Iza színházban járt - Cseh Andrea Izabella
vasárnap, 10 október 2021 05:48

Valahol Európában (Pécsi Nemzeti Színház)

Szolidaritás egymással, a világgal

(Pécsi Nemzeti Színház – Zeneszerző:  Dés László,  Dalszöveg:  Nemes István,  Szövegkönyv:  Böhm György,  Korcsmáros György,  Horváth Péter - Valahol Európában című musical - 2021. október 9.)

Van kies hazánkban ember, aki még sohasem látta Dés László – talán - első musicaljét, én. Az alap azért megvolt, Radványi Géza által rendezett, 1948-as mozifilm, így a „Könyörgöm, akasszuk fel!” is. Hiába ismertem két-három slágerdalát, hallgattam Kulka Jánostól minden jótékonysági esten vagy tíz éven át a Zene azt kell-t, nem éreztem késztetést a megzenésített változatra. Jól sejtettem, ez a darab nem egy Chicago, de még csak nem is a zeneszerző már érettebb műve, a Pál utcai fiuk szintű musical, akkor sem, ha a fáma szerint gyerek, kutya a színpadon már fél siker, és itt ifjú emberekből nincs hiány. Családi színházi előadás született Pécsett, több évadot jósolok neki, nyolcévestől a nyolcvannyolc évesig minden néző találhat benne valamit, amiről úgy érzi: pont őt szólítja meg.  

Pofonofon  

(Nemzeti Színház/MITEM 2021 – Szophoklész: Oidipusz- 2021. szeptember 17-i előadás)

„Egy jó ütés nagy csodákra képes,
Kitüntetés, csillagokkal ékes.…
Ha beindul a nagy pofonofon,
Ketten osztozunk meg a pofonokon:
Én adom, és te állod majd!..”
(Geszti Péter: Dzsungel könyve)

2019 késő őszén bekeveredtem a nápolyi Teatro di San Carlo teherliftjéhez. A falakat a színház dolgozóinak, művészeinek Robert Wilson rendezőhöz írt üzenetei borították, a 2018-ban a Pompei Teatro Grande-ban tartott közös produkciójuk, az Oedipus emlékére. Igazán kedves sorok voltak. Naná, hogy kapva kaptam az alkalmon, hogy - ha három év elteltével is -, de megnézhessem az előadást Budapesten. A maga nemében lenyűgözött a produkció, bár nem ezt várom a színháznak aposztrofált intézménytől. Amit láttam: fény-, hang- és táncjáték ötnyelvű narrációval, 80 percben. Patikamérlegen beállított arányok és hatások, iszonyatos munka, és tiszteletreméltó művészi fegyelem. Semmi spontaneitás vagy egy kis rés a „véletlenre”. Enyhén didaktikus a művészi üzenet, egy éppen a legnagyobbak közé sorolt rendezőtől.

Ahhoz, hogy egy önéletírás üssön, megfogjon, írójának egy feltétlen személyiségnek kell lennie stílussal, s egy olyan élettel, ami nem csak úgy eltelt. Kellenek a „sztoriba” szárnyalások, mélyrepülések, minimum egy „feltámadás”, így a halál kikacagása, végül a bölcs megbékélés. A sorok írójának megbékélése önmagával, a reá kirótt sorssal. Berek Katalin színésznő élete e kritériumoknak abszolút megfelel. Életrajza Prológusában írja: „Nem kellett volna dohányoznom, innom, nem kellett volna egy csomó dolgot csinálnom…..Talán jogos a büntetés, de nem tudtam másképpen élni. Az életem egyetlen lépését sem bántam meg!” Itt lehet, felszalad az olvasó szemöldöke, de a teljes életét megismerve mind életének, mind személyének mégis varázsa lesz, holott az összkép véletlenül sem patyolat tiszta. Mégis úgy érezzük - vele együtt -, hogy minden úgy történt, ahogy annak történnie kellett.

szombat, 14 augusztus 2021 13:56

Szergej Polunyin - Raszputyin táncdráma

Újkori karizma     

(Margitszigeti Szabadtéri Színház – Szergej Polunyin: Raszputyin - 2021. augusztus 13.)

Sokunk számára Nurejev (már csak) legenda, utódja, Barasnyikov Jessica Lange fiújaként és a Sex and the City sztárjaként van meg, nem balett-fenoménként, de Szergej Polunyin végre a klasszikus balett most „kézzel fogható” és látható képviselője, sőt, enfant terrible-je. Személye képes lehet arra, hogy a klasszikus balettet beintegrálja a tömegkultúrába. Személye körüli tények: viselkedése pimasz – lehet, inkább vállalhatatlan, mintsem polgárpukkasztó -, homofób, szexista, putyinista, teste teletetoválva, Twitter-király, akár Trump, majd hopp! a vallásban keres oltalmat és egy éve gondos családapa, gyermeke neve, Béke. Életpályája kiállt a hollywoodi forgatókönyvírók után. Szegénységbe született ukrán fiú, aki 13 évesen ösztöndíjat nyert a londoni Királyi Balettbe, 16 évesen a társulat tagja, 19 évesen a valaha volt legfiatalabb vezetőtáncosa, 22 évesen már el is hagyja őket. Mára – ha maga tagadja is – sokaknak ikonféle, mert karizmája alkalmas arra, hogy tömegeket érintsen meg. És még nincs a krisztusi korban. Ezzel együtt, Polunyin Raszputyin-estje közepes élményt nyújt, igaz, elképesztő zenével és egy majdnem félisten szólótáncossal.   

Bármit is jelentsen a szó, hogy szerelem


(Orlai Produkciós Iroda – Bess Wohl: Válaszfalak - 202l. június 17-i előadás)  

Are you in love?’
Yes, of course, we are…..
Whatever in love means.
(Prince Charles, 1981.02.03.)

Kíváncsi vagyok milyen szerzői jogdíjat fizet Bess Wohl írónő és/vagy az OPI Charles hercegnek, miután elég hatásvadász módon megjelenik a színpadi dialógusban elhíresült eljegyzési interjúja egy mondata. Közel fél év felkészülés után – lehet csak számomra, de – a jó ízlés határát erősen alulról súroló produkcióval rukkolt elő az OPI. Ám nem bánom a ráfordított két és fél órát, köszönhetően Hernádi Judit és Kern András színpadi játékának. Tértől és időtől, szövegtől, előadástól, erősen megalázó színpadi szituációtól függetlenítve magukat megmutatják: „Ha meg nem tesszük azt, Ami föladatunk: Akkor gyalázat ránk, Színészek nem vagyunk!”. Ők már örök komédiások.

Kiáltás egy lóért      

(Salzburgi Ünnepi Játékok 2021 – Shakespeare III. Richárdja után Tom Lanoye: III. Richárd - a gyerek és a király (2021. augusztus 5.)

Akit nem szeret az anyja, abból szörnyeteg lesz, s addig tarol kugligolyóként, amíg hagyják. Körülbelül ez Karin Henkel rendező és alkotó csapata rövid sommázata a York-ház utolsó uralkodójáról. Magam ilyen komplexitásban még nem tekintettem III. Richárd alakjára, kisgyerekkorától, vagyis az 1480-as évektől egészen 2012-ig, amikor Leicesteri Városi Tanács parkolója átépítése közben felfedezték a sírját. De 2021 nyarán jött egy hamburgi színésznő, bizonyos Lina Beckmann, és lehet, Európában először eljátszotta a történelem egyik legnagyobb gonoszát, egy rendezőnő irányítása mellett. Az eredmény nem egy jól sikerült kísérlet, mert Beckmann megcsinálta a lehetetlent. Elhiteti, hogy színésznő létére igenis joggal és hitelesen eljátszhatja III. Richárdot. Standing ovation a jutalma, a néző meg majdnem úgy érzi: „Jézusom, ez a csapat találta fel a színházat!”   

Iker-tusa    

Salzburgi Ünnepi Játékok 2021 - Mozart: Don Giovanni (2021. augusztus 4.)

Két baljós ikerpár: egyrészről Romeo Castellucci rendező és Teodor Currentzis karmester együttállása, másrészről Don Giovanni és Leporello, vagyis Davide Luciano és Vito Priante kettőse. Castellucci a látszatra bűnösen drága, de cserébe meghökkentő, már-már mágikus színpadi játékában Mozart zenéje majdnem aláfestő-zene. Ez egy olyan produkció, amiről nem is igen lehet írni, látni kell. A díszletek, a jelmezek, a jelzésértékű legkisebb színpadi gesztus is mind pontosak, okkal vannak, értelemmel bírnak. Mégis néző legyen a talpán, aki végig menni tud a rendező intellektusával és fantáziájával. Az énekhangok szépek és megbízhatóak, de nem lehetnek kivételesek, mert a fellépő művészek közkatonák egy erős alkotói vízióban. Az eredmény: a végén minden mindennel összeáll, Castellucci ujja meg valahogy úgy működik, ahogy Michelangelo ábrázolta a Sixtus-i Kápolnában a Teremtés pillanatát.    

vasárnap, 11 július 2021 15:42

Love letters (Orlai Produkciós Iroda)

Akik sose hagyják abba…..
 
(Orlai Produkciós Iroda – Albert Ramsdell Gurney: Love letters – Ócsa, 2021. július 10.)  

Furcsa kimondani ezt, de Hernádi Judit és Gálffi László személyében már két legendás színész áll a színpadon, egy sokadszorra felmelegített produkcióban, amit ugyan megszakításokkal, de 1991 óta játsszanak. Amikor elkezdték előttük volt az élet, most meg már mögöttük a pálya. Harminc éve még csak reményteli színészígéretek voltak, mára két „megtépázott oroszlán” még teljes pompában, nemes vadak. Színháztörténet, amiért 35 fokos júliusi melegben is érdemes Ócsáig autózni.

Soha nem ér véget  

(Pécsi Harmadik Színház – Jimmy Roberts és Joe DiPietro: Ájlávjú - 2021. június 10-i előadás)

A darab nagyon amerikai, akár az üdvözlőlapjaikkal már hozzánk is rég elért tömegcikk-humoruk: előregyártott jópofaságok, „vicces” feliratok zenélő képeslapokon. A történet lehetne Michael Legrand Szélmalom-dalának visszatérő mintázata: „…sosincs vége, sosincs kezdet, mint egy végtelen szalag….”. Vagyis a nő és a férfi bonyolult kapcsolatrendszere, az első (vak)randitól a sírpiknikig, meg ami közte van: kis boldogságok, remények, megbánások, újrakezdések. Mindez egy vállaltan intellektuális, kisköltségvetésű színházban, ahol a (kortárs) magyar drámák mellett eddig maximum az ír abszurd vagy Székely Csaba képviselte a rendhagyót. A pandémia ezt a premiert hozta a Pécsi Harmadik Színháznak, s ők jelezték, megértették: The Times They Are A Changing. Nyolc hónap streaming és on demand színház után, nem is lehetett volna jobb visszatérésem az élő színházhoz.     

Kató és Maca, avagy az ikonok ébresztése

(MÜPA/Bartók Tavasz - Pécsi Balett: Vasarely-etűdök – 2021. május 28. online előadás)

Victor Vasarely 115 éve született Pécsett. Uhrik Teodóra alapító tagja volt 60 éve az Eck Imre által létrehozott balett-társulatnak, amely mára Pécsi Balett néven intézmény. Vári Éva – kis túlzással - 60 éve lépett először a pécsi Nemzeti színpadára. És pont 45 éve nyitotta meg kapuit a városban a Vasarely Múzeum. E művészek - sok száz társuk mellett - ettől a várostól kaptak intellektuális, érzelmi, szakmai indíttatást, amely választott hivatásuk nagyjává emelte őket. Mind vissza is adták ezt Pécsnek a maguk módján, saját művészeti águk jelképeivé váltak.  

10. oldal / 40