Kosztolányi Dezső: Néro, a véres költő című regénye felhasználásával írta: Garai Judit - Nero (Stúdió K Színház)
Egyensúly
Egymásra torlott
bástyák és tornyok.
Átnyíló padlások, összenőtt
támfalak és tetők.
Felül
elkülönül.
Önhitten kiválik a tömb.
Önkívületben felszökik a csúcs.
(Petri György)
(Stúdió K Színház – Nero (Kosztolányi Dezső: Néro, a véres költő című regénye alapján a szövegkönyvet írta: Garai Judit) - 2020. október 11-i előadás)
Éva: Amilyen tehetséges és erős színész ifj. Vidnyászky Attila, olyan gravitációjú és teremtő erejű rendező Hegymegi Máté. Azonban ez az előadás a Stúdió K más iskolájú, szabad, egalista és könnyedén alakváltó társulatától az, ami: a különleges egyensúly hosszú, kitartott pillanata. És ennek a veszett, zűrzavaros évadnak eddig az egyik legerősebb előadása.
Iza: Néha sokat kell várni, hogy egy olvasmányélmény karaktere ne csak fejben éljen, hanem 3D-ben is megjelenjen. Nero császár nem írói fikció, számos arcmása, leírása maradt az utókorra, de nekem most, a Ráday utcában elevenedett meg ifj. Vidnyánszky Attila játéka révén. Hiszem, Nero valahogy így affektált, kellemetlenkedett Poppaea-val és Seneca-val úgy 60 körül háza termeiben, és így torzult el fokozatosan jelleme, ahogy azt a színész megéli a színpadon. A döcögősen induló évad sodrólendületű színházi élménye ez. Ha szavazni kéne a színházrendezők - ifjabb - tagjai között, az én voksomat biztos Hegymegi Máté kapná.
Boross Martin – Neudold Júlia – Szabó-Székely Ármin: Kiváló dolgozók (Örkény Színház)
Poor and needy
(Örkény Színház – Boross Martin – Neudold Júlia – Szabó-Székely Ármin: Kiváló dolgozók - 2020. október 24-i előadás)
Iza: Az előadás nem színház, társadalmi küldetés. Az Örkény csapata fontosnak tartja elmondani, hogy 2020-ban Magyarországon a szociális ellátórendszer nem fuldoklik, lényegében kimúlt. Akaratos, megszállott emberek lélegeztetni próbálják még a halottat, de körülöttük is egyre ritkább a levegő. A színház most felvett egy inget, ami nem inge, mert azok, akinek inge lenne, az istenért nem veszik magukra.
Éva: Találkoznak azok, akik valójában működtetik az országot, akik segítenek itt élni, meg mi, nézők. Erős, személyes, igaz minden, amit hallunk tőlük. Jobban tapsoltam nekik, mint a színészeknek.
Azt meséld el, Pista! (Örkény Színház)
Mácsainak lenni….
(Örkény Színház – Azt meséld el, Pista! – 2020. október 21-i előadás)
Mácsai Pál - az általam ismert - színházi élet azon szereplője, akit soha nem tudtam kategorizálni. Színházigazgató, rendező, színész, előadóművész, néha zenész, és mindemellett vagy mindezért közéleti ember, napi moralista, zoon politikon.
Nézőként szemlélem, nem testközelből. Innen kínos tévedését, botlását nem láttam. Ha szól - akár a színpadon, akár a közéletben - mértéktartón teszi, lazasággal álcázott eleganciával. Mindenre tudja a jó választ, meg azt is, hogy a színház világában mi a „current PC”, emberként és művészként egyaránt. Tudja azt is, mikor kell, és mikor nem lehet kompromisszumot kötni.
Irányítása alatt – szinte surranó pályán – kialakult egy elit csapat, művészszínház: az Örkény. Nem nagyüzem, családias kisvállalkozás. Kívülről botrányok, nyafogások, ajtócsapkodások nélkül, a konfliktusok családon belül maradnak vagy gentleman agreement-el elsimulnak.
A „Mácsainak lenni” jelenség látszólag igen könnyed. Rejtély, mi lehet ennek a tökéletes képnek az ára, ha van ára. Örkény István írásainak interpretálása adta az apropóját annak, hogy tisztuljon a kép. Az eredmény: ez a nézőtérről láthatatlan, és ez így helyes.