Iza színházban járt - Éva és Iza
kedd, 04 január 2022 16:40

Csehov: Sirály (Vígszínház)

Ne me quitte pas

(Vígszínház – Csehov: Sirály - 2021. december 21-i előadás)

Iza: Unalmas, ha épkézláb gondolata sincs a rendezőnek a darabról. David Doiasvili azonban annyi mindent belelát a Sirályba, amit talán maga Anton Pavlovics sem. Ifj Vidnyánszky Attila a megelevenedett Kosztya lenne, ha nem kéne az előadás alatt lefutnia egy fél-Marathont (megint). A csendes jelenetekben nagyon erős, elhittem neki, hogy ez a Kosztya az új Tolsztoj. A kezdetkor izgalmas színpadi megoldások egy idő után unalomba fulladnak, a látvány csapdájába ejtik az előadást, s lassan elfedik a tartalmat.
Éva: Olyan dühös és fáradt voltam az előadás végére, hogy kicsúszott a számon a „grúz blöff” méltatlan szerkezet. Nem volt igazam, de originálisat sem láttam. Az volt a benyomásom, hogy az evidensen tehetséges színészek néha izolált etűdöket adnak elő egymás mellett, nem kis aktivitással. És az, hogy az elmúlt öt év összes fesztiválszínházi ötlete bele van szuszakolva az előadásba. Már mindent láttam valahol, ahol még eredeti volt. Viszont nagyon jó volt végre Stohlt egy valódi szerepben látni, nem konzumlektűrben,  Dégéza és ifj. Vidnyánszky megcsinálta magát, Majsai-Nyilas Tünde igen nagyon jó színésznővé érett.

péntek, 31 december 2021 13:26

Évértékelő - 2021

A Covidnak nem tudtunk bye-bye-t inteni, de a stream-előadásokkal együtt már kapaszkodunk vissza, csak lenyomtunk 72 előadást, ha még messze is vagyunk az évi 120-130 előadástól.
A színházak derekasan dolgoztak, túléltek idén is, megérdemlik, hogy feljegyezzük mit láttunk mi jónak 2021-ben, egy kissé mindig bánatos, újabb covidos évben.
A Vígszínház még mindig hullámvölgyben, hol lent, hol fent, de nem tudjuk elhagyni. Az Örkény Színház kicsit elengedte nézői kezünk, mintha cseppet elfáradt volna, de majd magára talál, van ehhez humán anyaga. A Katona, Radnóti, Stúdió K, Szkéné tartja a frontot. Vannak új trónkövetelők is, mint a pécsi Nemzeti és a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, na meg üde – rendhagyó - meglepetések. (alfabetikus sorrendben)

Ne nevezd a feleséged Kicsimnek!     

(Thália Színház – David Mamet: Egy jobb világ - 2021. október 29.)

Iza: Nem gondoltam volna, hogy az összes színházi – még vagy már - tekintély között Valló Péter lesz a legtökösebb (sic!). Azzal mond véleményt a Marton-Gothár-Eszenyi tengelyen évek óta guruló abúzus-cunamiról, amivel a legjobban tud. Színházrendezőként, színpadon. Rafinált színházi szaki. Nem pártoskodik, nem mond oda, nem törekszik senkit megvilágosítani. Mindenki a maga intellektusa, érzelmi világa szerint értse, élje meg a tanmeséjét. Ebben igazi társa két szerény, ám igen elhivatott és tehetséges színművész: Mentes Júlia Virginai és Zayzon Zsolt. Izgalmas, hosszú utóhatású, elgondolkodtató előadás van születőben.   
Éva: A világon minden a szexről szól, csak a szex szól a hatalomról. No, itt zéró szex, de amit a hatalom természetéről tudni lehet, azt megtanuljuk a harmadik kép végére. Ne szépítsük, ez viviszekció. Lélektani zártszoba-thriller, két kiváló színésszel. #MeToo-darab is, de a lényege az, hogy az ostobaság öl, mint a korrupció, bünteti a társadalom bármelyik szereplőjét, nincs olyan szint, ahol védett lehet valaki, vagy bejósolhatóan bármely intézmény képes lenne az igazság kiderítésére. Itt van ehhez Zayzon egyetemi tanára, aki sebezhetetlen angolszász értelmiségiként kezdi és áldozatként végzi, meg Mentes Júlia Virgina diákja, az örök átok nő, aki csak annyira okos, hogy tudja, mennyire buta. Félelmetes kombináció.

„Értsük meg a mások igazát”  

(Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház – Szakcsi Lakatos Béla – Csemer Géza: Cigánykerék- 2021. október 16.)

„Rossz időket érünk,
Rossz csillagok járnak.. „
(Arany János: Zách Klára)  

Iza: A musical közel negyven éve íródott, és nem igazi gyöngyszem a palettán. Talán ez az oka, hogy a zalaegerszegieké még csak az ötödik bemutató. Holott a történet valós szociológiai dráma: miért pazarolja el a legtöbb cigány a tehetségét, miért nem tud beilleszkedni a (magyar) társadalomba? Az operákból tudjuk, a zene a fő, a libretto lehet pocsék. A Cigánykerék zenéje pazar, tele dúdolható slágerrel. Azt hiszem, a sikerhez az alkotók szíve a kulcs, ha oda utat talál a darab, érzelem-bomba este kerekedhet az előadásából. Böhm György rendező és a zalaegerszegi társulat tagjai szívéhez talált egy ösvényt.  
Éva: A zalaegerszegi színház társulata kiválóan teljesít: az előadásban tizenhat tonna meló van, mindenki kiteszi a szívét, szolgálja az előadást, akár kicsi, akár nagy feladat jutott neki. Ruben Brandt-speciál ez, a jelenetekben öt percenként kincset érő idézőjelek, konfettipisztoly-lövés minden kis paródia, nyócker elemelve és felemelve a sültreál füllentésével. Kádár János hanghordozása megvan? Csárdáskirálynő-hommage a kevert-császárkörte-feketecímkés cseresznye tövében? Szocialista Maigret a Józsefvárosban, sarki presszó, szkájfotel, kétdekással bélelt kávé? Elképesztő.

Ill vendége

(Vígszínház – Friedrich Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása - 2021. november 18-i előadás)

Iza: Rudolf Péter egy éve ezzel az előadással mutatkozott be a Vígben, jelesül, hogy ez, és ehhez hasonló produkciók váltják majd az Eszenyi-korszakot. Isten látja lelkem, nem nyűgözött le a bemutatkozó előadás. Profán példával élve, hiába akarok túrós tésztát főzni, ha nincs otthon túró, újratervezés van, mondjuk egy mákos tésztára. És megint csak azt mantráztam, szerencse, hogy HDG a színház deszkáin, amíg ott van, nincs baj.  
Éva: Ne szépítsük, Dürrenmattnál a gonosz győz. Egy egész város tövig elkurvul, pedig sose volt erkölcsös, Ill meghal, Hegedűs D. Géza főszereplő lesz. Akinek emellett arra is jut tehetsége, hogy minden szerep gravitációját eljátssza és lereagálja. És megfejtettem a székeket, azt hiszem.

hétfő, 27 december 2021 11:54

Mágnás Miska (Vígszínház)

BAZ megyei gyerek vagyok…..

(Vígszínház – Szirmai Albert-Bakonyi Károly-Gábor Andor: Mágnás Miska - 2021. november 8-i előadás)

Iza: Ahogy Orsi szokta mondani: „Vessenek a mókusok elé, de nekem tetszett!” Most én is csak ezt tudom mondani. Nem bántam az előadás eklektikáját, tán összevisszaságát, mind a három részt önfeledten élveztem. Eszenyi Enikő sem gondolta volna két éve, hogy ennyire up-to-date lesz a rendezése 2021 novemberére, amire éppen ötödszörre, hogy jegyünk volt rá, végre láttuk is.  
Éva: Pufimellényes, arany-rózsaszín, dinamikus tohuvabohut láttam, óvatos NER-paródiával, szürreális kakasfejjel, és erős fiatal csapattal. Némi társadalomkritika elfért a glamúr és a habfürdő alatt, de csak némi.
  

péntek, 29 október 2021 17:49

Masteroff-Kander-Ebb: Kabaré (Vígszínház)

Willkommen! And bienvenue! Welcome! A Vígszínház visszatért!

(Vígszínház – Masteroff-Kander-Ebb: Cabaret - 2021. október 8-i előadás)

Éva: Az ember figyelmesen előredől a második percben és végig úgy marad. A sok Cabaret után végre nem egy elkönnyített előadás, noch dazu élő zenekarral, sok kicsi finom és fájdalmas játékkal, reménytelen történelemmel. Seress Zoltán színpadot uraló cinikus-humanista konferansziéja nagyon jól sikerült, Dobó „jól áll neki a Vígszínház” Enikő meg a csillagos eget leénekli a nézőknek, robbanócukor a talpa alatt a világot jelentő.
Iza: Hittem volna, hogy egy marosvásárhelyi gyökerű rendező, Béres Attila fogja újra felkurblizni a Vígszínház motorját? Nem! De így lett. Vendég rendezőként a múlt hátán belökte a színházat a jelenbe. Visszaadta a „Vígszínházam”, pontosabban a már erősen halványuló bizonyosságot, hogy a Vígszínház fogalom, és nem véletlenül volt és lehet újra bokréta a magyar színjátszás kalapján. Pedig nem láttam hibátlannak a produkciót, de amit mögé láttam, inkább kiéreztem, az valami csodálatos volt.

És itt majd bejön egy úthenger....

(Örkény Színház – 33 álom/Esterházy Péter: 33 változat Haydn-koponyára- 2021 szeptember 30. / október10.)

Iza: Számomra csalódás volt az Örkény Színház első, páros bemutatója. A tény, hogy két év bezártság után ez az „üzenet”. Nem tudom, mi ijesztett meg jobban, hogy egy színészt művészet címszó alatt a végtelenségig lehet szívatni, vagy az, hogy láthatóan volt, aki ezt élvezte a színpadon. Egy híres, közel kétszáz színpadi bemutatót maga mögött tudó színésznőnk frappánsan úgy összegezte az ilyen előadásokat:”…. amikor nem tudja a rendező pontosan, hogy mit is akar, azt mondja…..és itt majd bejön egy úthenger.” Úgy érzem, az Örkény Színház színpadára most megérkezett az úthenger. Színházi léptékkel nézve nem jelent semmit, hogy ez a két előadás most megszületett, talán ahogy az se jelentett volna semmit, ha nem. E „semmiért” viszont a színpadon lévők vért izzadnak, cikázva az Örkény Színház és az Örkény Stúdió színpadjai között a párhuzamosan folyó előadások alatt.
Éva: Most akkor ez esztétikai, jelképtani, filmtudományi speckoll 35 éven aluliaknak, vagy csak nem ittunk eleget? Kihagyjuk a legendás „nem találunk szavakat”-idézetet és megállapítjuk, hogy az egyik előadás egy vizsgaelőadásba oltott tarantinós ördögűzés videotékában visszafelé, a másik meg – az Esterházy Péter-báb miatt – szíven rúgó hommage végre EP-szöveggel és az arra optimalizált, nagyot teljesítő Znamenák -BBM-Csákányi triásszal. Kolléganővel ellentétben a 33 álmot azért nézném meg még egyszer, hogy már feszengés nélkül élvezhessem a teljesítményt, a 33 változatra meg elvinném egy barátomat, aki egész jól viseli, hogy feszt EP-idézetekkel traktálom.  
    

Easter egg    
 
(Orlai Produkciós Iroda – David Hare: Amy világa (Szerepeink) – 2021. szeptember 16.)  

Iza: A darab egyik felvetése: eljöhet-e az idő, amikor meghal a színház? Az este után csípőből rávághatnám a választ: most. Hernádi Judit akarata, színészi ereje sem menti az előadást, mint már annyiszor. Valahogy maga is kedvetlen: egy remek szerep jött vele szembe, de a rendezői koncepció ellenében mégsem játszhatja azt ki. Látszólag minden és mindenki a helyén van, fegyelmezett a színpadi csapatmunka, de már a bemutató környékén fáradt, erőtlen a produkció.           
Éva: A szó, amit kerestem: frekvencia. Van egy speciális, behatárolt tartománya az Orlai-produkciók nagy részének, s ennek az előnyei egybeesnek a hátrányaival. Nem tud nem „siker” lenni egy kellemes rezgésszámú, egy vagy két nagyvadra épített társalgási darab jókezű, vagy klasszikus rendezőkkel. De ott van néhány előadásban a titkos easter egg, amit pont ők rejtenek el: mit játszhatnának el, s mi az, amit nem látunk. Ez vágyakozást kelt, és hiányérzetet szül. Most is egyszerre néztünk egymásra kolléganővel és mondtuk: Arkagyina. Aztán nem az lett.

hétfő, 11 október 2021 02:52

Szabó Magda: Az ajtó (Nemzeti Színház)

 

Zárt ajtó

(Nemzeti Színház – Szabó Magda: Az ajtó - 2021. szeptember 19.)

Iza: Szeredás Emerenc figuráját a két Szabó, Magda és István, meg persze Helen Mirren, ha nem is állócsillaggá varázsolták, de nemzetközi irodalmi és filmes körökben közismertté tették. Még egy színház vezető színésznőjének sem fenékig tejföl a teátrumi lét, a ziccer szerepek sem sikerülhetnek mindig. Udvaros Dorottyának most összejött. Csendes alázattal, belülről fakadó, szomorú mosolyú ragyogással tette magáévá Szeredás Emerenc karakterét. A Nemzeti társulata pedig példásan alájátszik. Jó ütemű, ihletett előadás született.     
Éva: A MITEM-en nézzük, rácsodálkozom, hogy a közönség nem „szakmai”. Miért nem kíváncsiak Udvaros Dorottyára a többiek? Udvaros az, aki mondhatja a Nemzetiben, hogy „elvárom” és akitől nemzeti lesz a színház. És tárgyilagosan derűs, de öngyötrően tiszta Emerencet játszott.  Szépen kilépve a koncepció elé, azt csinált, amit akart és úgy, ahogy csak ő tudja.

1. oldal / 11