Iza színházban járt - Shakespeare: Szeget szeggel (Vígszínház)
szerda, 14 december 2022 09:14

Shakespeare: Szeget szeggel (Vígszínház)

Értékelés:
(79 szavazat)

A jóllakott oroszlán nem vadászik….   

(Vígszínház – Shakespeare: Szeget szeggel - 2022. december 11-i előadás)

Hiába a príma alapanyag, még a lecsó sem sikerül mindig nagyszerűre. Patinás teátrum, harcedzett és képességes igazgató-rendező, egy jó társulat, és a színpadra vitt „dühös vígjátékuk” érthető és nézhető is, de mégsem lépi túl egy kötelező tananyaghoz készült oktató-nevelő előadás hőfokát. Érezni az igyekezetet, ám azt is, adósak a tisztes darabértelmezéssel, inkább az ötletek dominálnak. A díszlet, a jelmez a szereposztás egymás ellen dolgozik, nem tudnak eggyé válni Shakespeare művével. Talán csak azért vették elő, mert sok szerep van benne, Fesztbaum Béla kiélheti komédiás kedvét, a közönség pedig - vérmérséklete szerint - szörnyülködhet vagy örvendhet, hogy Wunderlich József büntiben van. A szépségflastrom Nádasdy Ádám szövege, fülorgia, akárcsak A vihar fordítása.   

Shakespeare-től sokat megtudhatunk a hatalmi mechanizmusokról és a nők lesajnálásáról is. Korántsem volt a metoo véleménybajnoka, de annál inkább provokatív, ráadásként tudta, érezte, hogy mi mozgatja a férfit és nőt, és milyen álszent az ember. Talán már azt is sejtette, hogy a társadalmak – bizonyos értelemben - sohasem lépnek túl a hűbéri rendszeren, mindig lesznek urak, vazallusok és az őket eltartó örök szolgák.  Életművében rendhagyó ez a darab, mert egyszerre van mélysége, filozófiája, komikuma és ádáz hatalmi harc. Erős párhuzamban áll A vihar című darabjával. (Azon elgondolkodhatunk honnan jött az írói ötlet, hogy a történet Bécsbe játszódjon, de vélhetően onnan, ahogy a Téli regében tenger mossa Csehország partjait.)

Bécs züllött városban a mindentől, főleg önmagától is megcsömörlött városvezető, a Herceg átadja a kormányzás terhét egy puritán és erkölcsös ember hírében álló férfinak, csináljon helyette rendet. Rafinált módon otthagyja mellette bizalmasát, maga meg szerzetesi csuhát öltve közelről figyeli az eseményeket. A kiválasztottjáról hamar kiderül, hogy messze nem fedhetetlen, sőt, nemcsak buja, de hitszegő és igazságtalan is, ugyan az lett volna a feladata, hogy a jogot betűről betűre betartatva megtisztítsa a várost az erkölcstelenségtől, erre nem képes, mert maga is csak bort iszik és vizet prédikál. A Herceg kénytelen visszatérni a kormányrúdhoz, hogy „bölcs és igazságos” vezetőként megbüntetve – önmagán kívül – mindenkit, rendet vágjon a városában. Társadalmi tanmese, ha úgy tetszik biccentés egy bölcs uralkodónak, de ha úgy akarjuk a hatalmasok játszmáinak ostorozása.

Khell Csörsz hozott is meg nem is díszletet. A nézőtérre belépve önnön képünk tárul elénk, nincs függöny, s a Vígszínház zsöllyéjét vetítik ki a hátsó falra. Előtte két íves, emeletes fémkonzolon már másféltucatnyi utcai ruhás alak ücsörög. Előbb azt hittem talán a Globe Színház került szofisztikált-stilizáltan megjelenítésre, de annyiszor elmondják az este során, hogy induljon a cirkusz, végül is el kellett fogadnom, hogy csak egy manézst ülünk körbe. Az, hogy az előadásban a színpadon ülőknek (közönségnek?)  mi a szerepe, nem derült ki. Füzér Anni jelmezei sem adtak kapaszkodót, a szereplők egy részén középkori öltözet vagy valamilyen ismeretlen eredetű, 20. századi katonai huntára emlékeztető egyenruha, másik részén mai öltözet: öltöny, garbó, farmer, neoprén futócucc. A nyitó és záróképben színpadra lép egy tradicionális karneváli ruhás csapat, így a Velencei és Rio de Janiero-i Karneválok hangulatát is megidézve. Egy ideig azt hittem a rosszak és/vagy gonoszak az öltönyösök, de nem jött be az elképzelés. Összegezve: már a vizualitás értelmezésénél fennakadtam. (Akárcsak Az öreg hölgy látogatása című darabnál a székhegy adekvát megfejtésén.)

A prológus alatt díszdobozból kiugorva az isteni Marilyn elénekli a Hercegnek a Happy Birthday Mr. President-et, aki rögtön el is dobja a kormányzói jogart és világnak megy. Kőszegi Ákos Hercegéről nem tudni miért oly unott, csak akkor éled kicsit fel, amikor manipulálhatja a környezetét. Élénkpiros, csillogó jelmeze félig porondmesterré, félig bohócszerűvé teszi, holott karaktere komoly monológokat kapott az írótól. Ő mondja el, hogy a törvény ugyan jó és szigorú, de nem alkalmazza senki, mert sajnos maga engedte hosszúra a pórázt, és már nem meri vállalni a cselekvés kockázatát, mert akkor zsarnokká válna, inkább másra, Angelora bízza ezt a piszkos munkát, hogy megtartsa a puhányságán elnyert népszerűségét. A dráma esszenciája a darabvégi nagymonológja, amikor leleplezi a zsarnok Angelot, mert felfedvén inkognitóját visszatér, hogy igazságot szolgáltasson. Sebtében tárgyalást tar, ahol maga a bíró, az ügyész, az ügyvéd, sőt a tanú, de pár percig még a vádlott is. Az előadásban nem lett hangsúlyos az a gondolat, hogy színjátékká alacsonyítják az igazságszolgáltatást. A Vígben mintha Shakespeare másik darabjait adnák, a Minden jó, ha jó a végét, mert a bűnösöket felmentik és senkinek a feje nem hullik porba, a Herceg figurája pedig az Ahogy tetszik Jacques-ra emlékeztet.

A drámában a Herceg és felkért helytartója, Angelo kapcsolata a cselekmény tengelye, hisz fontos, hogy miért Angelo kap hatalmat általa, és miért nem addigi jobbkeze, Escalus. Kőszegi és Stohl között egyelőre semmilyen színpadi kölcsönhatás nem jött létre, és az a ritka helyzet állt elő, hogy Stohl sem tud egy markáns és fajsúlyos gazembert színpadra vinni. Angelo-ja képmutató, pozőr, hazug és valóban gonosz, de hiányzik belőle az igazi kéjencség és az erő. Seress Zoltán Escalus szerepében éppen csak jelen van, a legnagyobb talány a karaktere körül az, hogy miért van rajta egy rózsaszín selyemfűző az inge és öltönye között.  

Fesztbaum Béla megtalálta Könyök polgárőr szerepében azt az öt percét – hála Nádasdy nyelvzsenijének is –, amikor szóban és játékban egyaránt uralja a színpadot. Megmutatja milyen az, amikor Shakespeare kacagtat, tapasztalt komikusszínészként (is) takkra hozza poénokat. Ötvös András a nagypofájú lézengő, Lucio szerepében még idegennek hat a Víg színpadán, de az Orlai Produkciónál szerzett – könnyedebb darabok - rutinjával hozza a figurát, ahogy Pompó, a moralista strici szerepében Kövesi Zsombor is szórakoztató. Ők egyértelműen vígjátékra játsszák és viszik a darabot. Karácsonyi Zoltán és Borbiczky Ferenc több szerepben is színpadra lép, de csak a cselekmény dramaturgia továbblendítése a feladatuk, és maguk is a poénözönöket erősítik. Wunderlich Józsefre - aki évek óta vezető színésze a színháznak – osztani Claudio pármondatos szerepében, még akkor is, ha az ő szexuális étvágya az események katalizátora erősen egy igazgatói-rendezői büntetésnek tűnt. „Egy fiatal úriember” a színlap szerint, ezt is kapjuk tőle. Azt jól esett nézni, hogy Bölkény Balázs komolyan és fegyelmezetten játszik a Börtönparancsnok szerepében.        

Márkus Luca, a zárda kapujából visszarángatott, már apácaruhás Izabella lelki vívódásával adós marad, gőgös mártíromsággal játssza szerepét, nem látjuk, hogy tisztasága harcot vívna az őt körülvevő erkölcsi fertővel. Puzsa Patrícia Izabella testvére, Caludio-tól megesett Giulietta szerepében súlytalan, ahogy Balázsovits Edit is csak harsányságával és Marilyn parókájával tűnik ki Keféné, a bordélytulajdonos szerepében. Bár Shakespeare színházától nem idegen, hogy a színész több szerepet játsszon egy estén, itt zavart okoz, hogy Balázsovits alakítja Angelo elhagyott menyasszonyát, Mariannt is, körülöttünk mindenki azt hitte, ha Lucionak el kellett venni egy prostituáltat a Herceg bölcs döntése révén, akkor Angelonak a Madame-ot.

Majd minden szereplő küzd a feladatával, csak néhányan képesek egy-egy hiteles jelenésre, és igazán fajsúlyos alakítást senkitől sem láthatunk, a legtöbb szereplőnek nincs is akkora színészi jelenléte most, hogy megtöltse élettel, színnel a ráosztott szerepet.

Rudolf  Péter rendezőként döntött, az ő olvasata a darabról: dühős vígjáték. Hagyta a csudába a dráma morális, filozófiai eszméinek kellemetlen kidomborítását, azt a papírlapokra nyomtatott paragrafus jelek zsinórpadlásról való leszórása mutatta, és a színpadon elhangzó szankció szó, meg úgy általában a parlamenti gazemberek említése. Ami született az se hús, se hal előadás, ahhoz nem elég vidám, hogy vígjáték legyen, morális, társadalomkritikus játéknak pedig felszínes. A színpadon persze színészek állnak, akik bármit eljátszanak, de többen a szereposztás miatt mozognak légüres térben, ha egy kicsit megkevernénk a színpadon lévőket – már csak alkatuknál, színész eszköztáruknál fogva - lényegesen más, hitelesebb előadás születhetett volna. Most úgy tűnt, olyan ez a produkció, ahogy az a darabban is elhangzik: „a jóllakott oroszlán nem vadászik…..”.

(Fotó: Gordon Eszter)

Megjelent: 3735 alkalommal