Iza színházban járt - Háy János: Szavalóverseny I. (Katona József Színház)
péntek, 19 március 2021 00:28

Háy János: Szavalóverseny I. (Katona József Színház)

Értékelés:
(22 szavazat)

A csavartól a Hazáig  

(Katona József Színház – Háy János: Szavalóverseny I. – 2021. március 15-i K:ortárs online sorozat)

Amikor már megengedték – néha-néha - a hétvégi nagyfilmek nézését szombat este, előtte pergett a „Vers mindenkinek”. Akkor úgy tűnt, öt perc arra, hogy ki lehessen még szaladni popcornért, ropiért, szódáért. Percek, amikor Ruttkai Kosztolányit, Kállai Adyt, Székhelyi Villont, Bessenyei Vörösmartyt szavalt, az MTV1-en hétvégén főműsor időben, a ’80-as években úgymond még tálcán jöttek a versek. Akkor ez volt a „Való Világ.” A Szavalóverseny most játékot kínál a költészetről, annak műnemei, műfajai, metaforái sokaságával. Felélesztve kicsit a Vers mindenkinek érzést, hisz elhangzik néhány költemény is, megidézve két kort, három poétát. A versek szomorú sommázata: ötszáz éve rajtunk a kín.  

Kiderült, a versírás furcsa tudtaállapot, lévén a vers a „legkisebb nyelvi egységben kifejezett legnagyobb világegység”. Lehet, a papírra kerülő négy sor hetek termése. Hiába a virtuozitás, a nyelvi tudás, ha nem jön az ihlet, amire hosszan-hosszan kell várni. Ráadásul minél jobban várja az ember fia: a költő, annál nehezebben megy a dolog, nem indul pöccentésre. A költői munkamódszer: az újra és újra és újra nekifutás. A legnagyobb titok az, hogy a vers születésében „egy van van: a VAN”. Aztán, ha végre túljut a poéta az alkotás kínján, jön a még nagyobb kín: „nem vagyok hatással saját nemzetemre.”  

Háy János és a Katona beleállt az online magyar oktatásba. Valami azt súgja, a Szavalóverseny I-III. részei alatt – mert még jön két folytatás - többet fogok megjegyezni a költészettanról, mint a gimnázium első osztályában. (És még felelnem sem kell.) Elhangzik: játék ez a költészettel, hogy egy életre megértsük, az epika, a líra az műnem, a népmese, a mondóka, a gyerekvers, a népdal az műfaj; van szabad vers meg kötött vers, amelyek sorai közt megbújik a metafora, a hasonlat és a megszemélyesítés. Ráadásnak ott vannak az ütemhangsúlyos és az időmértékes versek, ez utóbbiban a jambikus sorok. Na meg a rímek vagy két tucat változata.   

Kocsis Gergely az órányi előadásban előttünk éli meg az alkotás, versírás kínjait. A csavarról szóló alapverstől egy szerelmes szonett soronkénti gründolásán át eljut a nemzeti dal műfajáig. Egy a teljesen és a közepesen között lepusztult, de tartalmas könyvespolc előtt, rozzant konyhaasztal felett laptopon pötyög, atlétában és félig nyitott fürdőköntösben. Borotválatlanul, kialvatlanul, érezhetően már múló, de éppen ezért rendre újratöltött alkoholosságban. Eközben jön, nem jön az ihlet, születik a vers. Költői monológja során lendülettel és hévvel érvel pro és kontra, mintha valóban íródna egy szonett. Magam sem hiszem, de rávett, hogy utánanézzek mi is a daktilusi versszerkezet és a drámai jambus. Előadása inkább szellemes, mint humoros, önreflektív a cinizmus és a szarkazmus - mintha patikamérlegen - kimért kevercsével.   

Előadását megszakítja kis színesként Szirtes Ági, Elek Ferenc, Rujder Vivien és Vajdai Vilmos betüremkedése a képbe, egy-egy műfaj meghatározása, annak rövid prezentálása erejéig. Bán János az előadás rezonőre, összegzi az író, Háy János nézeteit arról, mi és hol a Haza. (Nem spoilerzek, de Bán pár perce adja az írott/mondott szöveg mélységét.)   

Ami üt, az este hármasa: három vers, két kor, három poéta = változatlan magyar valóság ötszáz éve. Kell ehhez persze három színész 2021-ből.

A XVI. századot képviseli Bornemissza Péter: Cantio optima-ja Vizi Dávid előadásában: „Siralmas énnéköm tetűled megváltom, Áldott Magyarország…Engöm eluntattak az magyari urak, Kiízték közőlök az egy igaz Istent. Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!” Kortársa, Balassi Bálint: Harmadik Célia versét Dankó István tolmácsolja: „Ez világ minékünk, kiben mi most élünk,  vendégfogadó házunk,/Kiben ha ma lakunk, vagy jót vagy bút látunk,  de holnap meg kimúlunk…” Siralmas énekek ezek, mégis jól esnek a fülnek, az intellektusnak a csendes, lélektől lélekbe kúszó tiszta-szép interpretációik.

Az előadást Bányai Kelemen Barna zárja József Attila Íme, hát megleltem hazámat…című versével: „Mióta éltem, forgószélben próbáltam állni helyemen. Nagy nevetség, hogy nem vétettem többet, mint vétettek nekem.” Sallangmentes, már-már puritán az előadásmódja. Talán először történt meg velem, hogy e sorok - automatikusan is - nem Latinovits hangján, sajátos dikciójával (ha jobban tetszik modorosságával) szóltak. Amit ahogy van, imádok, hisz az enyém, hazai táj, verselemzésein, intellektusán szocializálódtam a (vers)irodalomban. Nem tudom, hogy csinálta Bányai Kelemen Barna, de ebbe a 2,5 percbe belesűrítette Othello és Proctor összes – több felvonásos - fájdalmát úgy, hogy hangját nem emelte, arcizma, szempillája nem rezdült. Csak éppen megfizethetetlen érzést adott, hogy 2021. március 15. napján én ezt a verset így meghallgathattam.

A Katona K:ortárs sorozat harmadik előadásának nyitó darabja volt ez, vélhetően a rendező, Tárnoki Márk és a technikai rendező, Török Marcell közös know how-ja. Máté Gábor a Végre egy kis csönddel még nem szakadt el a színházi formától, ahogy Székely Kriszta Egyformák vagyunk - majdnem - road movie-ja is billeget a két műfaj között. Tárnoki Márk markánsan letette a voksát, a nem színház ez nyomvonalon, hisz inkább verses est ez, finomra hangolt audiovizuális technikával.

Jól emlékszem 2017 őszére, Arany János születésének 200 éves Bicentenáriumára. A Katona éppen csak kipipálta az évfordulót, míg az Örkény és a Radnóti műsortervébe illesztve, évadot alapozott verses Arany-előadásaira. A Katona most foghat egy olyan sorozatba, ami szervesen illeszkedhet a középiskolai magyar nyelv-és irodalom oktatáshoz. Tárnoki és Török csak a tinédzserekre jellemző, szinte nihilista, cinikus világfájdalmára ráérezve, állandó figyelemfenntartó impulzusokat adva játszva/tanítva kalandozik a verstan rejtelmeibe. És nem a könnyebb utat választják, nem az imitt-amott zagyva, ezzel meghökkentve műsort kínálnak, hanem Háy János szövegével, a magyar irodalom verskincseivel valós tartalmat adnak. Várom a II. és III. órát. Lehet, a végére még a haikura és az Anyegin-strófára is ráérzek.      

(Felvétel: Horváth Judit)

Megjelent: 438 alkalommal