Iza színházban járt - Urbán András : Sacra Hungarica (Stúdió K Színház)
vasárnap, 06 október 2019 23:39

Urbán András : Sacra Hungarica (Stúdió K Színház)

Értékelés:
(9 szavazat)

Merjünk kínosak lenni!

Megvetéssel vegyes kelletlenséggel bejön hét színész, ránk néz, aztán épp megtérve az állam kebelére elátkozza független korábbi énjét. Csemege. Most színházi alkotók confessióján röhögünk utálkozva, de az idomulás sosem volt szakmaspecifikus. Urbán András nem tud olyan szöveget letenni, amit ne olvasnánk mindennap, a töménység és a fokozás mégis kemény. Aztán úgy elszabadul a Globus konzerves-operettes közösségi gyónás, hogy egy ideig biztos nem gondolunk a szabadságra, mint lehetőségre. Majd.

A publikum előtti önkritika kínos, a közösségi vallomás viszolyogtató, nem hiába használták a nagy rendszerek mindig, mert aki egyszer odaadja a lelkét így, később hiába fizeti a pszichiátert, törve már a lélek. Előnyei egybeesnek a hátrányaival: befogad a nagy erős közösség, de búcsút is mondhatunk önérzetünknek és autonómiánknak. A Stúdió K színészei  épp egy képzeletbeli kis független társulatot játszva ismerik fel az idők szavát, és gyomorrontásos bizonykodás után elkezdik gyűlölni az összes környező állam polgárát, aztán a távolabbiakat is. A savanyú kezdet, belelendülő gyűlölet, a bizonyítási mámor növekvő töménysége, az önigazolás adta kétségbeesett szellemesség abszolút  nagy közös operettfináléba torkoll. Hungarikum. Az operett is.

Düh, politikai színház, egy érvényes nézete kis hazánk mentális állapotának? Igen. Nincs „cselekmény”, patchwork monológok, épp odaskiccelt figurák? Igen. Erős? Igen. Megoldás? Nincs.

Homonnai Katalin piros bőrdzsekiben majdhogynem megengedő módban nyilatkozik mások szexuális orientációjáról, Nyakó Júlia feszengő-szomorúan kesereg a szegény hon felett, Pallagi Melitta a fiatalság minden arroganciájával dühös magára, de még jobban „a” másokra. Sipos György csupa ideg megmondóembert, Lovas Dániel vigasztalhatatlan neurotikus puha fiút, Nagypál Gábor szellemes kontrázó-bizonykodót, Spilák Lajos „tudom, amit tudok” -arcú okos öreget villant és tart ki előadáshosszan.

Egy másik stílus, egy másik világ, amikor Márai ez írta: „Éppen ezért, minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon és melled vered.” Nota bene, az Alföldi-féle Nemzeti búcsúgáláján Gálffi László épp ezt az írást mondta el. Azonos hatás, teljesen más eszközök.

Higgyük el, van, aki szívből szereti az államot.

Az viszont biztos, hogy soha többet nem hallgatunk már úgy operettet, mint azelőtt.

(Herbszt-Véner Orsolya felvétele.)

Megjelent: 118 alkalommal