Mi lenne, ha kalap nélkül? – Karantén-Színház-Napló 1.
Szorgalmasan megvettem a Radnóti és a Katona színházi eladásainak DVD-felvételeit, hogy majd egyszer, ha nagyon sok időm lesz, megnézem őket szép sorban. És eljött az egyszer. Az első darab Gogol Háztűznézője volt, a Radnóti előadása 1994-ből Valló Péter rendezésében.
Egy pohár sör – Grabowski 80!
Sinkó László az én antipatikus, mégis imádom színészem. Nem emlékszem olyan megszólalására, amiben ne lett volna sértődöttség, düh és csipetnyi gőg. Ezért az antipátia. Nem értettem, miért nem képes letenni a terhet, hogy Sinkovits Imre „kisöccse”, és a főiskola után még húsz évet kellett ülnie takarásban, mielőtt – másokkal együtt - színháztörténetet írt 1982-ben A manóban.
Holdvilágos éjszakán miről álmodik egy csengeri lány……
Olyan hosszan bírtam, hogy ne legyen véleményem a hetek óta burjánzó, és mindennap egy újabb könnyes-haragos coming out-tal bővülő Eszenyi-sagaban. Napról-napra új sztori, ami megerősíti, hogy a Vígszínház igazgatónője „személyes tapasztalatom és/vagy elszenvedett sérelmem” alapján úgy működik, akár Godzilla, ha felpiszkálják. Nem ebben az évadban, már egy évtizede. Aztán megszólalt Eszenyi, beütött a pandémia, és van idő erről-arról elmélkedni.
"COVIN-19" - egy világ színház nélkül
Az emberek vágyai nagyon szerények
és nagyon szerénytelenek lehetnek egyszerre.
Mert ha valakinek az a vágya, hogy életben maradjon,
ezt nem nevezhetjük szerénytelennek –
föltéve, ha nem egy világégés közepette kívánja ezt.
(Ancsel Éva)
Oldalunk mottója Vári Éva színésznő gondolata: „Én tudom, hogy nem lesz olcsóbb a kenyér, és a világon semmi nem történik, ha egy színházi bemutató van, de enélkül azért az embereknek nem lehet élni, hogy bemenjenek egy színházba, egy hangversenyterembe vagy az operába, mert ez az élet minőségét javítja.”
Nyilvánvalóan igaznak és magunkénak éreztük szavait már évekkel ezelőtt is, ezért választottuk mottónknak, mégis elemi erővel fejbe vágott, milyen igaz bölcselet ez. Most, hogy nem mehetünk be.
Händel: Agrippina (MÜPA Metropolitan Opera Live közvetítés)
Csak a vágy
(MÜPA Metropolitan Opera Live közvetítés - Händel: Agrippina- 2020. február 29.)
Lehet-e ma XVIII. századi barokk operákat hitelesen előadni és még el is adni? Ha igen, csak úgy, ahogy David McVicar rendező és „csapata” teszi, különben a mai közönség nem bírna közel négy órát illedelmesen hallgatva ücsörögni. A Metropolitan Opera februári Händel premierje vetekszik Shakira és J.Lo Super Bowl produkciójával. Igaz, DiDonato és Rea nem mutat annyit magából, de van más a tarsolyban: kolosszális hangok, clownok, kegyetlenség, őrjítő hatalomvágy, fekete komédia, rendhagyó színpadi ötletek és profizmus. Minden összejött.
Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete (Mozsár Műhely)
Összesimulnak az évek
(Mozsár Műhely - Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete – 2020. február 13-i előadás)
Szőke lobogó tincsek, kidolgozott felsőtest, színpadot mozdító energia, ’80-as és ’90-es évek. Aztán Kőműves Kelemen – Révészként viharkabátot öltve - fiúból férfi lett. A tini lányok bálványa megbízható színésszé érett, aki bármit jó színvonalon eljátszik. Első színháza, a Víg tagja 45 éve, alázattal szolgálva az intézményt. Voltak csillagszórós évek, csendesebb időszakok, mára tartópillér. Ősz lobogó haj, még mindig ruganyos test, színpadot betöltő energia, 2020. De mégis mikor vált Don Carlos korszakos színésszé?
Bernard Shaw: A szerelmesek házai (Radnóti Színház)
Tápláléklánc
(Radnóti Színház – G. B. Shaw: A szerelmesek házai – 2020. február 25-i előadás)
Február végén az utolsó „élő” színházi előadások egyike. Megbízható színészek, szép, sőt a csonka-évadot nézve szinte kimagasló alakítások, színészi játék, de diszkrét unalom. Az előadás után egyszerűen nincs miről elgondolkodni, nincs utóhatás, csak egy „ügyes” előadás. Pedig a darab nem bulvár, hogy nevettünk volna kicsit, aztán kész. Az igaz, pár év, és kevesen fogják érteni, hogy a „piszkos pénz” szégyellnivaló lenne. Mert azt látják napra nap, hogy az ebül szerzett jószág egyáltalán nem biztos, hogy ebül vész el, és holló hollónak nem vájja ki a szemét. G.B. Shaw a XIX. század végén a kapitalizmus „leleplezéséről” írt. Világbotránynak tartotta, hogy társadalmi konszenzus van arról: van az a pénz, amiért……simán kussolunk és együttműködünk bárkivel, csak a nagyságrendek mások. Van, aki a villanyszámláért, van, aki egy városrész ledózerolásáért.
Lev Tolsztoj: Anna Karenina (Vígszínház)
Görkorcsolyapálya
(Pesti Színház - Lev Tolsztoj: Anna Karenina – 2020. január 27-i)
Az előadásból leginkább az maradt meg, hogy milyen ügyesen görkorcsolyáznak a statiszták, s ennek hála frappánsak a színváltások. Hiába törtem az este végén a fejem, semmilyen akceptálható indokát nem láttam, hogy a Vígszínház színre vitte az Anna Kareninát. Éppen nincs a társulatban Anna, Vronszkij és Karenin. Most még Hegedűs D. sem tudta kihúzni a kátyúból a produkció szekerét. Azért Halász Judit, Waskowics Andrea és Antóci Dorottya e.h. képes mutatni némi szenvedélyt, Kiss Gergely Máté pedig erős, szép alakítással ajándékozza meg a nézőket Levin szerepében.
Molière: Az úrhatnám polgár (Pécsi Nemzeti Színház)
Karl Lagerferd mamamusi
(Pécsi Nemzeti Színház – Molière: Az úrhatnám polgár - 2020. január 23-i előadás)
Komédia a XVII. századi Franciaországból/ról - némi törökös behatással – egy megtollasodott posztóárusról, aki nemesember akar lenni. Rudolf Péter okosan használta a pécsi társulatot, a teátrum minden adottságát, Köles Ferencre építve, aki az ország bármelyik színházában vezető színész lehetne. Pécsett kicsit keserűbbre gondolták most Moliere-vígjátékát mint ahogy azt általában szokták. Remek előadás született.
Topolcsányi Laura és Boros Ádám: Az utolsó aleppói bohóc (Stúdió K Színház)
Küzdünk, mint malac a jégen
(Stúdió K Színház - Topolcsányi Laura és Boros Ádám: Az utolsó aleppói bohóc)
Sejtettem én a cím alapján, hogy a szíriai polgárháborúról lesz szó, így joggal vaskosabb témát vártam. Gáz, hogy a második óra végén íródik ki a falra Asia Ramazan Antar és Anas al-Basha neve. Ezzel kéne indítani. Ha eszem van, már annak el kellett volna bizonytalanítania, hogy az ajánlóban azt olvastam, hogy „gyökér-kompromisszum”, meg „az élők a holtak cipőiből kanalaznak”, s a darab műfaja: építkezés bontott anyagból. De bíztam a társulatban, s ők nem ábrándítottak ki most sem.