Iza színházban járt - Elemek megjelenítése címkék szerint: Nagypál Gábor
szerda, 06 február 2019 07:01

Shakespeare: Macbeth (Szkéné)

Király és Nagypál, a bátrak

(Szkéné: Shakespeare: Macbeth – 2019. január 16.-i előadás)

Shakespeare Macbethje nagy kedvencem, amióta láttam Colleen Dewhurst-öt – Marilla a Váratlan utazásból - egy 1960-as, fekete-fehér felvételen, amint Lady Macbethként kezeit sikálta, úgy nyolc percben. Nagypál Gábor önmagában hívónév számomra, mert kisszobától-barlangig mindent bejátszik. Bevallom, mégis szkeptikus voltam, mit is kezd ő majd a marcona skóttal, hogy fogja az én empátiám megmozgatni. Simán abszolválta a feladatot, látható erőlködés nélkül. 

Kategória: 2019 február
csütörtök, 14 február 2019 18:05

Bakfitty (Stúdió K)

Csak két nap a világ, így tojnak rá
 
(Stúdió K Színház – Dürrenmatt: A nagy Romulus című történelmietlen komédiáját figyelembe véve sírásás két részben- 2019. január 16.-i előadás)

Éva: Nem leszünk soha szabadok, de ez a darab azért hasonlít rá. Kösz, Dürrenmatt, Bence és Péter. Scrollozunk a nyugatrómai birodalomban a világ leglazább nihilista császárával, aki okos, tehát nem remél. Nagypál Gábor a semmi ágán üldögélve, lábujjával a saruját piszkálva minden humanista előképe. A többiek meg csácsognak és növelik a káoszt. Rég éreztem magam ilyen jól történelmi parabolában. A Stúdió K és a K2 nyerő páros.
Iza: Vajon honnan vette Dürrenmatt, hogy vannak olyan népvezetők, akik ülnek egy széteső nemzet nyakán és csak azon dolgoznak, hogyan tudnák porig rombolni, ami még alattuk van? Egy birodalmon, ami már csak egy hátsó, lepusztult irattár, ahol a fő-irattárosok tudják, hogy az első ember agyament, de úgy tesznek, mintha minden rendben lenne, sunyin, szenvtelenül várva a végkifejletet. Lehet, az életből? 

Kategória: 2019 február
szombat, 09 február 2019 00:02

Georg Büchner: Woyzeck (Szkéné)

Bardo

Az egyik legszebb színpadi piéta evör: a Bolond tartja vállán keresztfaként a vonallá feszült testű halott Woyzecket, Marie távolabb, Andrés közelebb térdel és a háttérben gúnyos kíváncsisággal bámulva áll a Kapitány, a Doktor és a Tamburmajor. Miért megy egyszerre három-négy Woyzeck? Hajlok rá, hogy a töredékesség miatt. Mintha ez a darab alkalmas lenne, hogy a jelenetek szabad rendezésével szabadon engedjék a látomásaikat a rendezők.  Hegymegié: időn és ismert világi helyen kívüli, pokol tornáca-szerű katonai tábor, ahonnan elmenni nem lehet, mert az „el” nem értelmezhető. Itt vár Woyzeck arra, hogy megölhesse Marie-t és végre ő se éljen már. Sok reminiszcencia jut az első pillanattól:  Godot, bolond narrálta furcsa vásári szomorújáték, az imitált forgó miatt haláltánc-fíling. Vigasztalan hely, könyörület, emberi szívmeleg nélküli világ.

Kategória: 2019 február

Pontosan emlékszem a napra, amikor először „néztem” Nagypál Gábor szemébe, 2015. december 3-án, a Stúdió K Színházban, a W.S. Othello előadásán. Ő volt Rodrigo, égetett a tekintete. Hiába volt ez egy kisebb szerep, ugyanúgy bevésődött az estén, mint Zsótér Sándor rendezése, vagy Rába Roland „kiskendős” Jágó alakítása. Az első benyomásom is megvan még, a „Félvér Herceg”. (Igen, ez korunk, Harry Potter története, benne Perselus Piton asszociációs minta lett.) A színpadon mindig ilyennek látom őt, feketetónusú blazírt külső, feszítő belső energia, ami mindjárt robban. Ám a találkozónkra egy laza fickó érkezett, mintha a szomszéd házból, okos, mosolygós, világosbarna Bambi-szemekkel. Na jó, majdnem talpig feketében. Én meg keresgettem a művészembert, aki – számomra – Ibsen Peer Gyntjeként színháztörténeti pillanatot varázsolt. 

Kategória: 2017 december
vasárnap, 11 június 2017 13:43

Ibsen: Peer Gynt (Stúdió K)

Hommage á Stúdió K   

(Stúdió K – Ibsen: Peer Gynt - 2017. június 9.-i előadás)

Ha kapnék egy bónusz időutazást 10 régi színházi előadásra, az egyik út 1941. május 10.-ére vinne vissza, Peer Gynt a Nemzetiben, Jávor Pállal a címszerepben. Nem fog megtörténni, de a Stúdió K előadásában végre életemben először élveztem Ibsen drámáját. Volt persze zökkenő, a lendület is megtört néha-néha, nem zsöllyében ültem. Kárpótolt ezért, hogy Nagypál Gábor született Peer, Nyakó Júlia meg Aase-ként beragyogott a Gobbi-mítosz hallhatatlannak tűnő dicsfényébe. Hegymegi Máté azt mutatta, amit ígért, vándorlást Peer Gynt világába, fapados járatra szóló jeggyel. Az előadás erőteljesen kísérleti jellegű, de ha elkap a gépszíj, akkor már nincs megállás, csak a „nagy utazás”.

Kategória: 2017 június
hétfő, 05 június 2017 10:59

Székely Csaba: Kutyaharapás (Szkéné)

„A Cigány látta a Saul fiát, a Szerb látta Saul fiát, az Ukrán nem látta, de nem is tetszett neki!”
 
(Szkéné [Nézőművészeti Kft., a Vádli Társulás és a Jászai Mari Színház együttműködése] – Székely Csaba: Kutyaharapás - 2017. május 31.-i előadás)

Igazi Zeitstück-öt láttam? Nem tudom, kicsit bekavart a Tarantino feeling. Azt viszont határozottan tudom, hogy régen nevettem ilyen jókat színházban. Nem vagyok büszke rá, mert nem szofisztikált, finom humoron, agyatekert okosságokon nevettem, hanem trágárságokon. Sokszor, hosszan. Vállalom, bár talán nem is a trágárságokon nevettem, hanem egy összeszokott színészcsapat önfeledt ökörködésén. 

Kategória: 2017 május

Kis kendőm négy sarka, avagy W.S. Othello, a girnyó nigger – Ketten elmennek színházba és teljesen mást látnak. Mit látott Éva, mit látott Péter?

(Stúdió K - WS Othello - 2017. április 13-i előadás)

Éva: Tévéfelvételen ülünk. Ez a mór egy idejétmúltan tartásos, becsületes vak, Jago pedig autópiaci intellektusú intrikus, Desdemona meg hűséges. De minek? Szegény. Zsótér Sándor amerikai beleröhögős tévés szitkomot rendezett az Othellóból a Ráday utcában.
Péter: Az eszeveszett féltékenység (és mi más is lehetne a féltékenység, mint aktuális őrültség?) megtestesítője kultúránkban évszázadok óta Othello, a gonosz intrikáé pedig Jago. Féltékenység és intrika örök témák, mindig-aktualitások.

Kategória: 2017 április
hétfő, 13 június 2016 11:29

I. Erzsébet


Nem az a lényeg hol áll a Föld, hanem az, hogy én hol állok rajta!

(Szkéné Színház - Paul Foster: I. Erzsébet - 2016. június 11.-i előadás)

Hihetetlen, hogy 2016 nyarán kell emberi/művészi vonatkozását szívből megéreznem, egy már közel három éve futó darab kapcsán, hogy mit is jelentett 2012 telén/tavaszán a Budapesti Kamaraszínház állami kinyírása. Mit élhetett meg a színház társulata, amikor kiderült nem kellenek, mert csak. Nem hiszem, hogy bárki is megtudná mondani, hogy miért kellett egy jól teljesítő állami színházat ukmukfukk bezárni, amikor azóta is annyi, sokkal gyengébben muzsikáló színház támogatása folyamatos. Három éve nézem a Nagymező utcában a gyönyörű szecessziós épület pusztulását, rajta ma is a színház nevének feliratával. Csak az ellehetetlenítése volt fontos, nyomainak eltüntetése már nem. Persze ez a kezdet volt, s ha jól emlékszem még a szakma sem nyitotta ki a száját. Szó sem volt még szimpátia tüntetésről, mint a Nemzeti Színházért, csendben nézte a színész/művésztársadalom a játszóhely megszüntetését. A gondolat apropója, a Foster-darab alapötlete. Egy színházi társulat kiebrudalása előbb Londonból, aztán Cambridgeből, majd mindenhonnan. A kiszolgáltatott, megalázott művészek, akik pénz nélkül, pódium nélkül, de még  mindig játszanak, ha kell a legelőn, mert ők a tükör a társadalom előtt, s mert máshoz nem értenek.

Kategória: 2016 június
péntek, 27 november 2015 22:50

WSOthello

Jágó a hős, kinek valódi arcát a tette tárja fel

(Stúdió K - WSOthello - 2015.december 3.-i előadás)

Bessenyei Ferencet idézve, már annak is örülhetnénk, ha a nézőtéren Jágók ülnének, de ennél rosszabb a helyzet, a csodás Disneyland helyett Jagoland a minket körülölelő valóság…..

Kategória: 2015 november