Nyomtatás
hétfő, 05 április 2021 20:53

Stephen Sachs: Valódi hamisítvány (Orlai Produkciós Iroda)

Értékelés:
(37 szavazat)

Reménykedünk a lehetetlenben

(Orlai Produkciós Iroda - Stephen Sachs: Valódi hamisítvány – 2021. április 1. online előadás)   

Éva: Pont ezek ketten akadtak össze, a ritka műfajúak, az érzékeny túlélők. Vígjátéknak hirdetett rátalálás, amit az élet nevű izé a maga realitásával tovább is pöccint: nincs itt semmi látnivaló, nem a kép, az ember a műalkotás, haladjunk. Mindenki marad, ahol eddig volt. Egyáltalán, lehet-e egy lecsúszott, alkesz pincérnőnek hetvenmillió dolláros Pollockja? Ugye.
Iza: Sok energiám felemésztette annak megfejtése, hol láttam én már ezt a kockás inget. Aztán lőn világosság: Kathleen Turneren, a West Enden, ő játszotta Maude-ot. Innen már tudtam figyelni a párducmintás cicanadrágos Hernádi Juditra, aki úgy mellesleg megmutatja milyen Mary Tyrone lenne, ha alapvetően nemcsak a színházzal bíró Orlai Tibor és a színházzal – éppen? - nem bíró Alföldi Róbert látná kivételes színpadi jelenlétet, és azt a vele született képességet, hogy mindenben színes szélesvásznú.        

Iza: Meghallgattam volna Valló Péter rendezői instrukcióit, vajon túllépett-e azon, hogy Művésznő turbóra kapcsol ízléssel, Művész úr alájátszik ennek és csendben élvezi is. Ő volt a díszletervező, és elbánt a színészeivel. Egy nézőtér felé nyitott lakókocsi a játéktér, telegyömöszölve lommal, bútorral. Olyan keskeny a járórész mélysége, hogy a két színész nem fér el egymás mellett, ez kifejezetten zavarja a játékot. (Kovács Patrícia a SzínházTV háziasszonya, átszellemült arccal tapogatta felvezetőjében a hűtőmágneseket, mint a színészt segítő részletgazdagság kivételes rekvizitumait. A falakon lévő film-poszterek mögöttes jelentése, és az Eagles együttestől a Hotel California című betétdal a nyerőbb, az amerikai Bakersfieldben járunk.) A történet egyszerű, egy nő és egy férfi találkozik üzleti ügyben a nő lakásán, egy californiai lakókocsi parkban. A nő birtokol egy 3 dollárért vett festményt, s egy ehhez kapcsolódó álmot, hogy végre kitör a nyomorból, mert millió dolláros kincset lelt. Hív egy New-Yorki sztár műítészt, aki ehhez egy igenlő szóval hozzásegíthetné.   

Éva: Kern András Lionel, a szenvtelen szakértő, sérthetetlen, jómodorú, nem fog rajta senki nyomora. Lionel kisfiús védtelenséget rejt belül, sérthető bizony: az az érzékenység, amivel él, amivel ért, ami miatt felfogja a művészetet, kiszolgáltatottá teszi. Mikor a házőrző kutyáktól űzve beteszi a lábát a szutyok lakókocsiba, hosszú percekig csak vonalzónyi távban kommunikál, messzebbre nem mutat, törzse nem fordul, hirtelen mozdulatot nem tesz, rémülten és szabatosan utasítja el a rokkant tepsiben éktelenkedő virslis falatkákat sajttal (vagy sajt nélkül).  Kicsit bemelegedve a beérkezettek abszent álmélkodásával térképezi fel a már-már eredetiséget sugárzó förtelmes lomokat, hallgat meg egy tőle a lehető legtávolabb eső sorsot. Némi alkohol lazítja fel a határokat, nem Maude (Hernádi Judit) ügyeskedése, olyan régen nem volt már laza ez az ember, hogy csak ilyen isten háta mögötti helyen, tanúk és tét nélkül engedhet meg magának egy kis konfessiót. Ez a hely, ami nem számít. Tekintélye, keménysége története az Avignoni kisasszonyoknál kezdődik, ez az „Isten hangja”. Mikor Lionel elmeséli az origót: változik Kern mozgása, nyit, érvel, távlatot skiccel kezével, színenként (bézs, kék, rózsaszín) más színű a hangja, részletenként más az intonáció. Büszkeséggel teli összegzés, veszélytelen vallomás. Aztán álmélkodva hallgatja Maude nyomozástörténetét az állítólagos Pollock-i ujjlenyomatról, de a festmény eredetisége tekintetében minden észérv, rokonszenv, közös sors feletti együttérzés, szánalom, érdeklődés ellenére kimondatlanul is ott van a „nem”. Ha már vallomás, mindenki terít: szeretetlen házasságok, gyermektelenség egyrészről, kábítószer-túladagolásban meghalt gyermek másrészről, öngyilkossági kísérlet, magány, munkanélküliség. És nincs megváltás, csak beszélgetés van. Két, egymást pár pillanatra megértő ember, veszendőségük tudatában is hűek maradnak magukhoz. Ha nem két ilyen nagy színész játszaná, biztos vígjáték lenne. Így két sors.

Iza: Maude Gutman nem egy Csehov/Shakespeare/O’Neill/Albee/Örkény/Molnár szerep, de a szerző, Stephen Sachs jól játszható, rétegelt karaktert alkotott. Maude megformálása során Hernádi támasza a saját formátuma, (a néző által csak sejtett) civil embersége. Bárkinek a bőrében lép színpadra, azonnal érezhető a figura lelki állapota, annak megélt örömei és bánatai, a sorsa. Most a kezdőképben elárulja tekintete, hogy a történetben - bármiről is szóljon -, ez az asszony nem lesz nyertes. Akkor sem, ha oroszlán módjára küzd. Hordhat tigrismintás cicanadrágot piros flitteres pólóval, felette kék-piros kockás inget, majdnem piros hajat, ez csak a látszat. Régóta szomorú, magányos ember, akinek a sors nem osztott nyertes lapokat. Akkor sem, ha a kapott életcitromjaiból állandóan limonádét kever – kis whiskyvel -, és abnormális mód próbál derűs maradni. Nevetgélünk a kissé közönséges pincérnői attitűdjén, naivitásán, hogy a Google-on szerzett tudásával akarja felvenni a versenyt a szakértővel. De párhuzamosan elszomorodunk, ahogy tizedszerre is nekifut annak, hogy fordítson a sorsán, újra és újra fellobban és elhal benne a remény. Maude a próbálkozásai között elmeséli életét, abúzusait, veszteségeit, gyereke halálát, hogy 33 éve a lakókocsiban lakik, s onnan viszik a szóró parcellába is, közpénzen. Hernádi színészi kvalitása, hogy a figura ingerszegény, majdnem szánalmas, csóró élete ellenére sem tudjuk lesajnálni, helyette együtt érzünk vele, s reménykedünk a lehetetlenben. Mert patikamérlegen adagolja a „hernádis” gesztusokat, s mellettük beszédes csendjeit. Kivételes játékintelligenciával bír, egyszerre van kívül és belül. Látjuk, ahogy a színész Maude-ot játssza, de egy-egy gesztusából megtudjuk Hernádi Judit privát véleményét is Maude helyzetéről, életéről, lehetőségeiről. Képes ragyogni, nagy lenni egy ugyan jól megírt, de közepes darabban is.  Pazarlás, hogy másfél évtizede annak, amikor klasszikus, megmérettetést jelentő szerepet játszott, nem rutinosan megoldható ezt-azt. Még szerencse, hogy az Orlai Produkció társalgási-kommersz-zenés-nézőtértöltő repertoárjában folyamatosan lehetőséget biztosított számára. Csípőből megoldja. Ahogy nyilatkozta egyszer, Várkonyi Zoltán megtanította neki a főiskolán, ha nem tudja támogatni a rendező, kell, hogy legyen saját megoldása a szerepre. Tucatnyi darabban mutathatta meg az elmúlt években, neki mindig van. Ha meg néha szembejön egy Alföldi Róbert típusú rendező, és „megcsinál” neki egy szerepet, az azonnal színikritikusi díjat ér.
 

Megjelent: 1319 alkalommal
Éva és Iza

Legfrissebbek a szerzőtől: Éva és Iza