Shakespeare: Szeget szeggel (Vígszínház)
A jóllakott oroszlán nem vadászik….
(Vígszínház – Shakespeare: Szeget szeggel - 2022. december 11-i előadás)
Hiába a príma alapanyag, még a lecsó sem sikerül mindig nagyszerűre. Patinás teátrum, harcedzett és képességes igazgató-rendező, egy jó társulat, és a színpadra vitt „dühös vígjátékuk” érthető és nézhető is, de mégsem lépi túl egy kötelező tananyaghoz készült oktató-nevelő előadás hőfokát. Érezni az igyekezetet, ám azt is, adósak a tisztes darabértelmezéssel, inkább az ötletek dominálnak. A díszlet, a jelmez a szereposztás egymás ellen dolgozik, nem tudnak eggyé válni Shakespeare művével. Talán csak azért vették elő, mert sok szerep van benne, Fesztbaum Béla kiélheti komédiás kedvét, a közönség pedig - vérmérséklete szerint - szörnyülködhet vagy örvendhet, hogy Wunderlich József büntiben van. A szépségflastrom Nádasdy Ádám szövege, fülorgia, akárcsak A vihar fordítása.
Spiró György: Csirkefej (Pécsi Harmadik Színház)
Pusztulatból megtisztulás
(Pécsi Harmadik Színház – Spiró György: Csirkefej - 2022. december 14-i előadás)
Először láttam élőben Spiró darabját, és hálás vagyok, hogy színházlátogatói odüsszeiám állomása lehetett ez a - kétségtelenül - színháztörténeti epizód. Vincze János rendező 1988-ban e darab színrevitelével rakta le a Pécsi Harmadik Színház képzeletbeli alapkövét, és a dráma újragondolásával talán sokadszorra mentheti meg édes gyermekét, a Pécsi Harmadikat. Sikert, vastapsot, ovációt és standing ovation-t sokszor láttam már, azt, hogy a közönség az előadás végén a dermedtségtől alig képes tapsolni, talán most először. Ahogy azt is, hogy egy nézőt olyan mélyen megérintenek a színpadon látottak, visszaköszönve onnan saját élete, hogy pánikrohamot kap. Vincze János és jelenlegi társulata képes volt újra rendhagyóra komponálni Spiró tragédiáját.
Barátom, Harvey (Vígszínház)
Fekete Péter visszatért
(Vígszínház – Mary Chase: Barátom, Harvey - 2022. december 21-i előadás)
Harminc évvel ezelőtt a Vígszínház színpadjára lépett egy különösen szerencsétlen fiatalember, aki bármit csinált, bárhová lépett, csak baj járt a nyomában: Fekete Péter. Egy vékonydongájú fiatal színész játszotta: Rudolf Péter. Fekete Péter most megemberesedetten, Etwood P. Dowd karakterében visszatért, és ő is sokat csetlik-botlik a hétköznapi kihívások között. Azt értem, hogy 1963-ban Várkonyi Zoltán, a darab akkori rendezője kedveskedni akart - egy tengerentúli nagy sikerrel - a hazatelepült Páger Antalnak, azt kevésbé, hogy Valló Péter, a darab mostani színre állítója miért nem keresgélt egy kicsit nagyobb elánnal egy jó vígjátékot Rudolf Péternek. Aki persze fölényes rutinnal és látható játékkedvvel hozza a figurát, neki személyes sikere az előadás.
Királyrák krumplifészekben (Pécsi Nemzeti Színház)
Képeslapok a szakadék széléről
(Pécsi Nemzeti Színház/ Pécsi Horvát Színház – Pål Mangor Kvammen - Torfinn Nag - Jon Arne Sægrov - Per Inge Torkelsen: (Maggi és Lillemor) Királyrák krumplifészekben - 2022. november 12-i előadás)
Imádom két össze nem illő történet párhuzamát. A felfedezést, a rejtvény-és rejtélyfejtés élményét, amikor feltárul két mű között bármi analógia, még akkor is, ha tudom, hogy az analógiákat csak az agyunk hozza létre. Szerintem a norvég írónégyesnek fogalma sincs arról, hogy a Maggi és Lillemor című darabjuk az a patchwork, amit én beleláttam. Főleg azért, mert ez csak Vári Éva játéknak köszönhetően tárul fel. Erősen hittem, nekem már csak élvezni kell a színpadi játékát, nem kell továbbgondolnom, hogy a puszta jelenléte mit jelent egy előadásban, mit ad hozzá. Azonban, amit új bemutatója közben „mutatott”, az már két hete ott motoszkál a fejemben.
Győrei Zsolt: A Latabárné fia (Spinoza Színház)
Egy jó fiú
(Spinoza Színház – Győrei Zsolt: A Latabárné fia – 2022. november 24-i előadás)
Latyi, ahogy még nem láttuk, Deutsch Ilona Honor szerető és gondoskodó fiaként. Az arc, amit ismerünk egy színpadi dinasztia sarjáé, akinek látszólag vér helyett komédia csorgott az ereiben, és a magyar Buster Keaton címet uralta. Az arc, amit nem ismerünk, egy artistáé, egy Max Reinhardt színészé, a fasizmust és a kommunista diktatúrát is túlélő művészemberé, aki belebetegedett a 20. századba és a mulattatásba. Két 21. századi alkotó, Győrei Zsolt író és Peller Károly színészművész tisztelettel mutatja meg Latabár Kálmánt, az embert. Nem döntik le a bálványt, de felfedik a korántsem komédia uralta mindennapjait, privátemberi arcát.
Mark Haddon – Simon Stephens: A kutya különös esete az éjszakában (Budaörsi Latinovits Színház)
Bármire képes lehetsz!
(Budaörsi Latinovits Színház - Mark Haddon – Simon Stephens: A kutya különös esete az éjszakában – 2022. november 18-i előadás)
Nem adatott meg egyes hivatásosokat jellemző ecetkoncentráció, így szakképzett nézőként recenzálok egy igen figyelemreméltó előadásról. Büszkén álltam fel a székről, lám-lám, egy művelődési ház pici színpadán is lehet akkorát villantani, akár a Temze partján. Jó pár éve láttam a sokszoros díjesős angol produkciót, ami hatalmas élmény volt, de egy zenés fény-show is egyben. A budaörsiek egy (két?) évad alatt gazdálkodhatnak abból a pénzből, amit Angliában a monumentális, villódzó, elektronikával vastagon felszerelt díszletre elköltöttek, hogy a főhős nem mindennapi gondolkodását „belülről” is lássa a közönség, érezze, ahogy egy tinédzserfiú tomboló gondolatai között szörfözik. Ezt itt ésszel, szívvel, ötlettel és humán erőforrással (buzgó színészvérrel) kellett pótolni az alkotóknak. Nagyot futottak, alaposan átgondolták az előadás legapróbb részletét is.
A gyémánt út pora (filmkritika)
Kötéltánc
(A gyémánt út pora - magyar kisjátékfilm)
Szembesülni egy szerettünk leépülésével sokk, élve-lélegezve elveszíteni azt, aki valaha volt nekünk, akit szerettünk, átélni naponta ugyanazt, újra és újra leküzdve a tehetetlen dühöt. A jelek felismerésének az érzését hála Istennek nem ismerem, remélem, hogy sosem fogom. Ám Vámos Zoltán kisfilmje elgondolkodtatott, vajon lenne-e erőm dönteni életemről akkor, amíg még képes vagyok rá, és még én tehetem meg. Szeretettel és hozzáértéssel készített, mértéktartó kisjátékfilm született Vári Éva és Orosz Ákos főszereplésével.
Franz Kafka: A kastély (Vígszínház)
Ébredés
(Vígszínház – Franz Kafka: A kastély - 2022. október 25-i előadás)
Bölcsen lettem volna, ha a regényt ismerve érkezem az előadásra, és nem megy el az első félórám azzal, hogy valahogy felüljek Bodó Viktor Kafka Expresszére. Igen ám, de ha nem az előadás után olvasom a regényt, nem esik le az állam, hogy milyen abszolút mód adták vissza Kafka világát. Ráadásként olyan együtt alkotó csapatjátékot láttam a Vígben, mintha a Stúdió K vagy a Katona kis társulata lett volna a színpadon, ahol mindenki, mindig a helyén van. Sokadszorra éled a reményem, hátha visszatalál ez a színház és társulata a saját „helyére” a honi színházi palettán.
Kander-Ebb-Fosse: Chicago (Pécsi Nemzeti Színház)
Szex, pisztoly, pénz és talár
(Pécsi Nemzeti Színház – Kander-Ebb-Fosse: Chicago – 2022. október 15-i előadás)
A Chicago musical színpadra tételéhez két út vihet. Az egyik Fred Ebb (Maurine Watkins nyomán) eredeti története némi show-val fűszerezve, a másik nuku csilli-villi, sorok közé bújtatott társadalomkritika. A színháztörténeti írások szerint Pécsett az 1981/82-es évadban az utóbbi megoldást választották Eörsi István ostorozó dalfordításaival. A pécsi Nemzeti 41 év után azonban az első metódusra szavazott. Egy hajszállal sem maradnak el a magyar Musical Mennyország, a Madách Színház előadásai mögött. A produkció szórakoztat, előhívja a musical már meglévő referenciapontjait, és ugyan nem préseli a nézőt a székbe, de dúdolgatva, elégedetten lép ki a pécsi Király utcára. Tetszett.
Molnár Ferenc: Liliom (Örkény Színház)
CSI: Józsefvárosi helyszínelők
(Örkény Színház – Molnár Ferenc: Liliom - 2022. október 8.)
Kissé csalódottan mentem színházba, mert a bemutató előtt pár nappal Patkós Márton Liliomja kivonódott az első előadásokból. Aztán nehéz szívvel jöttem ki. Tavasszal Pécsett Zsótér Sándor Dosztojevszkij értelmezése megfosztott a bűn utáni bűnhődéstől, most Kovács D. Dániel elgondolása a molnári étosztól, attól, hogy a perifériára szorult kisembernek is lehet erkölcsi nagysága. Az előadás sallert osztó társadalomkritika, és nem ad feloldozást Molnár mába gondolt hőseinek, ahogy katarzist sem a nézőknek.