Tudjuk, hogy minden egy almával kezdődött. Éva megkívánta, ügyesen megkóstoltatta Ádámmal, aztán húzhattak is ki a Paradicsomból, egymásra maradtak, örökre. A „Férfi” és a „Nő”, azóta védheti és/vagy tépheti egymást, csak egyet nem tehet meg az ember és párja, az asszonyember, hogy örökre hátat fordítson a másiknak. Talán nem figyeltem eléggé, nem tudnám pontosan visszaadni hány férfi és női életkép villant fel az este során - állítólag tizenkettő -, de az biztos, hogy a teremtéssel kezdődött minden, s jelenetről jelenetre eljutottunk az emberpár majdnem elmúlásig.
Zöldy Z. Gergely impulzív látványvilágot teremtett mindehhez, lüktető vérvörös és fekete színben. A színpadot uraló kivetítő-falon – ha nincs egyéb funkciója - végig egy fekete-fehér python kígyómintázat tekereg, vérbő gránátalma szemeket körülölelve, körötte femme fatale női arcok villódznak: Dietrich, Bergman, Monroe. Egyetlen díszletelemet használnak a színészek, egy kerek dobogót, hasonló mintával, ez az ágy, szék, pad, napozóágy, kanapé, minden az este folyamán. Ezentúl, csak a színészek, némi jelmezváltással: a Nő –Kakasy Dóra és a Férfi - Bercsényi Péter.
Sokat ígér az indítás, egy revüszám, Rogers-Hart: Lady Is a Tramp. Ebből sokkal több kéne, az előadók kiváló énekesek. De sajna nincs több, zenei aláfestésre és prózára váltunk. Kár. A képek, történetek összekötését a mesélő, Blasek Gyöngyi bábszínész hangja biztosítja. Végig megnyugtató, jó keretet ad.
Egy nagy ötlet-kavalkád az előadás, a poénok, gegek nem rosszak, de mégsem azonos színvonalú az összes női és férfi kép. Szinte látom, ahogy a két színész Fodor Annamária rendezővel workshopot tartott próba gyanánt, ki tud vadabbat kitalálni. Összességében jó eredménnyel, a 90 perc során látunk megkapóan mély és lírai jelenteket, meg felejthető szkeccseket is.
Minden nézőnek lesz kedvence. Az enyém a bankrablás, elölről és hátulról. Előbb a bedrogozott rablópárt látjuk. Nem Bonnie és Clyde, inkább a Született Gyilkosok Mickey-je és Mallory-ja. Aztán a kirablottakat, a banki tisztviselőpárt, akik évek óta azt játsszák az ügyfélpult mögött, mint Tom Hanks és Meg Ryan A szerelem hálójában. Üdítően sok a filmes utalás, ami rengeteg asszociációra ad lehetőséget, a néző fejben hozzátehet valamit, amit a színpadon valójában nem is lát. Nekem: Casablanca, Mindent Éváról, Cherbourg-i esernyők, Csodálatos vagy, Júlia!, Jackie Brown, Cocktail, Hölgyválasz, Alkonyattól pirkadatig, Jelentek egy házasságból, sőt esküszöm még a Szomszédok teleregény is bevillant. Izgalmas, kinek mi jut eszébe.
Jól jött az előadáshoz, hogy Bercsényi bábszínész is. Bár Horváth Márk nevét olvasom a bábos jelenethez, és nem spoilerezek, de talán a legeredetibb ötlet a bábos-rész.
Kakasy Dóra és Bercsényi Péter abszolút egy hullámhosszom vannak, összeillő, a színpadon harmonikusan dolgozó pár. Bercsényi kicsit rutinosabb, erőteljesebb a színészi jelenléte. Ami a lényeg, határozottan van köztük szexus, ami nélkül ez az előadás behalna. Hitükkel abban, amit csinálnak, elviszik az estét, eladják Dodo Gombár elég egyszerű kis ötletét. Az este még véletlenül sem kommersz, mondhatni művészi az előadásmód miatt.
Egy pécsi színésznőtől a mondás: „Egy színháznak nem kell mindig tudományos akadémiának vagy TIT-előadásnak lennie. És igenis, egy bulvárdarab is lehet gondolatébresztő, ha azt jól játsszák el. Mert a minőség attól függ, hogy az alkotók hol kötnek kompromisszumokat.” A Fodor-Bercsényi-Kakasy trió jó kompromisszumot kötött.
(Fotó Sín Olivér)