50 évesek, huszonév után elváltak, a nő fegyelmezett és sikeres, mert ő az, aki végig csinálja a dolgokat. A férfi élete megcsúszott, nem játszhat, nem kell a színpadon, ráadásul az új nője  - az elsődleges válóok - egy statiszta, akinek még a neve is jellemábrázoló igényű: Szopkó Amanda.  És elérkezik egy sűrített helyzet: ketten várnak meghallgatásra, a férfi késik, szétesett, izgul, a nő kivételezett helyzetben, a szerep birtokában felülről osztja volt párját.  Elkezdődik az érzelmi hullámvasutazás ebben a hol klausztrofób, hol bensőséges helyzetben, valamit végig kell játszaniuk, de még nem tudjuk mit….

Murányi Tünde Bogár Ellája látszólag az unterman, aki elszámolásra, felháborodásra, beolvasásra alkalmas helyzeteket dob fel és alapoz meg érzelmileg Kálid Artúr Láng Leonárdjának. (A nevek olyanok, mintha Lázár Ervin lett volna a keresztapa.) Ő él is velük, mindenre van válasz, magyarázat, igazság, de érezhetővé válik a két ember sebzettsége, a kapcsolat megváltatlansága, de nem megválthatatlansága. Aztán váltás, egy exférji válasz válik impulzussá és következik valami logikus, de szélsőséges érzelmi reakció a volt feleségtől, amitől újabb titkok és bűnök bukkannak elő.

Két eltérő amplitúdójú színész ugyanilyet játszik; Murányi ereje, széles skálájú jellemábrázolási képessége, váltásokban látszódó jó színészi kondíciója az energia, Kálid Artúr szilárd jelenléte, érett, távlatos színészete a fundamentum. Jók együtt nagyon.

Herman Anett és Pajor Patrícia látványvilága a „reálisból légy pillanat alatt szürreális” lehetetlen kívánságát is teljesíti, a Pinceszínház nem túl nagy színpada titokzatossá válik.

Balázs Ágnes darabjában a krimi fordulatossága és a figurateremtés egyenrangú, a lendületes és kontemplatív részek jó ritmusban váltják egymást. Gáspár András rendezése megadja a krimi izgalmát, megmutatja a nő-férfi kapcsolat szétszálazhatatlan komplexitását, mindezt jó tempóban, de elgondolkodtatóan.

(Herbszt-Véner Orsolya felvétele.)