Iza színházban járt - „Egy fincsi nő kell ide” - Hello Dolly! Karantén-Színház-Napló 3.
szombat, 11 április 2020 15:43

„Egy fincsi nő kell ide” - Hello Dolly! Karantén-Színház-Napló 3.

Értékelés:
(36 szavazat)

(Miskolci Nemzeti Színház – Thornton Wilder/Jerry Herman: Hello, Dolly! – 2020. április 10., felvételről)

Nem is történhetett volna jobban, hogy egy előadásban valóra vált Horace Vandergelder álma. Gáspár Tibor, alias „félmilliomos” tápszerkereskedő egy estén – kivételesen - két Dollyval zsörtölődhetett a színpadon. Hála a technikának, az első részben Seres Ildikó, a másodikban Nádasy Erika élte, énekelte Dolly Gallagher Levi szerepét. Szőcs Artúr rendező - a musicaljátszás minden aranyszabályát betartva – nem adott hamis illúziókat, ellenben egy szerethető, könnyed, ízléssel cukormázas előadást, a legjobbat kihozva a miskolci társulatból. 

Azt hiszem, ha (zenés)színésznő lennék, nem alélnék el a gyönyörtől, ha megkapnám Dolly Levi szerepét. Az 1969-es pazar kiállítású, szentimentális filmsiker, na meg Barbra Streisand hangja, karizmája - nem beszélve a Broadway két legutóbbi Dollyjáról, Bernadette Petersről és Bette Midlerről – enyhén nyomasztana. Szemmel láthatóan ez a teher a két „miskolci Dollyt” cseppet sem riasztotta, önfeledten adták magukat a szerepnek. 

A tavaly decemberben elhunyt Jarry Hermannak nemcsak e musical Before the Parade Passes By, It Takes a Woman és a Hello, Dolly! melódiáit köszönhetjük, de a Mame és az Örült nők ketrece slágereit is. Két taktus bármiből, és már „hangulatban is vagyunk”. Horesnyi Balázs csuda pasztell kék forgószínpadot tervezett, hamisítatlan amerikai körhintás hangulatot adva minden jelentnek. Kovács Andrea szemet gyönyörködtető szép szetteket tervezett, részben a 19. századi New Yorkot, részben egy marionett bábus vurstlit megidézve, ő is inkább pasztellben. De arra különös figyelmet fordított, hogy a Dollyt játszó színésznők csillogjanak. Vakító fehér/arany/égővörös toalettbe öltözetve őket. 

Az előadás tele fanyar, „szőcsartúros” geggel. Így jelenhet meg a színpadon – pár perc erejéig - a Corelone-család, velük Las Vegas érzete Frank Sinatra-val, Manhattan Little Italy és Chinatown körzete, és Tevje a tejesember, amint éppen üzlethelyiséget keres. Miatta énekelhet és balettozhat a Statue of Liberty, és rophatják bőrgatyás cowboyok a tánckarban. Jerry Herman időtlen dalait a rendező - a színház zenekarának segítségével - lélekkel „ébresztette fel”. A színpadon Dolly vezényletével – aki szereti irányítani az eseményeket - esetlen-idétlen udvarlás, mulatságos romantika és a házasság vicces oldala jelenik meg, de az üzenet is: bármilyen nehézséget is hoz az élet, rázd le és élj.

A „félmilliomos” Horace Vandergelder szerepében Gáspár Tibor tartása, hangja végig azt sugallja, hogy „szabad szemmel is jól látható pénzeszköz felett” diszponál, s ha kell, igenis vesz magának „egy fincsi nőt”. Hiteles és szép a játéka akkor is, amikor ráébred, futóbolond, hisz Dolly kell neki, nem pénzért vett nő.

A musicalben megjelenő három fiatal-pár nagyon rendben van. A Vandergelder-kereskedés két esetlen eladója: Cornelius és Barnaby (Rózsa Krisztián és Somhegyi György) szerethető kvartetté áll össze Irene Molloy-al (Litauszky Lilla) és Minnie Fay-el (Horváth Alexandra). Azért kár, hogy Litauszky és Rózsa játékban és küllemben kiválóan, de vokálisan nem tudja uralni a szerepét. Ermengarde (Kocsis Andrea) és Ambrose Kemper (Molnár Sándor Tamás) megelevenedett rajzfilmfigurákként állnak a színpadon, a színes Betty Boop sorozatból is érkezhettek volna. Ernestina Money szerepében Orth Éva kis színfolt, ügyesen egyensúlyoz, játéka nem billen át nevetséges harsányságba, éppen csak sok.

Mindkét Dolly „felvette a lépést a szereppel”, igazán játékos, kicsit szeszélyes nőkként állnak a színpadon, s mindkettejüknek sikerült komoly, szinte lélegzetelállítóan csendes pillanatot is teremtenie, amikor elhunyt férjüktől, Efraimtól elkérik magukat, hogy végre megint „jelen legyenek” az életében. Seres és Nádasy is pátosz nélkül, humorral formálják meg Dollyt, inkább belülről hozva a dívát.

Seres Ildikó a „selymesen lágy” Dolly. Akár egy megelevenedett Krúdy nőalak, a méz-szőke hajkorona alatt izgatóan puha, sejtelmes, szomorúan szépasszony. Kifejezetten elegáns, kicsit statikus színpadi jelenség. Gyönyörű, iskolázott hangja van, operettprimadonna, na! Most az első részben láthatjuk játékát, a Before the Parade Passes By (Mielőtt a Parádé véget ér) a nagy száma, amelyben nemcsak elénekli, de el is játssza, hogy ő lassan már valóban csak egy szép tölgyfalevél, szín és élet nélkül. A dal kezdetén magában ül a sötét színpadon, s ugyan énekel, mégis mintha egy erőteljes monológot hallanánk tőle. Képes megmutatni a pillanatot, amikor Dolly dönt, újra csatlakozik a „társadalomhoz”, az élethez, ahogy azt anno férje, Efráim oldalán tette. Maga mögött hagyja az esti magányos rumpuncsokat, és pezsgőzni fog újra. Kedvesen bájos, kicsit mindig más a játéka, ahogy elegánsan nyújtogatja a minden szituációhoz illő, éppen aktuális feliratú névjegyeit. Színpadi léte letisztult, jó értelemben véve tiszta és csendes.

Nádasy Erika az a Dolly, akitől Horace retteg, mert „minden nő pszichopata” egy férfi számára. Eszes színésznő, tudja, nem díva, nem is igazán musical színésznő. Vagyis kellő öniróniával Kocsma Jennyre veszi a figurát. Dollyja egy igazi funny girl. Ugyan azt sugározza, dívaként vonul be a Harmonia Gardensbe, de közben azt játssza, hogy legbelül nagyon is kispolgári nő ő. Képes pillanatokra quasi néző lenni, mintha belefeledkezne a látványba, kollégái játékába. Aztán a következő percben üvegszálas harisnyába bújtatott - estélyiből kivillanó bal - lába önálló életre kel az asztal alatt a polka dallamára, miközben az asztal fölött gondos háziasszonyként pulykát szel Horace-nak. Maga is ragyog, nemcsak a jelmeze. Örömszínésznő. Mindent beleadva rekeszt a Hello Dolly! című belépőben, és kisujjal elbír a kilenctagú férfi tánckarral. Mert Horesnyi Balázs díszlete megadta a színésznőknek a filmből ismert, vörös szőnyeges lépcsősort, a férfipincérek kétoldali sorfalát. Nádasy vörös tollakkal a fején, csillogó arany jelmezben pedig megmutatja, mire képes ma „a vidéki" színésznő. A habkönnyű dal alatt egyetlen szemvillanással, egy kacér - olyan monroe-s - ajaknyalással leiskolázza a cukormázas musicalmodort. Őszinte, sebezhetőn pőre, életteli. Ahogy drfe rég „beskatulyázta”, egy nőerőmű.

Az lenne az igazságos, ha az előadás pandantját is megkapnánk, Nádasyt az első részben és Serest a másodikban, legalább így felvételről. 

Megjelent: 382 alkalommal