Iza színházban járt - Platón: Szókratész védőbeszéde (A védőbeszéd) - Spinoza Színház
péntek, 01 március 2019 15:16

Platón: Szókratész védőbeszéde (A védőbeszéd) - Spinoza Színház

Értékelés:
(15 szavazat)

Kérdezni, kérdezni, kérdezni

(Spinoza Színház – Platón: Szókratész védőbeszéde (A védőbeszéd) – 2019. február 26.-i előadás)

Éva: Mit lehet csinálni valakivel, aki kérdez, érvel, szembesít, igazságot akar? Azt, amit majd kétezerötszáz éve: elhallgattatni. Vajon 280:220 arányban most is úgy gondolnák-e a polgárok, hogy az erényes élet nem vezet boldogsághoz? Aktuális és nem szelíd humanizmus Czeizel Gábor tiszta, szép rendezésében a Spinoza Színházban. Magyarország harmadik Szókratésze, Makranczi Zalán.
Iza: Makránczi Szókratészében van valami irritáló. Nem az, hogy kérdez, hanem az, hogy egyáltalán nem fél. Okos, indulatos, erős, talán túlzottan is erős. Ez a Szókratész biztos benne, hogy fejét veszik, veszíteni fog Athén polgárai, Melétosz, így az egész világ ellenében. De csakazértis, hadd szóljon. Haraggal a lelkében, eleganciával bukik el, már a sírból fizetve utolsó "számláját".    
 

Éva:

Az ember érje be annyival, amennyi megélhetéséhez elég, és fordítsa fennmaradó idejét saját maga és a közösség tökéletesedésére?  Irónia, dialektika, erkölcsi reform: ennyi kellett Kr. előtt 399-ben, hogy Szókratészt istentelenség vádjával halára ítéljék. 

A feszesre húzott szerkezetű darabban Platón dialógusának több mint fele hangzik el Devecseri Gábor fordításában, érzékeny és intuitív szerkesztésben. Makranczi Zalán a közönség között ülve a kétlépésnyi színpadon azonnal játékba von: borítékban kezünkbe adja a nem ismert ítéletet, aztán érvel. Láthatatlan vádlója, Melétosz, Jordán Tamás hangján szólal meg hangfelvételről. Az öregemberes hanghordozás próbálgatásakor – Szókratész hetven éves – az ismerős „Sanyííííí” felkiáltás is elhangzik és sokaknak jut eszébe az Indul a bakterház Haumann Péter alakította virtuóz lókupece. Szellemes hommage haladóknak.

Makranczi Zalán életkorából, színészi alkatából harcos és okos Szókratész következik, filozófusa laza, humoros, mégis keményen következetes, önmagát is folyton vizsgáló és vívódó moralista. 
Ez az előadás lendületes logikai és érzelmi utazás, emberséges, jóízű beszélgetés.

Van remény: Szókratész szerint az erény tanítható. Ne nevesd ki a világot, ne is sirasd, hanem értsd meg - mondja Spinoza.

Iza:

Aki tudja miről beszélek érti, aki nem, az nem. Az a bizonyos 1. számú Szókratész 29 éves volt, amikor belevágott Platón művének tolmácsolásába, 70 elmúlt – éppen Szókratész korú lett -, amikor letette azt. A 2. számú Szókratész majd egyidős volt Makránczi Zalánnal, amikor kiállt perlekedni Melétosszal, a 40-es éveiben járt. De valahogy – koruk ellenére – mindketten született „elaggottak” voltak, mintha már akkor kifogott volna rajtuk a vádak és rágalmak áradata. Makránczi viszont szenvedéllyel, s nem bölcs lemondással keresi még az igazságát Szókratészként, s úgy száll végzete felé, akár egy felajzott nyíl.

Ez a Szókratész nem mentegetőzik, s nem a színpad szegletében áll. Uralja a teret, annak minden centijét, egyre csak támad, ágál és érvel. Nincs benne beletörődés, feladás csak struggle for life.

A darab elején megtudja a közönség, hogy úgy kétezer-négyszáznyolcvan éves a monológ. Mégis mainak hat, mert miről is van szó?  Valakit megvádolnak, sőt megrágalmaznak a köz előtt, hogy istentagadó, hogy rossz hatással van, egyenesen megrontja az ifjúságot, hogy jogosulatlanul vagyonra tesz szert. Aztán kiderül – ugyancsak - a köz előtt, ez nem egészen így van, de a rágalmak PR-ja lényegesen jobb. Az igazság csendes, szinte hallhatatlan.

Lendületes Makránczi előadása, ügyes játékötletekkel megtámogatva. „Kínlódunk” persze a szöveggel. A színész, hogy hittel, értelemmel mondja, a közönség, hogy befogadja annak minden sorát. A játék interaktív, a nézők az athéni polgárok. Szókratész, mintha csak az agorán lennénk, leül közénk, s a végén bedobhatjuk képzeletben cserépdarabjainkat az urnába. Érdekes mód, előre kiosztott borítékokban már a kezdéskor megvan az eredmény. Honnan is ismerős ez? Na, így aktuális ez az előadás.

Az este legszebb része az élet elillanásának megmutatása. Makránczi az előadás alatt egy hosszú, sötét, végig cipzáras felsőben van. A kezdetkor még nem tudjuk, de már rajta a halál bélyege. Az este végén lekucorodik mégis a színpad szegletébe, a cipzár felhúzásával előttünk száll el az élet, centiről-centire fogy a levegő. Az utolsó pislákolás előtt Szókratész még kiszól, tartozik egy kakassal valakinek, aztán azt megadni! Mert a morál az morál, a hit meg hit, „inkább egyenek meg a férgek, minthogy a férget megegyem.” Aszklépiosznak jár a kakas, vagyis, van hit, nincs istentagadás, csak rágalom.

És szép a művész fejhajtása is Szókratész 1. és Szókratész 2. megidézésével. Makránczi akarta ezt a platóni szöveget, bírja is ésszel, szívvel. Czeizel meg kitalálta, hogyan is lehetne múlt, jelen, jövő úgy egyben, hogy ne unjuk azt 2019-ben.      

(Fotó: Herbszt-Véner Orsolya)

Megjelent: 238 alkalommal