Nyomtatás
csütörtök, 25 február 2021 19:17

Csáth és démonai (Vígszínház)

Értékelés:
(21 szavazat)

Irányítás

(Vígszínház, Házi Színpad - CSÁTH ÉS DÉMONAI - naplók, levelek, tárcák, versek, színdarab és regény részletek, valamint Csáth zenéi  - 2021. február 13. (streamelt)

„Komolyan aggódom, hogy sohase leszek boldog”
Csáth Géza: Napló (1912-1913)

 

Szépen kezdődik minden: sok versengő tehetséggel megvert hősünk eldönti, hogy ő fogja irányítani az életét, aztán 0,02 g morfin reggel fél hatkor és a többi már irodalomtörténet.

Három vörös ajtó, vállaltan színházat jelző fekete falak, bevilágított súgópéldány, egyidejűleg Nyugatos est utáni, nyitott ingnyakas-szmokingos hangulat, világít a plasztron, sötétlik a borosta, jő a világ feletti mélabú, várnánk a velencei tükörbe csapódó pezsgősüveg robaját. Vörös Róbert Csáthról szóló rendezése konzervatívabb és kisebb fesztávú, mint a Csáthot játszó Horváth Szabolcs kákettős vonzó és dinamikus színészete. Horváth magabiztosan teremt képről-képre mélyülő drámát, narrálja önmagát, kiszól a színházból a színháznak, pendlizik figura és néző, művész és műve, ember és kínja között. Ahogy nő a figura sorsának súlya, „lassul be” a színész, teszi  láthatóvá azt a haláltáncot, amit egy függő csak sejt és a legnagyobb tárgyvesztést – a halált – pontosan felmérő művészember elképzel. Az irtózás, a tehetetlenség, a banális tevés-vevések, a tiszta pillanatok és az élet felett elvesztett uralom – az előadás utolsó percei nagyon besűrűsödnek.

Horváth Szabolcs Csáthja tragikus hős, kisvárosi determinációval, jófiúság-követelménnyel, ésszel-széppel megáldott tehetség, elbukó ember. A Hirtling István megformálta ügyvéd apa Poloniusi lendülettel osztja az életre vonatkozó jótanácsait, feszülten, rosszalló szemrehányással beszélve az írói pályáról, nem feledve hangsúlyozni azt, anyagi segítségre nincs remény.  Hirtling nem nagy öregnek jött a Vígbe, all-round nagy színésznek inkább, jó lenne, ha az ehhez méltó egész estés szerepek megtalálnák. Csáth-darabhősként, apaként, nagybátyként, idősebb Kosztolányiként fundamentális figura és partner.

Szilágyi Csenge játssza Jónás Olgát, a feleséget és Pertics Jenőnét, a Csáth-darabbeli feleséget, kemény, közönségesen rejtélyes nőket alakítva, tartásos pontossággal. Mikor Jónás Olgaként férjét lemosdatja, az egyszerre idézi fel a halottmosást és – erőssége folytán - Nádas Péter Találkozás-beli jelenetét. Bach Kata és Gilicze Márta anyák, lányok, szeretők Csáth életéből, figuránként pontosan, szépen elénk téve azt  a személyiségtorzító, sors adta távlatnélküliséget, ami kisvárosi anyának, férjhez adott szeretetlen nőnek, megesett cselédlánynak adatott anno. Kiemelkedik Bach Kata Kohn Gizellájának infernális monológja Az elmebeteg nő naplójából. Részvétet, a viszolygást, a félelmet előhívó remek alakítás, az előadás egyik csúcspontja.

Zoltán Áron és Csapó Attila kollégák, rokonok, a végzet tanúi, vagy csomóponti alakjai. Zoltán Áron fiatal Kosztolányiként emlékezetes, Csapó Attila Sebésztanárként – egy epizódban - ad teljes orvos-képet; megmutatva egy sikerszakma mögötti tanácstalan embert is.

Feszültséggel teli, furcsa irodalmi-színházi patchwork ez az előadás, vágyat kelt egy jó Csáth -darabra a Víg nagyszínpadán. Jó lenne egy ilyen új Vígszínház.

(Gordon Esztrer felvétele.)

Megjelent: 934 alkalommal
Farkas Éva

Legfrissebbek a szerzőtől: Farkas Éva