Szakírók szakírták, hogy ez megállapodás az osztálytársak között. A megállapodásnak saját élete lett, nem mindegyikük bírta, voltak csendes előadások, voltak tátott szájjal röhögősek. Jó volt látni a törzsközönség és a szakma keveredését, ez eseménnyé válást. Minden előadás a játékötletek ökonómiájára épült, a produkciók zabolátlansága tudott lírai szépségre váltani.  A figura – az osztálytárs – belső élete megmutatása és a figuráról való jelenetenkénti leválás egyszerre történt, ami számunkra bravúr volt, nekik  az emlékek újra rendezése, talán csak rend, reményeim szerint béke is.

Jordán Adél színházi nagyvadak gyermeke, színésznő, sőt színész. Gyermekkora hátrányait most már könnyű pályája előnyeiként látni, de a megspórolhatatlan útkeresés, elvétés és megtalálás triászát így színpadon látva beismerhetjük, hogy irigyelhetetlen élete volt. A kollektív játék ereje és szépsége az, ami a hol meseszerű, hol töredezett, de (még mindig) friss ötletekkel telt, bennfentes és sajátos humorú előadást megemeli. A rajongható, vágyható, szerethető Jordán Adél kit-mit szeret kérdésre az előadás végén egyértelmű a válasz: a színházat. És jelen idő szerint megtalálta azt is, akivel boldog. (Ha valaki bulvárice a coming-outtal jön nekem még egyszer, mint „eseménnyel”, azt megátkozom, nem erről szól az előadás.)

Felsorolhatatlanul sok villanásból számomra a legemlékezetesebb Czukor Balázs szép-szomorú kontemplatív jelenléte, ő a líra maga, aztán varázsol még egyet az estén, Keresztes Tamást játszva. Járó Zsuzsa (Lázár Kati) és Mészáros Béla (Jordán Tamás) nagyjelenete, mikor a Kaposvárról oda-visszázva, gyerekükkel (Jordán Adél gyerekkori önmagát játszhatja) mit sem törődve szakmáznak. Dömötör András egy, a groteszk határáig eljutó fergeteges jelenetben még egyszer és utoljára megmutathatja Máté Gábort. Kovács Patrícia perfekt elénk varázsolja „dög” Jordán Adélt, aztán komor szépséggel eljátssza Székely Krisztát a lánykérési jelenetben. Ugyanakkor Mészáros Máté minden idők legjobb   Lázár Katiját adja hexameterben. Máthé Zsolt dalszövegei fájnak és szépek, boldog-szomorú és szomorú-szomorú dalok. Péter Kata és Vajda Milána  lassan eltéveszthetetlenül védjegyükké vált karcos-naturális stílusban, Szandtner Anna hol emelt okossággal, hol flegma féktelenséggel játszik.

Egy színházi gyerek mindig ül az öltözőben, vágyva a színpadon levő szüleire.

Egy színész mindig ül otthon és vágyik a színpadra.

Meg mindenki boldog akar lenni.

Szép búcsú volt.