Nem vártam nagyon mást, az ajánlók: Horváth Judit fotói, Nagy Gergő plakátja és Mácsai Mikul trailer-je gondosan „szétspoilerezte” az előadást. A Zűrzavar, a 33 álom óta előre átböngészem a leírásokat, ne érjen meglepetés. Itt volt erős szinposzis: a Szexuális Újraelosztás elmélete Robin Hanson közgazdásztól. Megnéztem, kamu-e? Nem, tényleg az Oxford University Future of Humanity Institute kutatója (is), és elméleti felvetése nagy vitát kavart úgy négy éve. Röviden: ha fájlaljuk a tulajdon és a pénz igazságtalan társadalmi elosztását, lehet-e létjogosultsága a szexuális élmények igazságosabb elosztásának is. Uralkodhatnak-e az ún. Incel-ek? A darab történetének magva, irányíthatja-e egy társadalmat a magukat omega hímként aposztrofáló férfiak társulása (Incel-mozgalom), akik beleuntak abba, hogy az alfa-és bétahímek elhalásszák előlük a nőket. Így létrehoznak egy olyan társadalmi rendet, amelyben ugyan cölibátusban élnek, de megvalósul a szexuális újraelosztás is. Akinek nem jut női társ, az kap egy robotnőt, s ha kiérdemli - lassan-lassan - egy igazit is…….. házi szexrabszolgának. Akinek meg akadna azért nő önjogán, azt nyilvánosan kasztrálják.
Gyorsan azt éreztem, disztópiát nézek megint, szintén a Stúdióban játszott orwelli történetet, az 1984-et látom másképpen. Van elnyomás, diktatúra, Nagy Testvér, csak más a hatalom monitorozásának fókusza, de a végeredmény ugyanaz, ha veszélyessé válsz, kiiktat a rendszer. Lehet, Bajomi Nagy György miatt volt ez egy sugallat, ebben is, abban is játszik. Megtámogatták az érzést Ignjatovic Kristina uniformisszerű vagy szektás jellegű jelmezei is. Láng Imola díszlete nem is lehetett több pár szürke díszletfalnál, lepelnél, dobogónál, ennyit bírt el ez a kis tér.
Az előadás mondanivalójához lehet filozófiát költeni, főleg utólag. Ha kinyitunk bármely print vagy online hírforrást, a főüzenet még mindig hefneri, csak már nem kuriózum a Playboy magazin érzése, az egész médiatér egy hatalmas, a szexuális vágyak, ízlések és identitások kielégítésére szolgáló virtuális birodalom. A hajdani szexuális forradalom nyertesei a szépek és/vagy gazdagok, akik megkapják, amit akarnak. A vesztesek (mindenki más) sokszor magányosak, frusztráltak, küszködnek a kapcsolatteremtéssel. Az alkotókra Hanson elméletén túl hatott napjaink Netflix ideológiája is, van LMBTQ szolidaritás, éllel vetődik fel a kérdés, hol csatlakozhatnak be a nem heteroszexuálisok e rendszerbe? (Megtalálták a választ, igazi csattanóval. Talán ez az darab legjobb poénja.)
Ami feltétlen jó a produkcióban: Máthé Zsolt dalszövegei és Farkas Bence zenéje. Szellemesek, könnyedek, és kap egy fricskát a webberi musical gyár. Gigantikus álmok, vágyak, valós mondanivaló nélkül, látvánnyal ellensúlyozva. Mindez most 35 m2-en megvalósítva.
Ficza István és Józsa Bettina bírja hanggal, szívvel. Ők a főszereplők, egy fura szerelmes(hős)pár, akik talán nem is szerelmesek, csak magányosak, és még csak véletlenül sem hősök, csak fejben tetterősek. Ficza végre kihozhatta magából a professzionális zenésszínész énjét. (Alig várjuk az Aranyoskámat vele!) Józsa végre igazán bemutatkozhatott két év után az Örkényben. Karaktereik szembe mennek az Incel-mozgalom hatalmi és ideológiai rendszerével. A férfi testben omega, de fejben és lélekben alfa, a nő nem akar szexrabszolga lenni. Lázadnak, ahogy tudnak, véletlenszerűen összetalálkoznak, egymásba gabalyodnak, akár Batman és Catwoman Gotham city egén.
Bajomi Nagy György, Vajda Milán és Kerekes Éva több karaktert ölt magára. Bajomi Nagy hiteles az Incel-mozgalom vezéreként és a hőzöngő, még nőre váró omegaként is, gyarló, esendő emberi figurákat hoz, egy-két erős gesztussal megalapozva az embertípusok markereit. Úgy éreztem, neki van a legnehezebb dolga, az Incel-vezér figurája nincs igazán „megírva”, ahogy a karakter valósága is billegő, csak a diktátor íz benne az, ami fogható. Okosan túlzóra játssza és pojácává teszi a figurát, ahogy Michel Galabru az Őrölt nők ketrecében Charrier képviselőt.
Vajda Milán kimozdult komfortzónájából, abszolút meglepetése az estének. Nem ezért a szerepéért fog kritikusi díjban részesülni, de nagyon megtalálta a kabinetfőnök vagy erős háttérember figurát. (Szerintem nem véletlen, ha meglátunk alakításában egy mai szóvivőt, háttér ötletembert. Az már igen, vajon ők hasonló metamorfózison mennek-e majd át.) Vajda is igen meggyőző vokálisan, megcsillogtatja – szó szerint! - énektudását.
Kerekes Éva három asszonyi figura: a vezér ágyasa, egy már elvirágzott kurtizán, és még önérzettel bíró, kezdő jutalomnő az omegáknak. Egyszerre stílusos és közönséges, nem kell erőlködnie, a figurák mind alapból benne vannak színészi eszköztárában. Szép, ahogy eljátssza az okos, de az élettől már nem remélő hervadó nőiesség érzését. A legjobb mégis az, ahogy „kijátszik” a nézők felé: „Nem hiszitek, amit láttok, ugye, én sem, hogy ezt csinálom.”.
Schwechtje Mihály kapott egy lehetőséget, élt vele. Szerencséje volt, hogy az igazi gourmet-ket is kielégítő „boltba” kapott belépőt, mert mind a keze alá adott humán anyag, mind a háttér, a kisegítő összetevők első osztályúak. Mondjuk az erős talány számomra, ha lett egy szabadkártyája, hogy az Örkényben rendezhet, vajon, hogy a bánatba jutott eszébe, hogy a Hanson vázolta szexuális újraelosztás elmélet a nyerő téma.
Fotó: Horváth Judit