég pofáncsapósra húzott darabért, a töredékesen ismert magánélettel összecsengeni vélt színpadra tett színész sorsért. Aztán láttam egy ritka mélyre menő monodrámát, egy ép, végiggondolt és hibátlan alakítást. Megtudtam, hogy nagyobb tétje van annak, hogy mi lesz Othello, mint Harlekin után. Jó volt. Jó nehéz. Bravó.
Iza: Mit láttam? A darab a XIX. század eleji legendás angol színészről, Edmund Keanről szólt, első blikkre. Széles Lászlótól sokat megtudtam a néhai színészről, de még többet egy 2019-ben színpadon álló, magyar színész keserveiről. Hallgattam az angolszász előd – sokszor szörnyű – sorsát, veszélyes önsorsrontását, de jelenetről jelenetre erősebb lett a gyanúm, hogy egy másik színészsorsot követek. A színészpályája, a színészlét mintha kőbevésett, állandó törvényekkel bírna. 

Értékelés:
(34 szavazat)

És megtudtam, hogy nem lehet hallgatni….   

(Vígszínház – Márai Sándor: Hallgatni akartam – 2019. január 23.-i előadás)

Azt hiszem, mindenkinek írnia kéne a saját „Korom Naplójá”-t. Sajna Márai, Ady vagy Heltai szintjén keveseknek megy majd, de mégis jó lenne, ha a jövő emberei minél több szemszögből megismernék azokat a kis mindennapi történéseket, amelyek az ő életüket is befolyásolják, akár 100 év múlva. Azokat a vezetőket, akik ma a magyar nemzet sorsáért felelnek. Meg azt is, hogyan lehet igazi (gonosz) rossz vagy ártatlannak látszó, de mégis (gonosz) rossz döntésekkel emberi, nemzeti tragédiákat előidézni. Valahogy így lehetett ez 1938-ban és 1941-ben is. „Megszólított az idő”, mert Hegedűs D. Géza azt akarta, hogy megszólítson.