Nyomtatás
vasárnap, 21 augusztus 2016 12:04

Übü király (Örkény Színház)

Értékelés:
(0 szavazat)

 

Üzembiztos Übü

Alfred Jarry, a francia drámairodalom fenegyereke volt. Übü királya modelljét, a rennes-i fiúgimnázium fizikatanárát az író egyetemes és mitikus alakká növesztette: Übü hataloméhes, kegyetlen, kapzsi, gyáva, gusztustalan és halhatatlan lény.

A rövid mű „diákcsínyekből lepárolt rémbohózatként” a francia abszurd irodalmi zászlóshajójává vált, felidézi, de nem követi a klasszikus színművek és shakespeare-i királydrámák szerkezetét és alakjait, magasról tesz a logikára, történetszerkesztési alapelvekre, a hármas szabály követelményére. A mű zabolátlan és tiszteletlen, 1896-os bemutatóján botrány volt, a második előadás után lekerült a műsorról. Azóta is folyamatosan játsszák világszerte. 
2014 nyarán Mácsai Pál rendezésében mutatta be a darabot az Örkény Színház a Szentendrei Teátrummal együttműködésben, ősztől némi fazonigazítás után a kőszínházban játsszák. A mű eredeti szövegét Ari-Nagy Barbara dramaturg dalokkal teli bohózattá dúsította, jócskán teletűzdelte beszólásokkal, szójátékokkal: lássuk, hol vagyunk. Igen, Magyarországon.

(A dalok szövegét Fekete Ádám eh. és Máthé Zsolt írta.)

Nyoma sincs botránynak, szürreális sodrásnak, a rendező nem teszi ki az elménket a senki földjére. Kiválóan szórakozunk viszont a diákszínjátszás és vásári színjáték eszközeit vegyítő dinamikus, feszes előadáson, és tudjuk, hogy nem esünk ki a körhintából. Bagossy Levente díszlete egy lepukkant gimnáziumi tornatermet idéz, matracokkal, kispadokkal, a színpad oldalán álló szedett-vedett székekkel, ahol a színészek várják jelenésüket. A színpad felett töksárga cirkuszi ponyva, vagy gigantikus esernyő-maradék lóg. A háttérben rongycsíkos szalagfüggöny, az emelvényen pedig stilizált huszáruniformisban az egyszemélyes zenekar, Kákonyi Árpád, a darab zeneszerzője ül.  A ritmust Máthé Zsolt konferanszként jelenetről-jelenetre történő visszatérése és bravúros hangeffekt-gyártása mellett és a metronómszerű zenei főmotívum diktálja. A hangzásvilág helyenként a brechti songokat idézi fel. Szlávik Juli jelmezei pontosak, hol a gazdagréti panellakók, hol a kínai Corvin Áruház vevői ízlése szerinti ruhákba öltözteti a szereplőket, de a lengyel királyi udvar partedlis-keresztszalagos stupid királyi uniformisa is szellemes.

A képzeletbeli Lengyelországban Csuja Imre Übü papája gyilkoltatja Poszomány kapitány (Nagy Zsolt) segítségével halomra a királyi ház majd minden tagját.  Csuja Imre Übüje nagyhangú és gyáva féreg, önigazolásának nincs felső határa, morált nyomokban sem tartalmaz. (A színész korpulens testalkata egyértelmű előny, Übü teste és lelke is elrajzolt, eltúlzott.)

Kerekes Éva elpusztíthatatlan, agilis Übü mamát játszik,  koszvadt Lady Machbetként felbujtója és haszonélvezője a hatalomátvételnek. Kerekes Éva Übü mamája elsősorban nő: irányítja és dédelgeti Übüt, „puffadt pojácáját”, főz, flörtöl, ravaszkodik, és királynéként végre öltözködik ízlése szerint. (Itt most mindenki képzeljen, amit akar, meg sem fogja közelíteni, ami a színpadon látható.)

Nagy Zsolt pazar formában, lazán játssza Poszomány kapitányt, figurán belül hangban-mozgásban is elkülöníti, hogy épp elárul-e valakit, vagy saját érdekeit definiálja. (Anya)Medve-alakítása akrobatikus betét és burleszk-jelenet egyben.

Gyabronka József m.v. játssza Vencel királyt és Elek cárt, előbbit derűs-korlátoltként, utóbbit rettegett orosz maffiafőnökként. Ficza István Rozamunda királynéja emlékezetes marad szubtilis és ostoba királyi kendermagosként, pink lakkridiküljében ott lapul saját -  egy számmal kisebb – fekete hullazsákja.

A hatalomátvétel-pöffeszkedés-háborúzás triász során a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói (Bagossy László növendékei) mindenkit és mindent eljátszanak, legyen az Delacroix-festmény, kettévágott tehén, vagy színmagyar rockopera-jelenet. A csapat artisztikus, friss játékossága maximumra járatott.

Az előadást egy részben játsszák, mi már elfáradunk a gegsorozatban és reflexiós tűzijátékban, amikor Übü papa és Übü mama hatalomból való kipottyanásuk után újabb vizekre evezve (Balatonfőkajárt érintve), megint erőre kapva újra hatalomért nyúlnak.

Farkas Éva

Legfrissebbek a szerzőtől: Farkas Éva