A férfi, Iaszón elárulta azt az asszonyt, aki hozzásegítette őt céljai eléréséhez, ráadásul megmeneküléséért testvérét is megölte és meggyalázta. A nő, Médeia a férfi iránti szenvedélyéért mindent feladott, származását, családját, egzisztenciáját, és fiú utódokkal is megajándékozta Iaszónt. Ám szenvedélyének alanya érdekből „lecseréli” egy hasonlóan befolyásos, fiatalabb nőre. Ennek ellenére Euripidész drámája mégsem a szerelem csalárdságára rezonál, hanem az egyéni sérelem feldolgozására. Mit tesz egy büszke nő, ha arcul csapják? Visszaüt vagy inkább ledob egy hidrogénbombát. Médeia elveti a sulykot, mert azt akarja, hogy Iaszón fájdalma pont olyan pusztító legyen, akár az ő vesztségérzése. De ágyúval lő verébre, ők ketten nincsenek egyensúlyban, Médeia varázslónő, Iaszón véletlen szülte hős, egy ügyesen helyezkedő fickó, aki - pechére - új műsorhoz új asszonyt keresett.
Bagossy Júlia Euripidész drámájának saját olvasatát vitte színpadra. Elemelte a történetet, nem fontos a hol és a mikor, csak az, hogy mi történt. Előadása középpontjában két kisgyermek éli mindennapjait, a játszószőnyegen a nagyobb Marwel-figurákat tologat, a kisebb a bilizést tanulja. Anyjuk, Médeia katatón, jóformán nem érzékeli az őt körülvevő világot, még a távozó Dadust is nagycsoportos óvodás fia fizeti ki. A keserűség átmenetileg elnyom benne mindent, a benne lévő őserőt is. Ahogy visszatér a rendes kerékvágásba, feltárul, hogy Médeia kisajátíthatatlan asszony, ráadásul gyakorlatiasabb, erősebb, és főleg okosabb gyerekei apjánál. Finom utalásokkal érzékelteti a rendező, ahogy Iaszón könyvet visz Médeia-nak, tudja annak örül, nem a csokoládénak. A férfi csupa jólvasalt külsőség, a nő belülégő erő. Bagossy Médeia-ja csendes – egyszer enged csak utat hangosan keserűségének -, ám a visszafogottságában ott munkál a rettenet.
Bozsik Yvette Euripidész drámáját vitte színre Rakovszky Zsuzsa fordításában, dramaturgi közreműködés nélkül. A színház szórólapján mottója: „az arisztokrácia diszkrét bája, avagy az ego hogyan vezeti az emberi lelket útvesztőbe ….két nárcisztikus pszichopata ember semmilyen eszköztől nem riadó egymás elleni harcát mutatja be…”. Ha hagyjuk is Buñuel A burzsoázia diszkrét bája című filmje kifordítását, az arisztokrácia politikai rendszer, amelyben a legkiválóbbak uralma érvényesül. Euripidész drámájában Kreón, Korinthosz királya és Aigeusz, Athén királya is gyenge uralkodó, korántsem kiválóak. A néző azt kapizsgálja, hogy az ego leegyszerűsítve az énképe, a lélek meg testetlen lényege, a szelleme, de az olvasó/gondolkodó fajta megakad annak értelmezésében, hogy saját objektív meghatározása miként vezeti szellemét útvesztőbe? Az végképp nem derült ki, hogy Médeia és Iaszón mitől és miért lenne „két nárcisztikus pszichopata”. Bozsik Yvette-nél Médeia hatalmas üvöltéssel érkezik a színpadra és artikulátlan ordítása fel-felhangzik a hangszórókból az előadás során. Nincsenek fokozatai érzelmi állapotának, az végig fortissimo. (Talán pár pillanatra csendes, amikor visszaretten tervétől, hogy saját kezével ölje meg gyermekeit.) A történet görög földön játszódik, de jócskán eltávolodva az eredeti kortól, a kellékeket elnézve – például a tárcsás és zsinóros telefon, a színpadon horgonyzó jacht típusa, formája alapján - a ’70-es vagy ’80-as években.
A Katonában Balla Hanga e.h. játéktere egyszerű, bútorozatlan alagsori nappali gyereklátószögből. Benne kopott szőnyeg, játszószőnyeg, gyerekjáróka stilizált rácsai, hétköznapi tárgyak: bevásárlótáska, lisztes doboz, gyuródeszka. A pécsi Nemzetiben Khell Zsolt monumentális díszletet tervezett, az előadás alatt végig egy hatalmas, hófehér jacht áll a háttérben, vérvörös kiugró MÉDEIA felirattal, egyetlen értelme, hogy az asszony majd ezen menekül el. Médeia házában hosszú, gránitszerű bárpult, kényelmes ülőgarnitúra, igényes napernyő a kertben, előtte homokozó és majdnem komplett játszótér a gyerekeknek. Letisztult vonalak, visszafogott szürke szín fémmel kombinálva, minimalistának látszódó elitkörnyezet. A Katonában Médeia és a gyerekek otthoni, kinyúlt ruhákban szinte topisak, ellenben Iaszón divatos farmerban, vasalt ingben. Pécsett Berzsenyi Kriszta pazarul omló, uszályos, élénkszínű (vérvörös, fűzöld) estélyiszerű felsőket adott a főhősnőre, alatta feszülő nadrág, pánt nélküli top, tűsarkúnál is tűsarkúbb cipő. Az asszony szőke, méteres afrofrizurát visel. A pécsi Médeia egy bomba-és luxusnő, aki egy divatlapból lép elő minden pillanatában. A férfiak öltönyben, a Dadus hosszú lenvászon ruhában, míg a Kar tagjai megelevenedett kariatida figurákként lépnek színpadra. Kreón egy dél-amerika drogbáró karikatúrája.
Színháznézőként úgy gondolom, ezt a darabot akkor érdemes elővenni, ha a szerep kiált a színház egy színésznője után, mert ott lobog benne a pusztító szenvedély. Egyik aktuális címszereplőről sem állítanám ezt.
Pálos Hanna minden szerepében megtalálja önmagát. Médeia alakja talán nem az övé, de mégis eddigi pályája egyik csúcsalakítása. Bagossy Júlia – érezve, felmérve a színésznő erejét, tehetségét, színeit - sokat bízott rá. Az előadásban Pálos játssza el, hogy Iaszón valamikor szerethető, kívánatos férfi volt, ahogy azt is, hogy ez a csalárd szerető mit vett el tőle. Mértéktartó gesztusokkal, belülről fakadó természetességgel tárja fel, hogy a nő jelentősebb személyiség és intelligensebb mindenkinél a környezetében, ahogy azt is, hogy ennek maga is pontosan tudatában van. Felépíti 70 perc alatt, ahogy a sokkból magához térve hideg fejjel eljut - intellektusból - a gyermekgyilkosságig: „ennek nem hagyom itt”, és azt is, hogy pontosan tudja ez lesz a csapás Iaszónnak, nem új asszonya elveszejtése. Pálos Médeia-ja nem győz, ahogy nincs legyőzött sem csak két vesztes, és még több áldozat. Kifinomult színpadi mozgása a görög vázák formavilágáról megelevenedett színpadi „tánc”. Végig lefojtott, csendes szövegmondása fenntartja a feszültséget egész estén át. Talán már félszáznál több szerep van Pálos mögött, sok-sok remek epizódalakítás, ami megmaradt még a közepes előadásokból is. Eddig ehhez fogható szerepe csak a Kurázsi mama Kattrinja vagy a Lélegezz! nőalakja volt. (Itt volt az ideje egy újabb méltó feladatnak.) És fel kell jegyzeni, hogy ezen az estén nézte őt kolléganője, Fullajtár Andrea is - akinek ugyancsak mérföldkő volt Médeia szerepe a pályáján -, Pálos e szakmai teher alatt is kiválót nyújtott, egészestés színésznő, akire előadást lehet és kell építeni. Maga is mérföldkőhöz ért pályáján.
Darabont Mikold líraibb színészi alkatához, eszköztárához sem igazán illik Médeia szerepe, de jó hat éve kísérve pályáját mégis ez eddigi legjobb alakítása. Különösen, hogy láthatóan csak magára támaszkodhatott. A színpadi külsőségek elnyomnak majdnem minden tartalmat, tízcentis tűsarkúja állandóan belegabalyodik méteres uszályába a ferde színpadon, kilónyi copfját is cipelnie kell. Heroikus küzdelemmel hozza a rendezői elképzelésnek megfelelően a „pszichopata nárcisztikus”-t, egy luxuscicát, nem lankadva erejében azonos hőfokon végigtolja a két és fél órát. Ha kapott volna egy pontos elemzést, tartalommal bíró víziót, neki is egyik pályacsúcsa lehetne Médeia szerepe. Azonban alakítása annak felmutatása, hogy mire lehet képes önerőből - egy korántsem kezdő - vidéki színésznő egy klasszikus szerepben. Megérdemli a tapsot, minden este keményen meg fog dolgozni, hogy önmagából és önmagától újra és újra megszülje Médeia figuráját.
Mindkettőjük alakításának kulcsjelenete, amikor elhitetik környezetükkel, hogy mindent beláttak, támogatniuk kellett volna Iaszónt egy másik asszony megszerzésében, és kérnek bocsánatot, ők hibáztak. Ahogy mindketten már az első színrelépésükkor érzékeltetik, hogy alapvetően valami nagyon nem stimmel ezzel a nővel.
Iaszón mindkét rendezőnél már-már kisszerű, ordít róluk, hogy egy formátumos nő szívére érdemtelenek. Talán Bagossynál előbukkan Iaszón (Bányai Kelemen Barna) előnyösebb oldala, hisz külsőleg igen vonzó férfi, láthatóan szerető apa, és van benne értékelhető cinizmus a világgal, volt asszonyával szemben. Bozsik rendezte előadásban Józsa Richárd Iaszónja egyszerű férfi, amíg elmakogja gyerekei jövőjét - majd az új testvéreikhez rangban felnőve királyi sarjak lesznek - közben csak úgy megszokásból markolássza Médeia combját. Ebben az előadásban Médeia tényleg sok Iaszónnak, egy erős, domináns nő mellett egy pillanatra nem lehet önmaga, az utolsó jelenetben pedig szánnivaló, ahogy a homokozóban a bukásáról siránkozik. Iaszón jellemrajzával mindkét előadás adós marad. Bagossynál se nem aljas, se nem önző, se nem áruló, egy hűtlen férj, aki vasárnapi apuka, Bozsiknál szinte súlytalan a figura.
A Katona előadásában Bagossy Júlia ötszereplősre húzta a darabot, Pécsett maradt a szereposztás, kilenc színész, a Kar, sőt, egy bárénekessel is bővült a létszám. A mellékszereplők karakterei - a Dajka, a Nevelő, Kreón, Aigeusz, a Hírnök, a Kar – kidolgozottak Euripidésznél, hisz az ő sorsuk is rosszra fordul, sőt többeké egészen tragikus fordulatot vesz, és bár nincs nevük, múltjuk és jövőjük, a szerepük a történet hősnőjének szempontjából fontos.
Bagossy érthetően a Kart elhagyta, Bozsik három pasztell női alakot (Illés Alexa, Bocskai Virág, Vlasits Barbara) állított színpadra. A jelmezük révén három egyforma korinthoszi nőt, akik idegenkedve tekintenek Médeia-ra. A három karakter között nincs vélemény- vagy szemléletkülönbség, felváltva fogalmaznak meg kritikát és/vagy tanácsot, egyikük szintetizátoron pötyög. A rendező azt a szerepet szánta nekik, hogy zene és mozgás révén hassanak, ami lévén maga balettművész remek ötlet lehetne, ha Bagossyhoz hasonlóan a görög mozgáskultúrára építene. Ám nála a Kar jógázik, sőt Médeia is beáll közéjük, közösen bemutatják az öt jóga alappózt kis jóga-szőnyegeiken. Látványosnak látványos, de jelentősége erősen titokban marad.
Pécsett a Dajka (Sólyom Kati) telefonon elmeséli valakinek Euripidész drámája előzményét dióhéjban, semmilyen személyiséget nem szánt karakterének a rendező, egyszerű, világos lenruhában a narráció jut neki. Ahogy a Nevelőt alakító Németh János figurája is elenyésző, a gyermekekkel való szembekötősdi kendőjét egyszer csak fekete napszemüveg cseréli fel szemén, bot kerül a kezébe, mintha bevillanna Theresziasz alakja. Két veterán pécsi színész, akik láthatóan nem kaptak instrukciót, hogy mit kéne játszaniuk, így nyúlfarknyi szerepüket rutinból megoldják. A Katonában a Dada szerepében Kanyó Kata e.h. figurája nagyon ki van találva, a fiatal színésznő pár perces színpadi lét alatt képes e karaktert jellemvonásokkal megtölteni, egy formátlan, Médeia elveszett élethelyzetét kihasználó pénzsóvár kisembert felvázolva.
Pécsett Kreón szerepében Lipics Zsolt. Euripidész Kreónja bizonytalan figura, alkalmatlan uralkodó. Ebben az előadásban azonban a nézőtéren át vonul be hosszan a színpadra, fehér vászonnadrágban, panamakalapban, dupla gombolásos fekete öltönyben és napszemüvegben. Eközben James Brown It’s a Man’s Man’s Man’s world című - erősen a női egyenjogúságot megkérdőjelező - himnusza harsog a hangszórókból. (Nemcsak ez a dal, de Seress Rezső Szomorú vasárnap című slágere, amely a városi legendák szerint az öngyilkosok dala is furcsa választás az előadásban, hisz ebben a darabban senki nem lesz öngyilkos, az persze igaz, hogy Médeia életében itt a világ vége. Az is tény - a hatás kedvéért dominának öltöztetett - Sárközi Edina két ízben is remekül adja elő.) A külsőség ellenére Kreón azonnal elismeri, hogy fél, és még ki se mondja a nő kérésére igenlő válaszát, már összerezzen rossz döntése alatt, mert tudja, hogy meg fogja bánni. [„Király vagyok, de tompa az akaratom; / Ez a baj, káromra van az a jó szívem. / Most is látom, hibázom, asszonyom, mikor / Engedek kérésednek.” ] Médeia egy furcsa üzenetű lábmasszázzsal szerzi meg tőle egy nap haladékát távozására, és ebben a Kar is erősen segít, felfektetik Kreónt egy profi masszázságyra és tőlük is kap egy testlazító dögönyözést. Médeia megvetően szól Kreónról, nem tekinti egy percig sem ellenfélnek a Man’s Man’s Man’s world királyát. Ahogy a másik királyt, Aigeuszt is gyenge, ki-és felhasználható embernek tartja. Neki azért gyermekáldást ígér, nemcsak masszázst ad azért, hogy szökésében segítse. Kecskés Alexisz játékában van némi komikum, eljátssza, ahogy Athén királya magát is győzködi, hogy neki is jó lesz, ha segít a nőnek, akármi történhet, ki tudja mire használhatja majd.
Mindkét rendező úgy döntött, hogy a gyermekgyilkosság nem lehet valódi, csak stilizációként szerepelhet a színpadon, éppen csak sejtetik, hogy megtörtént a szörnyűség. Bozsik Yvette két néma gyerekszínészt küld a színpadra, Bagossy Júlia Jakab Balázs és Pásztor Dániel egyetemi hallgatókat, akik óvodás korú gyermekekként csetlenek-botlanak végig a színen. Komoly feladatot kaptak, gyermeki természetességgel kell érzékeltetniük, hogy mire is megy ki a játék, kik itt az első perctől kezdve áldozatok.
Bagossy Júlia olvasata, színpadra vitele átgondolt, érett produkciót hozott létre, amihez biztos köze van annak is, hogy Zsámbéki Gábor vezette mentorprogram keretében született az előadás. Ez mit sem von le abból, hogy a még rendezőpalánta színész tanulótársai és felnőtt színésztársai támogatásával abszolút megfogta Euripidész darabjának lényegét. Meg tudta mutatni – hála Pálos Hanna játékának - azt a tudati és lelki állapotot, amikor az emberi veszteség akkora, ami után már nincs értelme az ember életnek. Rafináltan nyitott a befejezés, hogy Médeia hova távozik Iaszón megrogyó vállain, csak sejthető, hogy az ő életének is vége.
A pécsi előadásban Bozsik Yvette egy olyan vízió megvalósítását tűzte maga elé, aminek nem eredője Euripidész története, és saját mottóját nem tudta felfejteni. Számos Médeia előadást láthattunk mostanában, s mindegyik elemelte időben és térben a drámát. 2019-ben Eirik Stubø kedvvel boncolgatott egy családjogi estet a Nemzeti Színházban, mintha egy családjogi per jegyzőkönyvét dramatizálta volna Szűcs Nellivel és Trill Zsolttal, intve a nézőket, hogy mielőtt elárulsz valakit, jól mérd föl annak nagyságát. Ugyanebben az évben Simon Stone Médeia-t és Iaszónt Tbiliszibe és Grúziába helyezte, akik éppen telefonon csevegtek. Amig az asszony egy internetes kávézóban zokogott elveszett szerelméért, addig exe egy luxusszálloda fürdőjében egy prostituálttal zuhanyozott éppen. Médeia egy benzinkút felrobbantásával oltotta ki gyermekei és saját életét. Tavaly David McVicar egészen zsigeri produkciót hozott létre lángokból, sötét hangulatból, Médeia-ja egy boszorkány, aki anakondaként fojtotta meg áldozatait. (Mindketten Cherubini Médée operáját vitték színpadra.) Ők is nagyot álmodtak, de saját víziójuk meg is fejtették. Pécsett Médeia a szörnyű tette, irgalmatlan bosszúja után a hatalmas vörös Hold alatt az addigi luxus életéből elhajózik saját luxus jachtján egy másik luxus életbe, Athén királyának leendő asszonyaként. Ha komolyan értelmezzük a vörös Hold ezoterikus jelentését, a darab végén elkezdődik a boszorkányok és a gonosz szellemek ideje. Nem a gonosz felemelkedéséről írt drámát Euripidész.
Fotó: Katona József Színház/Horváth Judit