Iza színházban járt - Bertolt Brecht: A gömbfejűek és a csúcsfejűek (rémmese avagy gazdag a gazdaggal társul szívesen)
kedd, 05 március 2019 00:09

Bertolt Brecht: A gömbfejűek és a csúcsfejűek (rémmese avagy gazdag a gazdaggal társul szívesen)

Értékelés:
(22 szavazat)

Gazdag és szegény, oszt’ jónapot   

(Nemzeti Színház – Bertolt Brecht: A gömbfejűek és a csúcsfejűek, avagy A gazdag a gazdaggal társul szívesen - 2019. február 22.-i előadás)

Éva: Telt ház a Nemzetiben: Zsótér Brechtet rendez. Az epikus színház checklist-jének minden pöttye kipipálva, de a kilógó didaxist átváltoztatja a rendező stílusérzéke és a színészek pontossága. Ahogy Voith és Udvaros songot énekel, az meg bámulat. Kristán Attila szegényemberét minden gimnáziumi életvitel-és gyakorlat órán meg kéne mutatni. Ha egyszer ezt megérti az ember, utána már nudli a törifakt.
Iza: Nyilvánvaló, hogy Zsótér Sándor a Nemzeti Színházban nem politikai színházat csinál. Még azt sem mondanám, hogy a darab tényei felismeréséből kirajzolódna „korunk igazsága”. Az persze nem kizárt, hogy bizonyos nézők fejében feldereng némi hasonlóság képzete 1930-as évek Németországa és 2019 Magyarországa között. Ami miatt az előadás hat, élvezetes: a humánmatéria. Három nagyon eltérő játékstílusú színész: Udvaros, Voith, Kristán színpadi jelenléte, játéka. 


Iza: Nem egy brechti klasszikus került színre. A darab Hitler hatalomra jutásának évében íródott, nem kell sok ész Hitler és a darab főgonosza: Iberin közötti hasonlóság felfedezéséhez. A darabbéli Alkirály a gazdasági válság sújtotta országa vezetését – szigorúan ideiglenesen – átadja a gömbfejű Iberinnek, aki a csúcsfejű lakosokat bűnbakká kiáltja ki, vagyonukat elkobozza, így elodázva a gazdagok és szegények (itt földet bérbeadók és földet bérlők) közötti ellentétet. Kreálva egy új, fejforma alapú ellentétet, hogy a válság igazi oka, a társadalmi elkülönülés és ellentét eltörpüljön. A dráma konfliktusa a gömbfejűek és a csúcsfejűek - a csuhok és a csihek - egymással való, mesterséges szembeállítása körül forog, kiragadva pár emberi sorsot a folyamatból. Embereket, akik veszteseivé vagy haszonélvezőivé válnak a gyűlölködésnek. Slusszpoén: miután a gömbfejűek és a csúcsfejűek kivéreztették egymást, az ismét hatalomra lépő Alkirály felismeri, hogy immáron összefogva mehetnének a szögletesfejűek ellen.
Éva: Ez a „menekülős” darab, mikor Bertolt lelépett a diadalmas nemzetiszocializmus elől, ezt vitte a bőröndjében félkészen. A publikumra ráfért a stílusazonos szájbarágás, de így sem hiszem, hogy mindenkinek átment, hogy ez arról szól, hogy csak szegények vannak és gazdagok. Utóbbiak mindenféle módon megőrzik a hatalmukat, a szegények pedig megszívják. Mindig. Az meg, hogy már a hitlerájban is hülyék és manipulálhatóak voltunk, nem változott. Akinek nem ment át, annak ott volt - élménynek - a szünetben a kiváló kisbüfé.

Iza: Harmóniában működik a rendező-támogató kreatív-team, a díszlet – jelmez – fordítás/dramaturgia: Ambrus Mária-Benedek Mari-Ungár Júlia. Gondolatébresztő, néhol szemet gyönyörködtető jelmezek, különösen Udvaros Dorottyán, Voith Ágin és Trokán Nórán. Szögletes, profán díszletfalak, a mesterségek plasztikus bemutatása legyen szó földművelésről, bírói pulpitusról, zárdáról, kávéházról. Poéngyilkos lenne a leírásuk. Nagyon jók a songok versei, mai, élő a színpadi szöveg.   
Éva: A díszlet csak jelzés, az elméleti mondanivaló letisztultságához hasonlóan egyszerű, kifejező. Lehet azon morfondírozni, hogy az arányosan lekicsinyített templomlépcső kifejezőbb-e, vagy a fémváz-ló, de az biztos, hogy nagy ötlet a bírósági helység, ahová bárki bejöhet befolyásolni az ítélkezést és a falak átjárhatóak…

Iza: A nagy truváj Voith Ági szerepeltetése, kuplerosnéként. Szókimondó Kata Gyurgyevóból megérkezett Yahoo-földre. Voith Ági színrelépése első tíz percében néma, mégis elvonja a figyelmet a színpadi cselekménytől, pusztán azzal, hogy „van” a színpadon. Nem illik egy színésznőről azt írni, hogy „nagy öreg”, de ez most a tisztelet jele. Voith Ági olyan mesterségbeli tudás birtokában van, amire sok színész egyszerűen sohasem érik meg. Szöveg hiányában is betölti a színpadot, létezése, humora, bölcselete van, pusztán azzal, hogy a deszkákra fel (itt) belépett. És persze tud énekelni, Brecht-songot is. Udvaros Dorottya a másik „nagy”, itt éppen Alkirály és apácafőnöknő. Erő, okos, karizmatikus mindkét figurában, ő is tudja azt, amit Voith. Ráadásul szeme csillogása, kislányos mosolya, hangjának játéka bájt ad neki, még akkor is, ha minden hájjal megkent haszonlesőt alakít éppen. Arányérzéke tökéletes. Patikamérlegen méri mi meddig humoros, mikor elég már a drámából. Ebben a produkcióban ő kifejezetten „kibeszél” a nézőtér felé, egyedül a játszók közül. 
Éva: Három amorális, utilitarista, cinikus szerep: alkirály, apácafőnöknő, kuplerosné. Udvaros és Voith. Milyen beépített ész-érdek patikamérleggel jön-megy mindkettő, felvilágosít, dönt, tájékoztat, jutalmaz-kegyelmez. Az érzelmeknek semmi szerepe. Perfekt. Song-ügyben muszáj mondani: aki nem tudja, mi az a brechti song, menjen és hallgassa meg Voith Ágit. Na, ez az.

Iza: Söptei Andrea kettős szerepében: üldözött nemesnő, nyerészkedni vágyó földbérlőnő, a produkcióba tökéletesen illeszkedő, absztrakt játékot játszik. Trokán Nóra a rendező állandó szereplője pont olyan, akár Meggyeskert Saroltájaként, a Hosszú út az éjszakában Maryjeként vagy a Hippolütoszban. Hideg, inkább egykedvű, mint szenvtelen. Most Nana, egy örömlány szerepében. Még véletlenül sem tüzesvérű kurtizán. (Voith Madámjában több a tűz és csáberő, ha kell.) 
Éva: Nőfronton ezüstérmes a Söptei-Trokán jelenet, azaz, mikor egyeztetnek, hogy a főnemesi apáca helyett a kurtizán fekszik le - nem túl nagy jókedvében - a diktátor alvezérével. Ez is milyen szép. Söptei figurájának tárgyilagos komilfó érdeklődése találkozik Trokán figurájának tempót nem tévesztő természetes fádságával. Sehol egy csöppnyi érzelem. Nem törőcsikmariznám tele a monitort, de azért ez az érzet átsuhant.

Iza: Férfifronton a gömbfejű földbérlő szerepében Kristán Attila viszi a prímet. Remekül mutatva, amikor az együgyű, csak egyet és rövidre látó kisember nagyot akar szakítani. Persze, hogy rajtaveszt. Lendületes, sokszínű, átgondolt alakítás az övé. Semmi szeretnivaló nincs ebben a figurában, de a színészből sugárzó, még mindig kisfiús naivitás, egyszerű életöröm majdnem megszeretteti ezt a Callast, aki mindent csak azért tesz, hogy igavonó lovai legyenek. Köp ő az ideológiákra, csak ezért harcol szinte bárki ellen, gondolkodás nélkül.
Éva: Herczegh Péter a Néró-típusba tartozó, de alacsonyabb származású Iberinje hisztérikus demagóg, nagyfokú színjátszási képességgel. Fékeznie magát nem érdemes, jutalma a mimusi kielégülés, nem a tervezett politikai haszon. A közepes származás adta viselkedési deficit feloldódik a diktatúra őrületében. Szép munka. Mátyássy Bence hálátlan államtanácsosi szerepet visz, időtlenné téve azt: aktivitása az értelemé, mintha ennek a késői rezonőr-pozíciónak adatna értelem. Farkas Dénes kedvetlen bérlőura a halál szélén is ingerült, és ez nem statikus, inkább magabiztos-vibráló figurát mutat. Brecht igazsága: a gazdagok tényleg ügyesebbek, finomabbak, okosabbak. Ez van. Mészáros Martin ügyvédje és Tóth László bírója ügyeskednek egy biztonságosnak vélt társadalmi osztályon belül a nagyvadak és az átmenő diktátorok keltette zavarban. A konzervativizmus nem tisztességet, hanem csak a jövő-menő deguszta diktátorok átvészelésének képességét jelenti.  Flexibilitás, de ezt csak az látja, aki szintén rendelkezik e képességgel. Varga József forradalmár földbérlőként mutatja meg az esszenciális és értelmetlen tisztességet, Katona Kinga többek között emlékezetes gps-hangon narrálja a helyi politikai eseményeket: ez biz’ egy songgal egyenrangú effekt. Mi ebből a tanulság? Már Villon is megmondta: legjobb a dús és kényelmes élet.

Iza: Zsótér Sándor színháza leginkább kreatív-teamje miatt hat. A látvány (jelmez, díszlet), Ungár Júlia fordításának didaktikus mondatai, a meg-megcsillanó humor, a színpadon állók eltérő játékmódja – a nézőtér felé kibeszélő Udvaros, a hűvös, Trokán, a dinamikus Kristán -, valóban rémmesét teremt a színpadon, ahogy a színlap írja. Nem kell a látottakat mellre szívni, de aki akar, annak lehet rajta gondolkodni.

(Fotó: Eöri Szabó Zsolt)

Megjelent: 196 alkalommal