Iza színházban járt - 2019 június
vasárnap, 09 június 2019 15:57

Federico García Lorca: Ha elmúlik öt év

Értékelés:
(18 szavazat)

Az idő elvesz mindent

(Katona József Színház – Frederico Garcia Lorca: Ha elmúlik öt év - 2019. június 5.-i előadás)

"Hiszek benne, hogy eljön az idő,
mikor az álom és a valóság, ez a két,
látszatra oly nagyon ellentétes állapot összeolvad
valamilyen tökéletes valóságfelettiségben..."
(André Breton)

Éva: Olyan az előadás, mintha festményeket néznénk, végtelen számú festményt, rajtunk múlik a sorrend. A történetecske töredék, a hangulata esős, délszaki moll, csak az a teremtő tehetség egész, amivel mindezt a színpadon megjelenítik.
Iza: Zsámbéki Gábor hiszi, amit Breton, ráadásul képes megmutatni ezt a nézőknek. Először nem értettem pontosan mit látok, hallok, de erősen és hosszan gondolkodtatott minden kép, hang, mondat, amit néztem, amit felfogtam. Aztán hopp, a sok impulzus a végére egésszé állt össze, egy nagyon is valóságos történet kerekedett ki a színpadi álomból. Az előadás, akár Salvador Dali képei, csak „hangosak” és mozognak a rajta lévők. 

hétfő, 10 június 2019 01:00

John Cassavetes: Premier (Vígszínház)

Értékelés:
(23 szavazat)

Filmszínházunk bemutatja

(Vígszínház – John Cassavetes. Premier (Opening Night) – 2019. június 4.-i előadás)
   
Éva: Sikert akarsz? Tolj fel egy „színházat a színházban”-t a színpadra. Eszenyi nagy színésznő, itt is azt csinál, amit akar, és most sikert akart. Ne mondjon le rólam, én látni akarom nagy alakításban, nagy rendezésben, az se baj, ha nem siker. 
Iza: Eszenyi Enikő, a Vígszínház színész-igazgatónője a színpadról rábírta közönsége úgy 80 %-át, hogy ütemes taps mellett vele skandálja: ”Hé bébi, szól a zene, szarjunk bele”. Ez volt az előadás tetőpontja, mondhatni a katarzis. Az én fejemben meg Szindbád szavai dübörögtek: „Megőrültem, az ördög elvitte az eszemet…Én nem szeretem ezt a világot, azt mondják átmeneti idők…..” Amúgy hálával tartozom a Vígnek, ráébresztett, ha nem akarom úgy végezni, mint a tapsoló 80 %, gyorsan elbúcsúzunk egymástól, az okostelefonom meg én.

Értékelés:
(7 szavazat)

(Majdnem) Csodaországban 
 
Eljön az idő, amikor egy opera-látógatónak fel kell venni a kesztyűt, végignézni a Ringet. Majdnem megtettem, de a „hármaskát”, Siegfriedet kiütötte Tom Jones, aki éppen ekkor lépett fel a Papp László Sportarénában, a „négyeskét”, Az istenek alkonyát, pedig még egy Sir Tomnál is vonzóbb program. Összegezve: első nekifutásra ez rendben is volt így. Már a második nap végére világossá vált, hogy a Wagner-saga befogadása nem mindennapi esemény. Nem beszélve arról, hogy felfogtam: Siegfried, aki egy testvérpár - Siegmund és Sieglinde -  szerelméből születik, később maga is elveszi  a walkür nagynénjét, Brünnhildét. Közös felmenőjük Wotan főisten ezt még elnézné neki, na de az engedetlenségét, azt nem. (Még jó, hogy nem az én terhem a családjogi – öröklési - viszonyok kikavarása.) Arról a felismerésemről nem is szólva, az elmúlt 30 év minden filmsikere és dallama a Ringből jött.