Iza színházban járt - Éva és Iza

A 2022-2023-as színházi évadunkról a Budaörsi Latinovits Színházban

A világhálón keringő kamu Churchill-idézetek egyik legjobbja: „A második világháború alatt a brit parlament – a hadi költségek miatt – átmenetileg meg akarta szüntetni a művészet támogatását. A legenda szerint Churchill visszakérdezett: „De akkor miért harcolunk?” Wittinghoff Tamás és város közgyűlése is ismerheti, mert kérhetetlen következeteséggel fenntartják minden körülmények ellenére is – ellenzéki lét, karaktergyilkosság, gazdasági válság, pandémia, központi sarcoltatás – a színházat negyedévszázada, szeptemberben lesz tíz éve, hogy Latinovits Zoltán tiszteletére, a művészről elnevezve. Az igazgatóként hatodik évadját kezdő Berzsenyi Bellaagh Ádámnak adott bizalom – úgy tűnik - tartósan megváltoztatta a színház művészi arculatát, profilját. Friss és karizmatikus stílus, jellegzetes előadások, a tematikájában egymásra épülő, egyre szofisztikáltabb évadok.  

Mindent remél, mindent elvisel

(RS9 Színház – Keller Zsuzsa és Felvidéki Judit: Toprongyozó – 2022 november 15-i előadás)

Iza: Lakitelek, privatizáció, kárpótlás, kereskedelmi televízió, tanácsiból magántulajdon, állami vállalatok szanálása, búcsú a tsz-ektől és a vb-titkároktól, a disszidensek hazatérte, Antall József, szabad madarak, kisgazdák, fiatal demokraták, Nagy Imre temetése, Alkotmánybíróság, ombudsman….. az előadást nézve elemi erővel tör fel az érzés: erős hit a rendszerváltásban. (Kár, hogy az ezredfordulóra megjött a felismerés, maximum rendszerváltoztatás lesz ez.) Korabeli Ruti-butik falai között három óra érzelmi cunami, a ’90-es évek újra, de nem könnyes nosztalgiával. Felfelé és kifelé ballagva egy kérdés foglalkoztat: a Kádár-korszakot miért egy cinikus, mára embertelen rendszer váltotta fel, amely egyre reménytelenebb az itt élők többségének?  
Éva: Felvidéki Judit rendezésén átsuhan a finom balzaci igény, jeleneteket látunk a kisboltos-kismagyar életből, felvonul minden rendszerváltáskori ismerősünk, előúszik minden látványdarabka: a „bécsi” kilós kávé aranypapírja, a neonvilágította turkálók homályából kivillanó mentazöldek, rózsaszínek és lurexek, az olasznak vélt üvegszálas harisnyák gyűrődései, a mystic rúzsok pazar lilája. Ez volt az az idő, amikor megjelentek a színek, a formák, de elvesztek a szokásos kapaszkodók. Nem is lettek meg többé soha. Ebben a darabban, rendezésben, játékban azonban szeretet van, ezért ad biztonságot. Bármennyire is sajog a szívünk, jó nézni.

csütörtök, 17 november 2022 15:40

Ibsen: Solness (Örkény Színház)

Így ígérj királyságot

(Örkény Színház – Ibsen: Solness - 2022. október 19.)

Iza: Ahogy a filmeken, az Örkény bejáratára is ki kellene írni lassan: „A képsorok a nyugalom megzavarására alkalmasak.” Hittem, hogy csak a színész mezítelensége zavar, de nem, ha a színész betrappol nézői intim szférámba az ugyanolyan. Aztán megnyugodtam. Példának okáért, Széles László Kean-je a RS9-ben egy belülről jövő lelki sztriptíz volt, ez csak egy mutatvány. Nagy hirtelenjében személyesnek és őszintének ható kitárulkozás, ám valójában ügyes szemfényvesztés. A színészeknek eszük ágában nincs arról mesélni, mi van a "színfal" mögött, csak úgy tesznek.
Éva: Esküszöm, nem tudom mit láttam, de tetszett. Az Örkény kardigános korszakát éli, nevezetesen fázik az ember, ha nézi a premiereket, de ez ámulat volt. Mintha a szövetségesek egymásra kacsintottak volna, hogy "gyertek, megmutatjuk nekik"- és megmutatták.  Magyarázat nincs, majd találgatok alant.

„Fölösleges ember”   

(Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház – Bacsó Péter - Hamvai Kornél: A tanú - 2022. szeptember 30.)



„Egy érdektelen ország fölösleges embere vagyok.
Szovjet ember.
De a helyemet legalább tudom.
(Kelet-Európában mindenki szovjet ember.
Édes mindegy, hogy érte vagy ellene
határozza meg magát.)”
(Petri György)   


Iza: Bacsó írása tanmese, amely minden korban érvényes, különösen akkor, amikor a történelem ismételni látszik önmagát. Az előadásban a háború utáni Magyarországon járunk, és nagyon leegyszerűsítve egy Rajk Lászlóra emlékeztető fontos ember, aki maga is segített megszületni egy diktatúrát, éppen annak áldozatává válik. Egy olyan rendszer járulékos veszteségévé, amely a politika, a gazdaság, a teljes társadalom mellett, uralma alá hajtja a kulturális és tudományos életet is. Böhm György rendező agyafúrt színházi ember, mindig elegánsan elvitorlázik azon zátonyok mellett és között, amelyekre az van írva: közönséges, unalmas, sablonos. Most is. Használja a film klasszikus szállóigéit, és látszólag rendes realista színházi estét tár elénk, ám becsempészi a maga költői törekvéseit, ha úgy tetszik, művészi üzenetét. „Az egyre fokozódó nemzetközi helyzetben” felültet mindenkit a saját történelmi szellemvasútjára. Aki veszi a lapot az vele nevethet vagy sírhat.  
Éva: A tanú referenciapont Pannóniában, nem lehet vele alibizni, meg kell csinálni jól. Böhm György fogta az egész társulatot, ők meg fogták Böhmöt és megcsinálták igazi truvájra. Heterogén kórusúttörők ezernyi mikrogeggel, rezgő kalász, strasszos párta, történelmi Honthy-paródia, leragasztott szemüvegű felnőttpajtás, sarlókalapácsos kottatartó, pártkurvák változatos életkorban, Zalaegerszeg és Ruszt hommage, конечно káeurópai történelem.

vasárnap, 10 július 2022 17:43

Évadértékelő 2021/2022

2021/2022-es színházi Évadértékelő


A hazának kultúrája?
Országháza
kikúrálja.
(Vörösmarty-apokrif, Orbán Ottó)

Járvány, háború – tiszta Nostradamus az év, az évad. Sokkal kevesebb helyre jutottunk el, mint szerettünk volna, Pécstől eltekintve kimaradt a vidék, és kimaradtak a domináns független műhelyek is, oda mentünk, ahová éppen tudtunk. Érdekes, átmeneti idők. Lesz jobb - Különben dühbe jövünk. Egy színház volt, amely állt a vártán, nem adta alább, egyenletes, magas színvonalú munkát nyújtott az egész évadban, még ilyen körülmények között is: a Katona József Színház. (Kevés színház évadáról van átfogó képünk, őket majd külön-külön értékeljük.)  

Kánonmentes pécsi este

(Pécsi Nemzeti Színház – Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés - 2022. március 5.)

Éva: Zsótér Pécsett, raritás az este, Eörsi István, Lukács György-szövegek, Jelenkorral promenádozó Luzsin, kicsi Csehov, kicsi Mátrix, némi Hamlet, meg Lehetsz király-tánc és mennyi minden még, amit nem tudtam dekódolni…Rába Roland deviancia-szakértő és az előadást uraló színész: Szvidrigaljovként és Porfirijként két elfogadhatatlanul szabad és vérlázítóan amorális figurát rak elénk. Lelkes Botond e.h. Raszkolnyikovként szépen debütál, bírja hanggal, mozgással, ésszel; Zsótér gondolati-szövegszínházában helytállni nem piskóta.  Nézőknek alapos regényismeret és nyitottság szükségeltetik, de megéri. A pécsi premierközönség hümmögött azért rendesen a szünetben a sajtostallér és kispezsgő felett, nem csodáljuk, megértjük, de sic itur ad astra.
Iza: Ez egy színházi blog, személyes, ha igyekszünk is tartani a színházkritika formai követelményeit. Talán most a szokásosnál is személyesebb, mert ez az előadás így hatott. Nem emlékszem, hogy színház után valaha is nyöszörögve ébredtem éjszaka, vagyis eljut a tudatalattiig. Sok töprengés: hogyan és miért, mert néha azért elvesztett a produkció. Nem hiszem, hogy Pécs városa -a vállaltan népszínházi stílus mellett - fel van készülve a Zsótér-style-ra. Amiért abszolút felmentést adtam rendezői színházának (talán öntörvénynek, hogy bármihez nyúl, csakis a rá jellemző outputot csiszolja ki mindenből): Rába Roland alakítása.

csütörtök, 24 március 2022 16:24

Turgenyev: Apák és fiúk (Katona József Színház)

Nevelni kell a parasztot….

(Katona József Színház - Turgenyev regénye nyomán írta: Brian Friel: Apák és fiúk - 2022. január 26.)

Iza: A „katonás&ascheres” Apák és fiúk röviden: nihilista vs. liberális lényegében egyre megy. Ábrándozik, hőzöng, kiválik, aztán így vagy úgy elbukik, belesimul a sírba vagy a középszerbe. Élményszámba menő két és fél óra. Annak, aki szereti, ha 14 színészből 14 a helyén van, és mind igazi mestere annak, amit csinál, ráadásul minden klappol, a teáscsészétől a színpadi zenei hangokig. Jó, egy kifogásom azért van. Nem tudom mi volt (mit jelképezett) az a fás szárú olyan fikusz-féle cserje, ami a harmad színpadot betöltötte. Nem oroszos, inkább olyan trópusi fajta.       
Éva: Ascher úgy tud oroszt rendezni, hogy mindenkinek és mindennek súlya, értelme, jelentősége lesz. Forradalom előtti pillanatot ír meg Turgenyev, még létezik az a monumentális világ, amit elsöpör egy új erő, kicsi időnk még van, hogy gyönyörködjünk az emberekben, van min.

szerda, 02 március 2022 13:47

Csehov: Sirály (Feledi Project)

Feledi eltáncoltatja a Sirályból a szerelmet


(Nemzeti Táncszínház/Feledi Project – Csehov: Sirály – 2022. február 7-i előadás)

„Ej, de idegesek valamennyien, de idegesek! És mennyi szerelem!”

Sorban, szépen, összezárva minden reménytelen szerelem és szerelem nélküli remény. Díva Arkagyina, feketénél is feketébb Mása, kezdettől fogva elhivatott, extravagáns Nyina. A férfiak: Kosztya áldozat, Trigorin problémamentesen vitális, amorális férfi. Az ő ötösükre építi Feledi János koreográfus-rendező új produkcióját. A középpontba helyezve a kötődést és a szenvedélyt. Jó helyen van az eklektika, a fájdalom. Sodró lendületű, vizuálisan erős, összművészeti előadás. Nekünk akkora Bumm!, akár első Feledi-estünk, úgy hat éve a Psyché.

kedd, 04 január 2022 16:40

Csehov: Sirály (Vígszínház)

Ne me quitte pas

(Vígszínház – Csehov: Sirály - 2021. december 21-i előadás)

Iza: Unalmas, ha épkézláb gondolata sincs a rendezőnek a darabról. David Doiasvili azonban annyi mindent belelát a Sirályba, amit talán maga Anton Pavlovics sem. Ifj Vidnyánszky Attila a megelevenedett Kosztya lenne, ha nem kéne az előadás alatt lefutnia egy fél-Marathont (megint). A csendes jelenetekben nagyon erős, elhittem neki, hogy ez a Kosztya az új Tolsztoj. A kezdetkor izgalmas színpadi megoldások egy idő után unalomba fulladnak, a látvány csapdájába ejtik az előadást, s lassan elfedik a tartalmat.
Éva: Olyan dühös és fáradt voltam az előadás végére, hogy kicsúszott a számon a „grúz blöff” méltatlan szerkezet. Nem volt igazam, de originálisat sem láttam. Az volt a benyomásom, hogy az evidensen tehetséges színészek néha izolált etűdöket adnak elő egymás mellett, nem kis aktivitással. És az, hogy az elmúlt öt év összes fesztiválszínházi ötlete bele van szuszakolva az előadásba. Már mindent láttam valahol, ahol még eredeti volt. Viszont nagyon jó volt végre Stohlt egy valódi szerepben látni, nem konzumlektűrben,  Dégéza és ifj. Vidnyánszky megcsinálta magát, Majsai-Nyilas Tünde igen nagyon jó színésznővé érett.

péntek, 31 december 2021 13:26

Évértékelő - 2021

A Covidnak nem tudtunk bye-bye-t inteni, de a stream-előadásokkal együtt már kapaszkodunk vissza, csak lenyomtunk 72 előadást, ha még messze is vagyunk az évi 120-130 előadástól.
A színházak derekasan dolgoztak, túléltek idén is, megérdemlik, hogy feljegyezzük mit láttunk mi jónak 2021-ben, egy kissé mindig bánatos, újabb covidos évben.
A Vígszínház még mindig hullámvölgyben, hol lent, hol fent, de nem tudjuk elhagyni. Az Örkény Színház kicsit elengedte nézői kezünk, mintha cseppet elfáradt volna, de majd magára talál, van ehhez humán anyaga. A Katona, Radnóti, Stúdió K, Szkéné tartja a frontot. Vannak új trónkövetelők is, mint a pécsi Nemzeti és a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, na meg üde – rendhagyó - meglepetések. (alfabetikus sorrendben)

2. oldal / 13