Iza színházban járt - Yasmina Reza: Bella Figura (Vígszínház)
vasárnap, 14 március 2021 06:00

Yasmina Reza: Bella Figura (Vígszínház)

Értékelés:
(19 szavazat)

Párosan szép, vagy nem

(Vígszínház: Yasmina Reza: Bella Figura - 2021. február 27. online bemutató)

Egy legális gazdag, meg egy illegális, lecsúszóban lévő pár véletlenül találkozik egy osztrigás-pezsgős helyen, inkluzíve egy kissé demens, de életvidám anyóssal. Halász Judit brillíroz, Kovács Patrícia helyenként érzelmesre hangolt bézs kekk dög, Stohl András a lassan a védjegyévé vált, klasszikusan feszülő arcizom magas színvonalú használatával játszik ideges félrekúró férjet, Wunderlich József indokolatlanul boldog kisherceg, Petrik Andrea ugyan tudna adni egy erős nőt, de irodalmi alapanyag hiányában csak boldogtalant skiccel. Török Ferencen nem múlik, ő aztán belerendez holdfényt, színpadi autót, fekete damaszt hangedlit, együttlétre alkalmas éttermi WC-t, csak hát nem egy nagy truváj ez a darab. Szép kis Orlai-produkció lenne, de ő figyelne a büfésre, kisperec-kispezsgő a szünetben. Ez meg egy egyfelvonásos mintha.


A színlap ígérete ellenére „hétköznapok magával ragadó humora” meg romantika az nincs, van viszont színészi pontosság, tisztességes kivitelezés, egyben tartott (szórakoztató) este szordínós boldogtalansággal. Török Ferenc egymást követő képeket rendez, idomul mindenki pontosan, gördül az a dramaturgia, ha nem ragály közepén lennénk, sokkal többet is lehetne kérni a jegyekért. A Víg megfogta a Belvárosi Színház piaci szegmensét, tolt rá egy közepes nagyívet, most már csak meg kell rá keresni a közönséget. Kétesélyes az eredmény, mert világossá kellene tenni, hogy a művészszínház-nagyszínház-szórakoztató bulvár kategóriák együttes felkínálása a cél. Már ha az. Máraira, Shakespeare-re többen mennek be a Víggyárba, mint Rezára, de bevillan a Thália Télikert, hogy ott milyen bitang jó kis Művészetet csináltak, a szó összes értelmében. Úgyhogy megoldásom nincs, amúgy is érdekes időket élünk by Déri János.

Ha a tormakrémes molnárka-zéró kóla tengelyen mozgó néző lennék, zokszavam se lenne. A legjobban a kínos pillanatok sikerültek - lebukó pár, kényszeredett beszélgetés, fortyogó moralizálás – ezt is a színészek rakták össze, mert a szöveg csak ügyes, de nem csillog. A téttel rendelkező kijelentések megléte éppúgy illúzió, mint az, hogy az este végén történni fog valami emberi életre kiható a figurákkal, mert hát nem, marad a csillagokba bámulás, vagy mi.

A demencia útjának felén tart a hősies szabadságvággyal rendelkező öreg hölgy, Yvonne. Halász Judit elképesztő szettben, kihasználja még azt a fárasztó rendezői ötletet is, hogy folyton kotorásznia kell a luxustáskájában. Kedvenc közhelyem a „szerep íve” nevű izé, biztos voltam benne, hogy nem létezik. De: Halász Judit ráérősen a komikum felől indít, aztán mintegy mellékesen eljátssza azt is, hogy nemsokára elveszti szép eszét és meghal, de ezek az utolsó idők, amikor még ezt átlátja és nem haragszik senkire.

Boris és Andrea, Stohl András és Petrik Andrea a tilosban járó, épp sokféle bajban lévő pár. Hárítanak, közelednek, fáradtak már egymástól és a helyzettől, összekapaszkodnak, dühösen és értelmetlenül szétválnak. Petrik Andreán a világ szeme, neki kellene a gyógyszertári asszisztens lányból és gyerekét egyedül nevelő anyából valami igazat és lendületest kivarázsolni, világgá kiáltani a csakazértist. Próbálja ezt a szöveg ellenére, de a legjobb jelenetek abból a távolságból születnek, ahol a gondtalan gazdagsággal szembesül, fanyar lesz, lendületes és pikírt. Stohl András takkra eljátssza életében a századik "jócsávót", aki ideges, de bírja. Most kéne egy neki egy nagy-nagy szerep, hiányzik rendesen.

Francoise (Kovács Patrícia) és Eric (Wunderlich József) a legális pár. Kovács Patríciának jól áll a törtfehér outfithez a malícia, a tökéletes cipősarokhoz a diszharmonikus lélek. El tudja játszani – szöveg ellenére – hogy van szíve. Ehhez megfelelő jelenet nem adatik, de hát ez mégse Shakespeare. Wunderlich József néha értelmetlen amplitúdóváltásokkal, de hitelesen játssza el a gazdag fiút, akinek tulajdonképpen minden rendben van, az is, ami nem, minden szuflét kihoz egyszer a pincér, minden vita elsimul, a pezsgő hideg, a bankszámla hibátlan. A problémák elképzelése közben szép romantikusan néz, száz éve tán épp Ráday Imre ült ilyen vonzóan kontemplatív helyzetben a színpad szélén.

Lektűr ez, rendesen eljátszva, hiányérzettel.

(Dömölky Dániel próbán készült felvétele Halász Juditról)

Megjelent: 1946 alkalommal